Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

erős gyülekezetek őt részesiték, ujabb bizonyságául szolgál azon általános szeretetnek, melyet a főpásztor úgy bokros érdemeivel, mint megnyerő személyes fellépésével, magának kertiletszerte kivivott. A lakhelyéről, Rozsnyóról, alólirottnak kíséretében érkező főpásztort, Szepesmegye s ezzel egyszersmind az esperesség határán is, Uhorna és Szomolnok között 3 tagu egyházmegyei küldöttség várta, Soós János Vilmos esp. m. felügyelő', Gratz Mór főesp. és Lerseh Mihály szomolnoki lelkész személyeikben, kik közül az elől nevezett két egyházmegyei elnök, püspök úrnak mindvégig elválhatlan kísérője maradt, és pedig az elől nevezett felügyelő az egész 13 napot igénybe vett hivatalos út alatt mindenütt saját diszes fogatán, mit a kitartó s áldozatkész ügybuzgalom szép példájakint kivántam itt felhozni. Az egyházak látogatása a következő sorrendben történt: Gröllnicen, hová 14-én délestkor érkezett meg a főpásztor, junius 15—17-én, Krompaehon 18'—19-én, Remetén 20—21-én, Szomolnokon 22-én, Stoószon 23-án, Svedléren 24—25-én és Merényben (Wagendrüssel) 26 és 27-én, hol az utol nevezett napon maga az egyházmegye jkönyve is letárgyaltatván, püspök úr junius 28-án távozék az esperesség kebeléből Iglófelé, Eperjesre a a nyári vizsgákra menendő. Ily óhajtva várt és kitűnő mérvben tisztelt vendég fogadtatásánál a külső ünnepélyességek sem hiányzottak és bár a látogató főpásztor átalánosan ismert evangeliomi igénytelenségénél s minden súlyt csakis a lényegre fektető természeténél fogva ezeket legkevésbé igényli s veszi számba, mindazáltal ezektől sem tagadhatunk el akkor, ha nem felsőbb parancsszóra történnek, némi jelentőséget, lévén azok ily esetben a szívből felbuzduló örömteljes lelkesedés önkénytes folyamányai s jelző mutatói. Üdvözlő beszédek, küldöttségek, virágkoszorúk, diadalivek, az átellenes hegyláncok által százszorosan viszhangoztatott taracklövések s az e téren bámulatosan jártas és ügyes bányásznép által, a magas vendég tiszteletére, átvonulása közben, közelben és távolban, előtte s megette felrobbantott tüzaknák, sehol sem hiányzottak. Különösen szép látványt nyújtott a kis krompachi egyházban a szines lampionokkal s mécsekkel kivilágított szép alkotású diadalív, házaknak ugyanott más felekezetbeliek részéről is történt kivilágítása és különösen a krompachi vasgyár teljesen szabad téren álló nagy emeletes tiszta épületének fényesen kivilágított öszszes ablakai, valamint feledhetlen emlékében kell, hogy maradjon az ott jelenvoltaknak, a paplakkal szemben fekvő merényi sétatérnek másfél száz szines lampionnal történt kivilágittatása s az erre következett fényes fáklyás menet, Dr. Kreichel városi tiszti orvos hatásos szónoklata mellett. Emelték a fogadtatás diszét Krompaehon az egyenruhás úrlovasokból, s Merényben a szintén egyenruhás tűzoltókból alakult bandérium, a teljes díszben kivonúlt lövészek Krompaehon, s a daliás kinézésű tűzoltók Remetén, Svedléren és különösen Merényben, hol lóháton és gyalog egyaránt főtényezojét képezték a különböző ünnepélyességeknek s hol az esperességi felügyelő, mint főparancsnokuk, maga vezényelte őket a különböző felvonulásoknál. Már csak a különlegesség érdekénél fogva sem hagyhatom emlitetlenül a felvonulásoknál, sőt a sajátképeni istenitisztelet alatt is mindenütt diszőrséget képezett bányászokat, festői egyenruhájokban, zöld kalpaggal fejükön, derekuk a diszöltözet elmaradhatlan kiegészítő részével a Hinterleder-rel átövezve, kezükben a bányászat jelvényeivel, a repesztő vassal és pörölylyel (Schlegel und Eisen), ki kell emelnem azon, • nagyon alkalomszerű s kedves meglepetést, melyben a stoószi hivek részesiték főpásztorukat, midőn derék tanítójuk Záhorszky Lajos vezetése alatt dalárdává alakulva jelentek meg estve a paplak udvarán s ott több egyházi éneket zengtek el igen szabatosan a főpásztor tiszteletére, valamint a merényi nők részéről a magas vendég részére szerzett azon váratlan meglepetést melynél fogva őt, általuk külön emelt diadalív alatt, külön fogadták s megbizottjuk Pauer sz. Záhorszky Eleonora asszony szószólása mellett külön is üdvözölték s a látogatás második estvéjén öt fáklyafény mellett, ablaka alatt elzengett egyházi énekekkel külön is megtisztelték. Végül ki kell emelnem a városi elöljáróságok és képviselő testületek azon gyöngéd figyelmét, melynél fogva az illető városhatárán, majdnem mindenütt, őküdvözléka kebelükbeli ev. egyház magas vendégét, igy Göllnieen a polgármester Tatarko Ferenc személyes vezetése alatt megjelent tanács élén a város ékesen szóló főjegyzője Jeszenálc Alfonz, Ki'ornpachon szintén a derék és ékes beszédű főjegyző Kovácsi Sándor, Remetén a város albirája Scholc Gáspár, Stoószon és Svedléren ismét a városi főjegyzők Oberle János és Piger János, Merényben pedig Soós Lajos képviseleti tag, mig Szomolnokon ugyanazon tisztet Topseher Samu bányatiszt oldotta meg valódi ékesszólással. A városi testületek ezen szives részvéte még ott is, hol a hivek kisebbségben vannak s a tanács élén más vallású férfiak állanak, kedvező s megnyugtató jeleül vehetők a különböző vallásfelekezetek közt meglévő testvéri egyetértésnek, mit azon körülménynyel szemben, hogy a más felekezetbeli papság közül egyedül a szlovinkai gör. kath. lelkész s 1848/9-iki honvéd jelent meg Krompaehon a főpásztor üdvözletére, jól esik felemlíthetnünk. Hogy az ily nagy fontosságú s a gyülekezetek életében korszakot alkotó egyházi ünnepély előkészületénél s annak tartama alatt bőven kijut a teendőkből a gyülekezetek élén álló lelkészek és egyházfelügyelőknek is, az magától értetődik. Az előbbiekre, a lelkészekre még visszatérek, a mi pedig a felügyelőket illeti, ezek díjtalanul viselt és sok felelősséggel s fáradsággal járó hivatalukban megfeleltek magukért valamennyien s nem vonok le a többinek érdeméből mitsein, ha név szerint kiemelem a göllnici egyház derék felügyelőjét Elischer Mihályt, ki nemcsak két ízben nyerte meg a főpásztort vendégül asztalához s tett meg minden lehetőt,