Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

zalomma.1 és szent akaratába való odaadással áthatni. Ily kérdések szellőztetésénél majdnem lehetetlen, irigy szemmel nem nézni a r. kath. cultus kevés egyéni megerőltetéssel járó, és a színgazdagság kimerülhetlen változékonyságával biró lényegére, hol a prédikálás csak oly mértékben szerepel, mint a szegény földi vándor nélkülözésekkel telt életében a csemege. Ámbár itt is már jó idő óta kezdik érezni, hogy ama argumentumokra, melyekkel a protestáns prédikáció a vallásszabadságot és a felvilágosodást terjeszti és ápolja, sem csendes, sem énekes misével, hanem ismét és egyedül csak élő szóval, a szentírás magyarázásával lehet felelni. A körülmények ily állása mellett már azért is, hogy protestáns hivatásunkról meg ne felejtkezzünk és óhajaink által tévútra ne vezettesünk, tán nem lesz felesleges a r. kath. cultus mivoltát és tendentiáit újból szemeink elé tartani. , Ezt pedig legkönnyebben érhetjük el, ha Dr. Hasénak következő szavait, melyek a r. kath. cultust a protestáns cultussal párhuzamba teszik, komolyan megfigyeljük. „A mit a római egyháznak, mint cultusának pogányos jellegét szemére vetnek, milyenek: szentelt viz, tömjénfüst, ereklyék, gyászmise, istenített emberek számára készített oltárok, az a román eredetű népek közt ép annyira az atyáik vallásának öntudatlan viszhangja, mint az érzékies vallás természetes kifejlődése. így a cultusban is bebizonyul a kétféle egy háziasságnak alapos különbsége: a protesfcantismus a szellem, a katholicismus az érzékiség keresztyénsége. Mivel pedig az ember nem csupa szellem, s az egyéni erőtlenség is a keresztyénség szellemi magaslatára felemelkedni gyakran képtelen, a protestáns cultushoz az üresség és szárazság veszélye áll közel;

ismét, mivel a keresztyénség lényegileg mégis csak szellem — a szentlélek vallása, a katholikus cultusban sokféle módon érzékileg korlátolttá lesz, ott is, a hol érzékingerlő s ez által az elenyészett vallások alakzatába van alásiilyedve. — De a mit egy népvallás a vallásos érzéki gyönyör és hitbiztosság kielégítésére megtenni képes, azzal a katholikus egyház kiváló módon rendelkezik: az istenembernek látható jelenléte a szentelt ostyában, az istenségnek a pápában személyesített képviselete, egy isteni kegyteljes nő. anya és szűz egyszersmind, egyj sereg félisten, mennyei közbenjárók és eszményképek, némelyek egyénített költészettel teljesek, e mellett a csalhatatlan, egyedül üdvezítö egyház; — csakhogy mindezen dicsőítésből hiányzik a teljes, őszinte, az eszmének biztos alapot nyújtó igazság, tehát az örök fen áll ásnak Ígérete is. Korlátoltság ós méltánytalanság volna a protestantismus részéről a katholikus cultus yidám, népies jellegét félreismerni, de a régi görög vallás még nagyobb mértékben bírt ezen szép istentisztelettel, a mint azt olvashatni Libaniusnak a templomokért mondott fájdalmas védbeszédében; ezen cultus mégis elenyészett, el kellett enyésznie. A katholikus cultusért is, ha egyszer órája ütött, a nép és költészet könyüi nem fognak hiányozni." A fontolóra veendő kérdés az, hogy mi protestánsok sirassuk-e meg e cultus majdani elenyészését ? mert annyi tény, hogy a r. kath. cultus kábítani és elringatni, a protestáns cultus pedig józanítani és felvilágosítani akarja az elméket. , Azon ellenvetésre«, itt is Dr. Hase nézetének hódolok „hogy a prédikáció, mint a protestáns cultus köz pontja által a templom iskolává és tanteremmé változik, csak azt lehet válaszolni, hogy maga a mi Urunk is iskolát tartott, és más áldozatot nem nyújtott be, mint önmagát, és e tekintetben minden lelkész utánozhatja életének csendes feláldozásában, és ha az események ugy parancsolják, vagyona és vére feláldozásával ! is, ez Jézusnak igazi követése. Lehet, hogy a protestáns templomban igen sokat prédikálnak, és az isteni ige magasztosságának olykor-olykor igen erőtlen egyéniséghez kellett leereszkednie; mindazáltal e tekintetben tagadhatatlanul a szellemi fejlődés által követelt viszszatérés történt az apostoli gyakorlatra. Bizonyára könnyebb és bizonyos oktatás által sokkal j hamarabb elérhető volna egy misét illedelmesen elolvasni, mint egy épületes prédikációt tartani, de azért a papnak értelmi és erkölcsi ügyessége a katholikus egyházban is a gyülekezet hátránya nélkül nem nélkülözhető, és valamint a katholikus cultus csak egy gazdag templomi készlet pompájában és művészi fenségében fejti ki magát valódilag, ugy némely falusi templomban, melynek ékessége egy durván faragott, tarkára festett, kirivó szinti fátyollal ékesített Mária szobor, s melynek oltári szolgálata, eltekintve az áldozár jó akaratától, egy mocskos, ügyetlen segédífigőjgyermek által teljesíttetik, valóban elég roszul