Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

választották : Tóth Samu, Joó István, Nagy Pál, Géressi Kálmán, Becner Frigyes, Békéssy Gyula, Tüdős János, Pápai P., Tóth József, Márk Pál; vidékről Futó Mihály, Szabó Sámuel, Győri L., Kovács J., Katona M., Bodolay László, Barkász K., Homolya István, Kun Pál és Bihari Kálmán rendes tagokat. Felemiitjük még, hogy egy nemes tanügy barát 100 frankot ajánlott fel pályakérdésre. Az egylet tagjai a közgyűlés után Szeged megtekintésére mentek. * Gyászhirek. Hegy esi Mihály pusztatóldi ref. lelkipásztor m.hó 21-én élte 70. évében elhunyt. A boldogult, ki mindig buzgó és pontos vala hivatalában, 1809-ben született Füzes-Gyarmaton. Iskoláit a debreceni főiskolában elvégezvén, 1835-ben akadémikus rektornak ment Érkeserüre ; 1839-ben furtai segédlelkész, s ugyanazon évben fugyivásárhelyi, majd i843-ban pusztatóldi rendes lelkész lett. — Magyar Mihály kolozsvári városi tanácsos s az unitárius egyház gondnoka f. hó 14-én 64 éves korában elhunyt. Nyugodjanak békén hamvaik ! NECROLOG. A rokoni s baráti szív mély fájdalmával jul. 11-én temettük el Kulifay László kis-kálnai lelkészt, s benne a közügyek iránt hőn érdeklődő, s a korral haladó lelkészt vesztettünk el. Született Barsmegyében Nagyodon, hol atyja István szintén lelkész volt, az 1807-ik évben. Tanulmányait Selmecen kezdte, Losoncon folytatta, és S.-Patakon vé gezte, honnét a hittani folyam befejeztével 1830. a i\szombati gymnásiumba tanárul hivatott, mely pályáu alig egy évet töltve, 1831. őszén Losoncra ment káplánnak. A testben, lélekben feltűnően szép fiatal káplán ott örömest hivataloskodott volna; mert az iskolai könyvtár bő táplálékot nyújtott tudományszomjas lelkének; de fél év múlva a barsi e. megye hivása, s a szülék sóvárgó epekedése, szülőföldjére voná n. szecsei hely. lelkészül, s már atyja halála után 1832-ben a váradiak kérték lelkészül s nagy kivétel kép, meg is nyerték. Váradi lelkészsége csak 1834-ig tartott; mert Kis-Kálna lelkésze a kedvelt Török Pál esperes elhúnyván, mind a patrona Vajai Vay Erzsébet, mind az egyháztagok bizalmukkal őt keresvén fel, K.-Káinára költözött s ott * hivataloskodott haláláig, mint a tolorantia óta második lelkésze az egyháznak. Az e.-megyei gyűléseken hamar feltűnt éles, boncoló Ítélete, erős logikája s ékes nyelvezete által, s tanácsbiróul, majd — 1846—9. —jegyzőül választatik ; s irta — a többek közt — az 1849-ki hódolat-nyilatkozatot. Később nagy buzgalommal működött mint gyámoldai s e. megyei számvevő is ; de minden hivatalt kevés ideig viselt, ezt mondván : ^jobban szeretek közvitéz lenni a táborban*. Azonban midőn a lelkészértekezlet megalakult, a közbizalom felhiván, annak elnökségét örömmel vállalta el, s bölcs vezérlete alatt az értekezleti munkálkodás szép gyümölcsöket termett. A kisded egyház, melynek vezérletére hivatott, Ínségben, nyomorban sinlett ; sőt egy tűzvész folytán, mely a parochialis épületeket hamuba dönté, végkép el is pusztult volna, ha lelkészének keblét a szokásos és nagyon elterjedt indolentia foglalja el. Ámde szerencsére oly vezére volt, ki tevékenységével, s minden alkalmat felhasználni tudó, el nem csüggedő buzgalmával oly erős alapot teremtett, mely hosszú időkre biztositá mind az anya- mind a leányegyház életét, jövőjét. Ugyanis az anyaegyházban magtárt alapított, s egy 500 frt értékű házat szerzett , melynek évi haszonbére s egyéb megtakarított fillérek oly öszszeggé nőttek, hogy az 1856. évben 800 ft. költséggel uj tanitói lakot építtetett A filiában arra ösztönzé a népet, hogy az eladósodott s pusztuló lakosok földjeit szerezzék meg az egyház számára. Szerzett nekik olcsó kamatra pénzt, nem egyszer i maga is adott kamat nélkül több évi törlesztésre, igy lett buzgalma folytán a n.-káluai leányegyháznak 791

/2 hold szántóföldje, mely jelenben már teljesen adósságmentesen áll, az 1865-ki tagosításkor egy tagba hasíttatott ki, melyért évi 912 írt haszonbért adnak. Most már néhány heti gyengélkedés, s két heti súlyos betegség, mely vizkórban végződött, megtörte az öregségében is deli testalkatot, elaltatta a mindig vidám kedélyt, lezárta a beszédes ajkakat, a mindenkit vonzó, elbájoló szerető szivet; a kitűnően szívélyes házastársat, a jó atyát és emberbarátot az örök és néma sir hantjaival takará be. Béke lengjen porai felett! MOLNÁR SÁMUEL, ref. lelkész. ADAKOZÁSOK. Kérő szózat. A miskolci ref. lyceum épületének átalakítása, kibővítése, s egy szárnyépületnek a régivel kapcsolatban emeletre felhúzása julius hó elején munkába vétetett. A megállapított terv szerint mintegy 13.000 frtra menő kiadás födozésére az 1877-ik év végén kibocsájtott kérő íveken a mai napig 7485 frt 44 kr. kegyes adomány gyűlt be. Ehez számitandó a tiszáninneni főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés által megajánlt 1000 frt, továbbá egyesek 300 frt ajánlata, mely két rendbeli öszszeg a 7485 frt. 44 krhoz adatván, a biztosan számitható összeg 8785 frt 44 krra rúg. Minthogy ezen Összeg a kiadás fedezésére elégtelen : mély tisztelettel kérjük mindazokat, kik gyüjtőiveiket mind ez ideig vissza nem küldöttek, hogy a nevelés és tanítás érdekében hozandó kegyes adományaikkal együtt Magyar Károly iskolai pénztárnok úrhoz íveiket minél elébb visszaküldeni méltóztassanak. A protestáns