Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-03 / 31. szám

TÁRCA. Van-e szükség zsinatra?*) A tisszamelléken nem kell zsinat, mivel az eszmék hozzá nincsenek megérve, a közigazgatás és igazságszolgáltatás rendezetlensége maradhat ; sokszor még jó is zavarosban halászni. Hogy azonban a zsinattartás a tiszamelléken nem kevésbé szükséges mint másutt, annak illustrálására elmondok egy történetet, melyet Kassa vidékén jártomban hallottam. Hiszen egyes tényekben sokszor meggyőzőbb érv rejlik, mint a szép szavakba öltöztetett, de hideg elméletben. N. lelkész kis egyházban lakik, de azt annál melegebben szereti; 31 éves ott lakása alatt egészen ujjá született az; a ki az előtt látta csak, most nem ismerne rá. N. lelkész barátja a' közügyeknek is, adandó alkalommal örömest érvényesíti befolyását azokra. Van azonban mégis egy hibája; egykori tanáesbiró-társa igen találólag, igy fejezi azt ki : »derék ember, de igen igazságos.* Hihetőleg azt kivánta kifejezni ez által, hogy midőn közügyekről beszél, nem néz szemre-főre, hanem csak a tényállásra ós a lelkiismeretre. N. lelkésznek igazságszerető egyenes lelkülete közelebb keserű gyümölcsöket termett; miképen ? azt kívánom elmondani. Az Ő egyháza 1875-ik évben a dij csekélysége miatt nem kapott tanítót, be kellett tehát zárni az iskolát. Következő év tavaszán volt egy ajánlkozó, de csak oly feltétel alatt, ha a 16 holdat tevő tanitói földektől holdanként 14 forint haszonbér biztosíttatik számára. A feltétel szigorú volt, de hogy az iskola továbbra is zárva ne maradjon, el kellett fogadni, s hogy a pénz bejöjjön, a földeket kukorica alá bélbe kiosztani. Az év eltelvén, L. tanitó megmaradását ismét az elébbeni feltételhez kötötte. De a földeket kukoricázni többé nem lehetett, mert az termő erejöltét végkép kimerítette — s jövedelmezotlenné tette volna azokat. Utasitá tehát az egyháztanács L. tanítót, hogy keressen a földeknek oly bérlőt, a ki ugar tartásra és trágyázásra kötelezi magát. L. tanitó 200 forint bérleti összeghez kötötte helyben maradását, de ily árban a bérletre nem vállalkozott senki sem ; vállalkozott tehát N. lelkész a maga nyugalmáért s egyháza javáért L. tanitó folyó év tavaszán más egyházba tette át lakását, de ezt megelőzőleg megfoghatatlan bátorsággal kérvényt nyújtott be az egyházmegyei gyűléshez a végből, hogy a lelkész mint bérlő által ugarban hagyott és *) E jámbor cim alatt cikkiró voltaképen panaszt emel a tiszamelléki superintendentia legközelebbi közgyűlése ellen egy pörös ügyben követett eljárása miatt. Mi pedig helyet adtunk lapunkban a különben is mérsékelt hangon irt cikknek azért, hogy alkalmat nyujtsunk az illetőknek az ügyfolyamat tán nem egészen pontos előadásának helyreigazítása által a panaszkodókat megnyugtathatni, de legfőbbképen azért, hogy a t. közönség lássa, mi mindenféle csodadolgokat várnak attól a zsinattól, Szerk. 'l megtrágyázott 4 hold buza termése Ítéltetnék neki. Az egyházmegyei gyűlés tudomására jővén, hogy L. tanitó a bérleti összeget felvette, elütötte kérelmétől, de ugyan akkor elütötte N. lelkészt is a búzához való igényétől, még pedig mint jelen nem levőt kihallgatatlanűl, önvédelem nélkül. N. lelkészt bántotta ezen megfoghatatlan eljárás, de vigasztalta magát a közel levő egyházkerületi gyűléssel, reményi vén, hogy ott biztos orvoslást nyer. Miután e végből folyamodását a főtiszteletű superintendensi hivatalhoz postai utón előlegesen elküldötte volna, megjelent maga is személyesen az egyházkerületi gyűlésen. Itt azonban ismét keserű meglepetés várakozott reá; mert a midőn ügye a sorrendben felkerült, a n. t. esperesi kar támogatva kevés világi elemtől azt hozta indítványba, hogy az ő folyamodása, mivel nem az esperesi hivatal közvetítésével érkezett a f. t. superintendensi hivatalhoz utasittassék el felölvasatlanul. Ezen indítvány elfogadtatása N. lelkészre nézve egy leendett ügyének végelejtésével. Ezen keserű meggyőződés behatása alatt tehát kifejtvén szóval, hogy ő ügyének igazságos voltáról teljesen meg van győződve, — hogy az egyházmegyei gyűlés ítéletének érvényben maradása tetemes károsodását vonná maga után, — végre hogy ezen sérelmes Ítélet csak is úgy jöhetett létre, mivel az egyházmegyei gyűlés nem nyújtott neki tért és alkalmat arra, hogy magát személyesen védhesse : esdő szavai csakugyan meghozták számára az óhajtott orvoslást. Felemelkedett ugyan is székéből a nemes keblű B. E. f. zempléni képviselő s következő elleninditványt tett. Miután uem létezik írásba foglalt canoni törvény, mely azon formaiságot, hogy csak az esperesi hivatal közvetítésével beérkező kérvények volnának elfogadhatók, a f. t. egyházkerületi gyűlés megállapítaná tehát, hogy ezen forma hiány a fenforgó esetben sem fogadtathatik el jogalap gyanánt arra nézve, hogy a folyamodás el utasittassék ; hanem tekintetbe vétetvén folyamodónak abbeli panasza, hogy személyes kihallgatás nélkül hozatott ellene Ítélet, ezen hiány pótlása végett utasittassék vissza az ügy az egyházmegyére. Ezen indítvány köztetszéssel fogadtatván az elnöki székből végzés gyanánt kimondatott. N. ezen eljárással magát teljesen kielégítve érezvén, nyugodtan távozott csendes családi körébe; azonban iszonyú csalódásra ébredt a juliusi napokban. Ugyanis levelet kap az esperesi hivataltól s olvassa belőle, hogy ügye a s.-pataki gyűlésen újra felvétetett s az egyházmegye sérelmes Ítélete véglegesen megerősíttetett. Ugy tűnt fel egyelőre előtte a mi vele történik, mint csalódás, visio. Igy gondolkozott magában : hiszen ez nyílt arcul csapása lenne egyik egyházkerületi gyűlésnek a másiktól ! és ez esetben mit mondanának amaz országos jó hírű nevű s lovagias jellemű tanácsurak, kik a miskolci gyűlésen az ügy lefolyásának szemtanúi voltak s részben személyesen is szerepeltek benne ! lehetséges lenne-e az, hogy mig ezen gyűlés visszautasítja az egyházmegyébe,