Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

egy harmadik, vagy már negyedik alakja a középiskolának, az ipari középiskola is fölmerült a láthatáron s rémítgeti azokat, kik az örökös experiinentálás helyett már valamiben, akármiben, megállapodni szeretnének. S mind e kérdések nemcsak nálunk, hanem az egész művelt világon ís eldöntetlenek, forrásban vannak s épen azért Európa egy nagyobb államában sincs teljes anyagi törvény által szabályozva a középoktatás ügye. Nálunk ez elvi nehézséghez más speciális magyar nehézségek is járulnak, növelni az eszmezavart. Iskoláinkat nem lehet egyszerűen igy osztályozni: államiak ós nem államiak, a mi felettébb megkönnyítené a dolgot. A közvetlen állami igazgatás alatti iskolák sem mind államiak (ott vannak a kir. kath. gymnásiumok) s a nem állami igazgatás alattiak sem mind autonomok (ott vannak a barát- ós apácaiskolák). Ha az igazságnak meg akarunk felelni, csak annyit mondhatunk : némely iskolák az állam közvetlen rendelkezése alatt állanak, némelyek nem, ez utóbbiakban az államot főfelügyelet illeti. Amennyiben autonomok, mint a protestánsoké s görög keletieké : magok szabják meg a studiorum ordot, s a felügyelet csak arra terjed ki, megtartják-e, mit magok szabtak meg; a mennyiben nem autonomok, mint a szerzetes-, a patronatusi-, a községi középiskolák, az állami hasonrangu intézetek tanrendjét kell követniök. Nekünk protestánsoknak mindez okokon kivül még egygyel több — s a legfontosabb — tanácsolja, hogy ne sürgessük az anyagi törvény létrejöttét. Készületlenül találna s középtanodáink nagyobb száma nem felelhetvén meg követelményeinek, áldozatul esnék, mielőtt középiskolai ügyünket magunk rendezhetnek ugy, hogy erőink összesítésével vagy arányos beosztásával erősb állást nyerjünk az — egy ideig még késhető, de mindenesetre bekövetkezendő — törvénynyel szemben. (Vége következik.) A főfelügyeleti jog a Tiszántúli reform, e. kerületi gyűlésen. A Tiszántúli reform, e. kerület mind kiterjedése s népessége, mind szellemi er> je s népes egyházainak nagy számánál fogva oly állást foglal el a magyar prot. egyházban, melynélfogva magatartása úgy egyházkormányzati s tudományos, mint egyháztársadalmi és egyházpolitikai kérdések tárgyalásánál méltán vonja magára a közfigyelmet. Illő és szükséges tehát, hogy egyházkerületünknek egy olyan nagyon is mélyreható egyházpolitikai kérdés körüli állásfoglalását, minő a jus suprema inspeetionis, alaposan ismerje a magyar prot. egyh. egyetem. Ismerje elfogulatlan s szabad és független bírálat kíséretében oly egyén részéről, ki a főfelügyelet jogát behatóan tárgyaló gyűlést — aug. 13, 14. — őszinte és odaadó érdekeltséggel kisérte végig ; a kit, midőn ír, semmiféle más tekintet és érdek nem vezérel, mint az egyház iránti forró szeretet s a tiszta igazság elérése vagy legalább megközelítése utáni forró vágy \ és a ki bár a nevezett e. kerület kötelékébe elég szerenesés tartozni, nem igen szokja lesni az emberek tetszését vagy ellenzését ; hanem egyedül és kizárólag csak magát az ügyet nézi. Önként következik ezen álláspontból, hogy az igazság keresésére irányzott szót, ha ellentmondó is, az író készséggel s örömest hallgatja meg. Az érdekeltség a fenforgó ügy iránt elvitázhatlanul igen élénk, a gyűlés elég népes volt. Teljes megnyugvással állithatjuk, hogy a főfeltigyeleti jog tárgyában minden oldalról igen sok jogosult, komoly és átgondolt felszólalás történt ; de azt is ki kell fejeznünk, hogy innen is, onnan is több kevesebb elfogultság s félúton megállani akarás volt észrevehető. Láttunk és hallottunk egyrészről félénkségét, bátortalanságot és az igazság diadalában s jövőjében nem bizó kislelküséget tanúsító nyilatkozatokat Hallottuk hangsúlyozni a miniszteri mindenhatóság elvét, melyszerint nálunk ma a törvények sic volo sic jubeo hozatnának ; mintha a | kormány az alkotmányos érzéket és faktorokat számba! venni sem tartoznék ; mintha nem is alkotmányosnak keresztelt kormányforma alatt élnénk. S ezt az absolutistikus szagot épen azon egyének beszédén — néhány világi segédgondnok s képviselő — lehetett érezni, kik a kormány érdeke és jogainak megóvása szempontjából látszottak szólani. Másrészről hallottuk a régi törvények s az azokban lefektetett jogok recitálását az unalomig ; hallottuk a negatio, a merev tagadás, a merev ellenzés hangsúlyozását; de a helyes irányt, melyet követni kell, az egy Körösi Sándor hangsúlyozta — véleményünk szerint — egyedül; melyet alább bővebben fogunk kifejteni s ajánlani mi is. Végre is a határozat az lett, hogy a főfelügyeleti jog kérdésében a magyar ref. egyház nevében nyilatkozzék majd érdemlegesen a eonvent; de szem előtt tartsa törvényes jogainkat, szabadságunkat s a békekötések és szentesitett törvényekben lefektetett igazaink s autonomikus jogainkból ne engedjen semmit; jelentse ki továbbá, hogy a hozzánk került pontozatok aggályosak s a főfelügyeletre nézve maradjon meg a régi gyakorlat. Hogy e határozattal egyházkerületünk félúton áll meg, azt az alábbiakban bővebben fogjuk feltüntetni. Most a fentebb már körvonalozott két ellentétes irány jogosultságát akarjuk érdemileg mérlegelni. Hibás, téves álláspont az, mely attól tartva, hogy a kormány, szándékát a főfelügyeleti törvény alkotása tárgyában okvetlen megvalósítja, magát késznek nyilatkoztatja az alkura s a kormány nyal kezet fogva akar felügyeleti törvényt alkotni. Hibás, téves ez álláspont főként azért, mert efféle speciális felügyeleti törvényre I nincs semmi szükség. A másik álláspontnak hibája az,