Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-24 / 34. szám
csak azon jogos követelésünk, hogy az országos iskolaügy egyszerre, egész terjedelmében, törvényileg rendeztessék, és hogy kizárólag saját erőnkből állított ós fentartott iskoláink felett a kormány ne nyerjen egy csupán a felügyeletről szóló törvény által tetszés szerinti eljárásra jogot; hanem az is, hogy a kormány, mielőtt az iskolai ügyet törvény által rendezné, előbb az egyháznak viszonyát az államhoz törvényileg szabályozza ós biztosítsa, miután ezen előzmény nélkül minden iskolaügyi intézkedés hiányos, a kor kívánalmainak ós speciális viszonyainknak meg nem felelő leend. Percig sem ámítjuk magunkat azon ábránddal, hogy ez könnyű feladat volna. Egy futó pillantás a legújabban lefolyt 30 — 40 évre, meggyőzhet bennünket, hogy e kérdés, az európai államok és társadalmak minden elszánt küzdelmeik dacára, üdvös, a mai világnézetnek megfe elő megfejtését tökéletesen még mindig nem találta meg. A mi történi, többnyire csak fólrendszabályokből állott. Ea'unk például, mindamellett, hogy a vallásegyenlőség már az 1848-ik évben törvényileg kimondatott , a protestánsok ma is nagyon érzik, hogy a r. k, egyház még folyvást az uralkodó, a kormány eljárásának és intézkedéseinek minden mozzanataiba tekintélyével befoly, az államtól minden tekintetben gazdag ellátást nyer, valóságos államintézményt képvisel, főpapjai mágnások, az államnak méltóságos hivatalnokai, nagyjai, kiknek hivatásuk nem annyira a szószékeknek, mint inkább a felsőház biboios üléseinek elfoglalásában áll, s akik minden tekintetben gazdag fizetéseiket, igen nagyterjedelmü birtokaikat, tetszésük szerint azon cél előmozdítására fordíthatják, melynek elérésében a katholicismus dicsősége legfényesebben tükröződik vissza. Ellenben a protestánsok, kik e haza fentartása, az ország szabadságának megóvása és megmentése körül nem csekély érdemeket szereztek maguknak a legválságosabb időkben, jelenleg is a haza mostoha gyermekeinek tekintetnek. A mult időkben, iskoláiknak fen tartására, nemcsak hgy semmi támogatást nem nyertek az államtól, hanem még saját verítékekkel emelt egyházi ós iskolai épületeiktől is megfosztattak. Jelenleg pedig csak mintegy kegyelemből, csekély, alamizsnához hasonló adományban részesíttetnek azon állam részéről, mely a r. k. vallásbelieket uriasan datálja. Valóban a r. k. egyház nyugodt lélekkel eltűrheti az állam azon befolyását, beavatkozását ós korlátozását, melyet egyházi ós iskolai ügyeire gyakorol, mert ez felbillentetik azon előnyök által, melyeket neki az állam oly bőkezűen nyújt, és mert az állam nagyon óvakodik, e befolyást más, mint r. k. férfiak által érvényesíteni. Sőt, mi több, kormányunk által emelt állatni intézeteink mind kath. jellegűek s inkább a katholicismus, mint a modern állami eszmék szolgálatában állanak, pedig ama pénzhez, melyen a kormány ezen intézeteket létesiti, adóznak protestánsok s más hitfelekezetiiek is. Hol itt az igazság ? A protestausok irányában az állam, illetőleg a kormány nem viseltetik oly kényes előzékenységgel, már előfordulnak esetek, hogy r. k. papok látogatják iskoláinkat mint iskolavizsgálók, iskolai rendezésünk pedig folyvást gáncsoltatik; iskoláink által kiszolgáltatott bizonyítványok, mindamellett, hogy az állami tanintézetekben is van példa meg nem érdemlett bizonyítványokra, nagyon gyakran ocsároltatnak. Magától értetik, hogy mind ez prot. érzületünkre csak elkeserítő hatással lehet s minket csak arra ösztönöz, hogy annál-inkább védjük jogainkat s belügyeinkbe senkinek se engedjünk bármi csekélynek és ártatlannak is látszó beavatkozást mindaddig, mig az egyházi ós iskolai téren e hazában minden kiváltság meg nem lesz szüntetve. Tre'ort miniszter ur meg lehet győződve, hogy mi azon pillanattól kezdve, melyben az egyháznak az államhoz való viszonya törvényileg rendezve van s a rendezés a kor kívánalmainak megfelel, egészen más álláspontot foglalunk el az iskolai kérdésekben is. Legyen tehát bátorsága, a parlament asztalára a legközelebbi ülésszak alatt vagy oly törvényjavaslatot letenni, melynél fogva az állam a r. k. szerzetesrendeket a nyilvános oktatástól eltiltj a, a tanintézeteket világi szakférfiakra bizza, minden iskolát, hitfelekezeti különbség nélkül államintézettó átalakít s annak szükségleteiről gondoskodik; vagy pedig javasolja, hogy az állam semmiféle felekezetnek ne adjon semmit sem egyházi, sem iskolai célokra; de akkor aztán a r. k. egyháztól haszonélvezett javadalmakat vonja be emelendő állami tanintézetek fentartására, melyeknek hitfelekezeti jellegök nincsen. Igy cselekedni az államnak kétségbevonhatlan joga vau és kötelessége volna a kormánynak elvalahára az állani eme jogát érvényesíteni. Tudjuk, hogy épen ez ama pont, melytől Tre-67*