Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

Az isteni tisztelet rendje a másvidéküekétől nem különbözik. Az éneklés Ősi szabálytalansággal és dísztelenséggel folyik, mintha csak tót éneklést hallanánk. Orgona csak egy helyt van, Léván. Predicatió vasárnap délután is tartatik mindenütt, kivévén Vavsányban, Boriban és Szódon s a filiákban, hol a preoránsok csak imádkoznak. Hétköznapi isteni tisztelet csak reggel van, télen s a bűnbánati hetekben némely helyeken délután is. A sákramentumok és egyéb egyházi cselekményeknél nincs a szokottól nagyobb eltérés. A keresztelés a születés után 1—4 napra, 2— 6 keresztapa s anya jelenlétében történik. A temetés, a konfirmálttaktól kezdve, predicatió és búcsúztatóval megy végbe. Egészségtani szabályok s óvó intézkedések iránt, sem a lakás sem az életmódban semmi figyelem. A házasságot kézfogó előzi meg. Az esketés leginkább szerdai napon történik, mit három napos lakodalom követ. A vadházasságok száma ritka. A confirmatió sok kívánnivalót hagy fenn. Az elöljáróságot a nép választja 3—6 évre, néhol életfogytig; a gondnokokat pedig 1—3 évre stb. A munka második része az egyes gyülekezetek múltját s jelenét tárgyalja, még pedig a) alatt 28 sor-számmal a tényleg létezőkét; b) alatt pedig Csank, Málas, Setétkut, Nived, Győröd, Kelecsény, Szántó, Damásd, Zsemlér, Veszele, Nagy- és Kis-Kér, N.-és Kis-Kelecsény, Horhi, megszűnt gyülekezetekét. Ez utóbbiakat a prímások, az Eszterliázyak, Forgáchok, Hunyadyak, Baloghok és más földesurak pusztították el s közülök néhányban a magyar elemet is megsemmisítették, melynek helyét tótság foglalja el. E tót lakosok közül a győrödiek, a forradalomban, volt földesurokkal együtt fegyvert fogtak a haza ellen. A máig is létező gyülekezetek közül, Nemes-Oroszit igyekszik elpusztitni valami Kazy nevű földesúr, ki nemcsak az egyház földeit szedte el, hanem a lakosságot is maholnap kiigtatja mindenéből. A létező gyülekezetek történetében előbb az általános viszonyokról, aztán a lelkészekről emlékezik meg szerző ; majd a javakat és javadalmakat adja elő kisebbnagyobb eltéréssel. Néhol hely- és néprajzi leírásokkal zárja be egy-egy gyülekezet történetét. Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nélkül, hogy a tanítókról csak itt-ott, alig egy-két gyülekezet történetében emlékszik meg s ott is alig egy-két nevet emlit fel. Sőt még a lelkészek névsorát sem adja, még az ujabb időből sem, pontosan. E tekintetben menthetné talán szerzőt az adatok hiánya, kollegáinak restsége s az elibök tett kérdésekre adott hiányos, sőt sokszor zavarba hozó felelete, mint azt fájdalom, nekünk is volt alkalmunk tapasztalni. A jelenlegi bori lelkészt egyenesen vádolja is szerző, hogy egy árva adattal sem járult egyháza régibb és ujabb történetének kiegészítéséhez. Az ügy érdekében ezt nem szabad lett volna elhallgatnia szerzőnek; de sőt az esperesi hivatalt kellett volna megkeresnie, hogy ezen névvel sem nevezhető indolentia ellen föllépjen. Különben bármennyire szeretnők kimenteni szerzőt, mindamellett sem mellőzhetjük el kijelenteni, hogy a lelkészek és tanitók névsorának hiányait, az egyházkerületi névtárakból is némileg pótolhatta volna. Az egyes gyülekezeteknél megjegyzi még szerző, hogy a primás és egyes katholikus földesurak, elismerést érdemlőleg dotálták a tagosítás és legelőfelosztás alkalmával, a ref. lelkészi és tanítói hivatalokat. Részünkről alig érdemelnek elismerést,egyrészről mert országos törvény szerint kötelességök volt kiadni, amit adtak, másrészről mert ha össze tudnók állítani az elfoglalt egyházi és iskolai, lelkészi és tanítói javadalmak jegyzékét : aligha 4—5 annyira nem menne ez elfoglalt javak száma, mint a mennyit adtak. Csak Mohiban 20 hold földet bír a esiffári plébános, mely egykor tudtunkkal a ref. egyházé volt, sőt birta a régi mohi ref. parochiát is, mit az utóbbi időben, mint keveset jövedelmezőt eladott a plébánia. A katholikus fő-klérus egyes kiváló tagjai, a kezökön levő, s leginkább honvédelmi célokra szolgált tömérdek államjavakból, igen sokat áldoznak napjainkban, magyar nemzeti és hazafias célokra ; de áldozhatnak is, mert még h a 300 évig igy áldoznak is, nem fogják expiálhatni azon bűn-láncolatot, melyet a róm. kath. f ő-k lérus a haza és amagyar nemzetiség ellen, szatelleseikkel s az általok meghódított földesurakkal együtt elkövetett. Kiáltó példák erre, — hogy most többet ne említsünk — Bars- és Hont vármegyének azon községei, melyekbőlakalvinismust a magyar nemzetiséggel együtt kipusztították. Igy lett tóttá Nived, Füss, Győröd, Zsemlér, Szántó és C s á n k. Jó lenne az ilyen monográfiákat megolvasni a j kultusminiszter urnák is, hogy Pázmán utódival együtt meggyőződhetnék róla, miszerint valóban igaz-e azon állítás, hogy a magyar nemzetiség ereje a katholicismusban rejlik. Most már térjünk át a munka külalakjára nyomtatására s megjelenési körülményeire. A munka külalakja pongyola. Majd minden lapon hemzseg az értelemzavaró sajtóhibáktól, melyeket a munka végin össze se állítottak, hogy így legalább az olvasó kiigazíthatta volna azokat. Ennek oka, — mint biztos forrásból tudjuk, — egyrészről az, hogy a munkát nem a szerző, hanem más corrigálta; másrészről a nyomdász és a szedő ügyetlensége. Jó lenne, ha a nyomdakormányzóság egy kicsit több gondot fordítana a pápai főiskola nyomdájára ; mert ilyen kiadványokkal, mint a kezünk alatti is, legkevésbbé sem fogják emelni nyomdájuk keresettségét Utána jártunk annak is, hogy e munka 600 példányban nyomatott. Előfizettek reá 300-an, ennek fele helyben, többi a vidékről s ezek közül 2, mond két főiskolai könyvtár! 20 világi. Elkelt eddig 370 példány. Ez 1-ször azt mutatja, hogy a nyomatás intézője minden calculus nélkül számított, mert egy ily nagy munka (446 lap) árát 1 frtra tette, holott ha az egész 600 példányt eladhatja is, mégsem jo ki belőle a 300 frt