Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-17 / 33. szám
templom. Mindez pedig főként Sturmann és a többi ev. urak hitbuzgóságának míve vala, melyhez a helybeli híveknek csak 250, az uj falusiaknak csak 65 frttal kellett járulniok. Altalán Sturmann egyházfelügyelő — mint dús gazdag ember jótéteményeivel elárasztotta az egyházat és úri módon dijazta maga a papot és a tanítót. Példája elragadt a falusi községre és az ev. egyházközségre egyaránt, ugy hogy ezek versenyre kellek az egyház jólétének emelése dolgában. Ez vala T. Györk ev. egyházának fénykora ! Fájdalom nem soká tartott az, s beállt egy foko- j zatosan s egész a jelen időig erőtlenitő anyagi hanyatlás, 1 melynek visszahatása az egyházi életre, sőt a lélekszámra ; is tapasztalható volt! 1844-ben meghalt az egyház nagy jótevője, a fényes nevü Sturmann Márton, s birtoka 4 gyenge nő kezébe ment át; a Párnieky és Veres családok birtokai kath. kézre kerültek. A nép egy része annyira jutott, hogy nem képes elegendő kenyeret keresni, más része j pedig házat, szőllőt és legelőt összevéve családonként nem bir többel 5—4 hold földnél! Igy lett a hajdani 1600 h. ev. földből jelenleg 75, mond hetvenöt hold ! A saját hibán kívül nagy része van e hanyatlásban a kor azon intertiájának, mely mindent a kegyuraktól várva, alap- vagy tőkegyűjtésre távolról sem gondolt. A kegyurak tüntével eltűnt sok helyen a prot. nép jóléte is. Másrészt, ismét a saját hibán kivül, nagy része van e hanyatlásban az Izrael népének, mely rendesen a számos kis compossessorok székhelyein találta fel , valóságos Kánaánját és urak s nép után sikeresen nyújtotta ki életölő üzérkedése csápjait. Itt pedig a zsidó és más kézre került ev. birtokra volt vetve az egyházi adó s a birtok fogytával leapadt a pap jövedelme 400, a tanitói 200 ftra. A rideg számok e jaj kiáltásához járult még f. é. julius hó 22-én azon tűzvész, mely a paplakot és melléképületeit egy rövid óra alatt elhamvasztotta. Épen ebédnél ült a papi család, mikor a tűz eddig ki nem tudott módon — ütött ki a paplakon s a lelkészt 600 frtig, az egyházat 1700 ftig megkárosította. A paplak biztosítva volt, de a renovatio 1000 frtot igényel és a régi adósság is kitesz 400 frtot. Rémülettel áll meg a régi dicsőség romjai előtt a résztvevő keblű protestáns s eszébe jut e szörnyű szó : -— desolata ecclesia ! Ah Istenünk, ments meg minket; mert elveszünk ! — — Ments meg minket fiaidnak és leányaidnak résztvevő és áldozatkész lelke által ! Gyámintézetünk barátai! segítsetek legelső sorban a tűzkárosultakon, egyházon és lelkészen, hogy fedél nélkül ne maradjon a papi család! Azután adjatok arra az alapra, melyet a régiek gyűjteni elmulasztottak, de melynek előteremtésére mi jelenkor fiai hivatva va • gyünk! LÁNG ADOLF, esp. gyámintézeti elnök. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A moldva-oláhországi missió köréből. Plojest, 1879. aug. 12. A napokban meglátogattam brailai, galaci, szászkúti és buzói missiói telepeinket. Brailán — miután itteni híveinknek sem lelkészük, sem tanítójuk, — kevés végezni valóm volt. Vasárnap reggel isteni tiszteletet tartottam s urvacsorát osztottam, a lutheri atyafiak imaházában. Isteni tisztelet végeztével, minthogy mindent jó rendben találtam, s meggyőződtem a felől, hogy fölösleges volna Brailán tovább időznöm a déli hajóval Galac felé vettem utamat. Galacra menetelem célja az volt, hogy az egyház parochialis épületének bérbeadásáról gondoskodjam. Ugyanis több ízben történt Galacon megjelenésem alkalmával, minden módot fölhasználtam arra nézve, hogy ezen egyházközségünket továbbra is fenntartsam, fájdalom azonban többszöri meghívásom dacára is csak 3 emberrel találkoztam a közgyűlésen, melynek tárgyát az egyház sorsának eldöntése képezte. Igy miután a levitának sem fizetése, sem a mi jövedelme egy részét képezte volna — iskolája nem volt, de mert a 3 közgyűlési tag is oda nyilatkozott, hogy Galacon nincs kivel fenntartani az egyházat, — kénytelen voltam a levitát, hogy a nyomorúságból kiszabadítsam , saját kérelmére Plojestre helyeztetni át s a galaci egyházi épületet üresen egyházi ember nélkül hagyni. Később megkisérlettem az erdélyi igazgatótanácsnál kieszközölni azt, hogy a missionarius székhelye tétessék át Galacra, ugy azonban, hogy fizetése egyedül a missiói alapból legyen fedezve, a volt galaci levita pedig maradjon egyedül Plojesten. A terv kivitele megtörött azon, hogy a missiói alap az igy tetemesen növekvő kiadást nem lenne képes fedezni, és hogy e változás által plojesti egyházközségünk, — mely ma-holnap teljesen rendbe jő és semmi kívánnivalót sem hagy fenn — szenvedhetne. Igy levén a dolog, intézkednem kellett az egyházi épület bérbeadása iránt és pedig annyival inkább, mivel az épület napról-napra pusztul s ma-holnap pénzről kellene gondoskodnunk, melylyel a romlásokat kijavítassuk. (Az imaház vakolata, mivel a tetőn beesik az eső, már hatalmas darabokban hull alá.) Az egyház vagyonát képező könyveket egyelőre az imaházba zártam be, az egyház ládáját, melyben az egyház irományai, úrasztali készletek stb. vannak Simonis János atyánkfiának adtam át megőrzés végett s ugyancsak nevezett atyánkfiát bíztam meg azzal is, hogy az üresen maradt paplak bérbeadásáról gondoskodjék, s ha biztos árendásra talál, engem azonnal távirat által értesítsen, hogy Galacon megjelenvén, a szabályszerű szerződést kiállítsuk, a házbért felvegyük s az igazgatótanácshoz áttegyük, mely azután intézkedni fog a pénz hováforditása s az épület kijavítására szükséges segély utalványozása iránt. A galaci egyház keresztelési, esketési és temetési anyakönyvét, hogy abból jobb időki ,