Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-03 / 31. szám

Huszonkettedik évfolyam. 31. MK. Budapest, 1879. augusztus 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K I ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési ellj : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 60 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. Protestáns papságunk. Még most is arcomon a pir, mely n. p. (talán nagy pap?) „Az apró papok" cikkének olvasása közben szökött oda, Őszintén megvallom, van ebben a pirban egy rész az önvádból is, az önvádból a miatt hogy mi prot. papok nem mindnyájan felelünk meg emberül azon magasztos hivatásnak, melyre hivattunk ; de van e pirban egy rész az önbecsérzetből is. Mintha csak látnám, hány nemes törekvésű lelkésztársamnak arca borult lángba ama cikknek olvasása közben. Részemről azonban nem azért fogtam tollat, hogy hibáinkat legyezzem, sem nem azért, mintha tartanék, hogy n. p. cikke, mely a prot. papság nagy részét vádolja, talán foltot ejthetne e papság nagy részén, nem is azért, hogy „holmi apró, ici-pici papocskák" és „apró mokráink" kiféjezósekre akarnék reflektálni ; nem, hanem irok, hogy a valóság színvonalára szállítsam alá n. p. cikkét s főleg, hogy csekély erőmhöz képest hozzájáruljak, ha csak némi részben is, a tagadhatatlan bajok orvoslásához. Különös, egymással homlokegyenest ellenkező nézetnek adtak már kifejezést e lapokban, a lelkészi hivatás erejét illetőleg. Van, a ki azon siránkozik, hogy a mai társadalom, a világ oly annyira fenekestfll felfordult, oly annyira romlott, hogy a leglelkiísmeretesb lelkészi működés is hiábavaló. Van, a ki markát ökölre szorítva, a papságra tör s minden bajnak bűnbakjául a lelkészeket állítja, kiknek nagy része — nem véve ki a superintendenseket és espereseket sem — oka egyházi életünkben mutatkozó azon szomorú jelenségeknek, hogy nem tisztelik a papokat, a templomok üresek, a nép tudatlan és elzüllik. Tehát az első esetben a világ oly romlott, hogy a. papság már nem is javíthatja, a másik esetben a só izetlelenűlt meg, azért oly romlott a világ. Ugy vélem, hogy „medio tutissimus ibis* itt is. Van biz ott baj, van bűn, vau romlottság ma is, csakúgy, mint volt azon általunk csak kegyesnek hirdetett régi időben, melyben az öreg Gyraduál így panaszkodik •• »Vagyon most csak zabálódás, Világon nagy huzás-vonás, Mintha Ur Isten sem volna, A szegényeknek jaj dolga : Ez nyilván jele utolsó napnak. Azért, jövel, Jézus Krisztus, Föld is megunta ezt és bus, Hordozván ördög cselédit, Add ennek valaha végit, S hagyd látnunk fényét utolsó napnak.K De viszont van erkölcs, van erény ma is, csak ugy, mint hajdan volt; sőt — vessen követ n. p. a fejemre — van ma köztünk a Jézus szelleméből s jó lelkéből még több, mint volt hajdan, s habár szeretnők is mindnyájan még tökéletesebbnek látni a világot, mint a milyen — hisszük is erősen, hogy mindig több-több tért foglal el közöttünk az isten országa — mindazáltal, nem kis pessimisrnus kell ahhoz, hogy épen a prot. egyház mezején csak dudvát lássunk s nem kevesebb tudatlanság, és rosz-' akarat, hogy minden hiánynak okozójáúl a prot papság nagy részét tartsuk. Nincs — úgymond n. p. — egyházkormányzat, nincs egység1

és rend az igazgatásban. Minden superintendens máskéut kormányoz, minden esperes másként vagy sehogysem igazgat, minden pap más vagy 61