Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

NECROLOG. | Kertesei Kenessey Albert. | Mindig nagyszerű jelenség ennyi millió „ember® nevet viselő lény között egy valódi ember, a ki érzi nemes hivatását, át van hatva ama rárótt kötelességérzettől, hogy mi feladatot kell megoldania, mint a társadalom tagjának, mint egyháztagnak, mint a liaza polgárának s mit talán legelébb kell vala mondanom, mint családatyának; a ki küzd híven , törhetlenül, ki a szirtes uton is merészen jár, emelt fővel halad végig az életen s mindenért a jutalmat önmagában keresi s önmagában, nyugodt, nemes öntudatában meg is találja. Ilyen valódi ember volt a f. hó 15-én meghalt Ke ne se i Kenessey Albert, m. kir. hajózási és vasúti felügyelő. Született 1828. febr. 4-én Gerjenben, Tolnamegyében. Iskoláit Gyönkön, Pápán s Debrecenben végezte. Majd mikor a „Tengerre magyar!" végig harsogott az országon, a tűzlelkü, tettvágyó, az uj eszméktől áthatott ifjú csakugyan tengerre szállt, a fiumei tengerészeti akadémia növendéke lett. Az akadémiát végezve az oszt. Lloyd-gőzösökkel mint hadnagy utazta be Dél-Európa, a nyugot és kelet tengerpartjait, az észak-afrikai és nyugot-ázsiai partokat. 1848. elején vette a leverő hirt, hogy nevelőatyja meghalt s ennek végtisztességtételére jött be. Itt már megvoltak a kitörendő vihar előjelei s heves ifjú lelke egész szenvedélyével csüng ő is a szent ügyön s áll annak szolgálatába, előbb mint a „Mészáros® hadi gőzös kapitánya, majd mint tüzérszázados. 1849-ben a „Honvéd® nevti gőzössel részt vett a csurogi csatában ; de Lukács Dénes a tüzérséghez kívánta vissza. A szabadságharc utáni években, „quum dedimus profecto grandé patientiae documentum,® viszszavonult s nyelvtanitgatással tartotta fenn magát, mígnem a debreceni takarékpénztárnál lett könyvvezető. Azonban hivatása visszaszólította ismét a vízre, az ingatag talajra. A magyar kis tengeren, a Balatonon, a „Kisfaludy® gőzös kapitánya lett. 1853-ban az 1. cs. k. szab. Duna-gőzh. társ. szolgálatába lépett, előbb mint kormányos, majd mint kapitány. Mint ilyen volt alkalmazásban a társulatnál 1867-ig, a mikor a felelős magyar ministeriumba hivatott meg a hajózási ügyek vezetésére. Igy végezte be életét is, hivatalos teendői közben Broodban, a „Boreas® egykori kedves hajója fedélzetén. Kenessey egész életében arra törekedett, hogy a hajózást kiemelje a mesterségek köréből, hogy tudományos alapra fektesse, hogy kimutassa, hogy az addig pusztán praktikusnak vélt pályának is mily gazdag theoriája van és hogy mivelt, tanult magyar fiatal embereknek uj életpályát teremtsen. Töretlen utat nyitott meg, érezte, tudta ő maga is. De ép azért, mert céljainak nagy jelentőségét érezte, azért küzdött azokért férfiúi tevékeny lelke egész erejével. Minden munkája a szakférfi alapos, sokoldalú készültségével van irva. Nagyobb munkái: a „Hajózási műszótár®, melynek megjelenése után a magyar tud. akadémia levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglalója a „Kapaszkodó hajózás®-ról szólott. Az akadémia által dicsérettel lett kitüntetve s általa adatott ki „Halászatunk és a haltenyésztés® cimü műve. 1869-ben jelentek meg a „Hajózási törvények és rendszabályok," a „Hajózási árukezelés®, 1873-ban a „Segédkönyv hajósok stb. számára.® E nagyobb, önállóan megjelent művein kivül nagyon sokat irt részint álnév, részint egyes betűk alatt különböző folyóiratokba, napis hetilapokba. Nem volt csak kissé is szélesebb körben ismert lap, melyben egy-két cikke ne jelent volna meg. Önállólag 1850-ben lép fel először a „Magyar muzeum®ban . . . .y Bartel név alatt, hol a real tudomány ok tanításának szükséges voltáról értekezik. Ettől fogva dolgozik folyvást a „Debreceni Közlöny®-be, „Győri Közlöny®-be, „Szépirodalmi Figyelő®-be, „ Hölgyfutár ®-ba, „Magyar Sajtó®-ba, „Politikai újdonságok4

-ba, „Magyarország anyagi érdekei®-be, a „Magyar világ®-ba, „Politikai hetilap®-ba, „Nemzetgazdasági Szemlé®-be, a „Mérnök egylet lapjába® stb. A „Vasárnapi újság "-nak egyik legrégibb munkatársa. Ebben előbb érdekes vidéki leveleivel, majd életrajzaival, tájismertetéseivel, könnyű, világos nyelven irt értekezéseivel lett ismerős és kedves az olvasó közönségnek. Szaktanulmányai mellett érdekelte őt, a társadalom minden fontosabb kérdése ; igy a „Prot. egyh. és isk. lap® 1861-iki évfolyamában irt a népnevelés hiányairól Debrecenben és vidékén s ugyanott a népnek a közügyek iránti érdekeltsége emelésének módjairól; a „Házi Kincstár® 1861-iki é. folyamában az „illendőségről®. Foglalkozott fordításokkal, a szakmájába vágó művek bírálásával. „Magyarországképek®-ben citnű folyóiratban történeti adatokban gazdagon ismertette a magyar Dunát és mellékét. Ujabban ismét foglalkozott e tárgygyal, gyűjtötte adatait, ujabb tapasztalatait s önálló műben szándékozott kiadni; de a halál kivette az írói tollat kezéből, melyet kiváló gonddal, szakavatottsággal kezelt. Hogy a hajózás érdekeit tényleg is előmozdítsa, folyton azon működött, hogy a téli hónapokra hajózási iskolát állitson fel, hol elméleti s gyakorlati szakképzettséget nyerjenek a tanulni vágyó hajósok. Ezt sikerült is felállitnia a magas kormány támogatása folytán 1868-ban, melynek ő lett igazgatója. Azonban néhány évi fennállás után a fiatal, de szép reményekre jogosító tanfolyam megszűnt, miután a ministerium megvonta tőle segélyét merő takarékosságból. A szakférfinál, az irónál sokkal nagyobb volt Kenessey, mint ember. Mint önzetlen, nemes harcos vett részt az élet küzdelmében ; mindég szeme előtt lebegett az ember magasztosabb célra való rendeltetése. Jelleme szilárd, törhetetlen, minden tettében a jog, az igazság, a méltányosság volt vezetője, kicsinyes, önző érdekeknek