Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-10 / 32. szám

jelent meg Péntek György senior szikszói , Tolnai Vince S. szentpéteri, U n g h v á r i András miskolci, Szikszai G yörgy aszalai, K övesdi János boldvai, Szántai Bazil ujfalusi lelkészek személyében. Átány in Com. Heves. Pastor Mathias Turóci Fatentes Igo Benedek, Igo Balázs. Proventus Pastoris. „Minden Ágytól, fl. 1, minden különös ember egy kila búzát, fél kila tavaszt, akár köles akár árpa, elegendő fát, két-két ember egy szekér szénát ad, ősszel is bárom ekét, tavaszszal is hármat, valamit egy nap megszánthat magva és takarása a prédikátor dolga. Funebris conciotul fl. 1, ha csak énekkel den 12. Őrlés esztendőben kétszer. Copulatiotól egy tyulc egy kaláes. Leánytól egy kendő, kereszteléstől egy tyúk egy kenyér. Anno 1665 12. Januáry. Visitatió instituta per reverendos ac clarissimos Viros Dominum Michaeem Szalóci Semiorem et ministrum ecclae Sajó-szent-péteriensis et Domimum Andreám Mohácsi. Bánhorvatiensis adeoque Stephanum Keresztúri kazinez Ecclesiarum ministros. Visitatió Ecclae Atanyiensis. Minister Ecclesiae Stephanus Bagameri Fatentes Judex Priinarius Joannes Mészáros. Benediktus Babik, Andreas Fóra, Michael Possat, Stephanus Igo, Paulus Gyurai. Minister commandatur a suis auditoribus, similiter commendat suos Auditores. Reditus Pastoris. Minden ágytól egy-egy forint és egy kila buza. Egy véka tavasz minden ágytól, vetés hat kila buza és 6 kila árpa, elegendő fát fogyatkozás nélküli két-két márkás ember egy-egy szekér szénát, ugy egy egy Sellér egy Csullya szénát, vagy ha szénát nem adhat a márkás ember, mindenik marhás ember 14 póltrát, a kettő 28 póltrát, azon vagy szénát veszen, vagy a pénz marad a prédikátornál. A Sellér ember, ha szénát nem adhat, minden ember hét polturát a szénáért. Őrlés kétszer egy esztendőben egy flor. Énekléstől 12. Esketéstől Dr. 50. Kereszteléstől tyúk, kenyér, komapénz. Özvegy asszony 3 sing vászon. Házas szolga félbér. Sacramentumhoz való eszközök (lásd később.) Anno 1754. Ex instituto felieis memoriae. Praesentium Nostrorum in Venerabili Tractu Borsodiensi ad Mentem Canonum Nostrorum Ecelesiasticorum talis est instituta Visitatió per Venerabilem Tract. Seniorem Clarissimum ac Venerandum Domimum Paulum F. Ö r i Ecclesiae S. Szent péteriensis V. D. Ministrum ejusque Coadjutores ex Assesoribus Primariis Cl. Dominum Stephan u m S á r k á n y Ecclae N. Mihályiensis Ministrum A. Samulem Igar Juratum. Ven. Tractu. Notarium atque Ecclae A. Vadasziensi V. D. Minister. Anno 1754. Visitatió Ecclesiae Atanyiensis, Minister Ecclae. CL. D. Stephanus Josvai Rector Scholae Stephanus Tzene. Fatentes Andreas Szovát, Benedictus (olvashatlan), Steph. Varga, Georgius Lenke. Curator Ecclae Stephanus Szilágyi. CSENGERY JÓZSEF, ref. lelke'sz. (Folytatása következik). „Egyházfi" némely téves állításának helyreigazítása. E lapok 29. és 30-dik számában Egyházfi a »Monográfia vázlatok a barsi ref. esperességből* c. igénytelen munkámat ösmertetvén, több téves dolgot állit, melyet kötelességemnek tartok ezennel helyre igazítani, vonatkozván e téves állitások nem reám, hanem másokra, s az olvasó vagy az illetők könnyen azt hihetvén, hogy én állítom ama téves dolgokat. Igy, hogy a legfontosabban kezdjem. 1-ör is, hogy Liszkay ur Tóth Ferenc kéz-I iratait s azok közt a „Prot. ekklézsiai archívumot" és a s

Somo rjai sup. történetét® a m. n. muzeumnak eladta volna, nem én mondom, sőt mint hihetetlent, ezennel kétségbe vonom. Már miért és hogy adhatta volna el ezeket Liszkay úr, mint leányági örökös ; holott maga Tóth Ferenc a leghatározottabban akként rendelkezett kéziratai felől, hogy azok a pápai ref. főiskolai könyvtárnak adassanak át ?! Tény azonban, hogy a Tóth Ferenc-féle kéziratok csakugyan a muzeum birtokába kerültek még Mátray idejében ; de távolról sem nyomorult anyagi okokból, nem mint eladott portékák; hanem mint valóban becses prot egyh. történelmi források, magasabb szellemi indokokbólr

nevezetesen »könnyebb hozzáférhetés szempont jából." En — miután egy időben igen szerettem volna e kéziratokat használni s magam tudakozódtam utánnok — legalább ilyen értelemben kaptam felvilágosítást rólok, magától az illető adományozó úrtól. Ennek ellenében honnan vette Egyházfi a fenebbi téves állitást, nem tudom. Annyit tudok, hogy az a magasabb cél „a könynyebben hozzáférhetőség" el nem éretett; mert a m. n. muzeumnál még nevéről sem ösmerik a nevezett két kéziratot, s ép oly nehezen lehet hozzáférni, mintha Pápán volnának, s ha igy áll a dolog: már csak inkább Pápán lettek volna nehezen hozzáférhetők. Bár nagyon fájlalható e becses kéziratoknak nem az illetékes helyre oda adományozása, mit hajdani e. kerülete is igen zokon vett Liszkay úrtól; de némileg tán mégis menthető az, a már jelzett magasabb szempontból. Hogy alacsony önérdek vezette volna ebben az illetőt, fel nem tehető. Liszkay nincs rászorulva azon néhány forintra, mit a muzeum netán adott volna e kéziratokért, sértésnek tartaná s felette igen megalázónak ezt még csak feltenni is róla. Azért mint ráfogást s alaptalan gyanúsítást, vagy — mit inkább hihetünk — mint botránkoztató toll-