Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

/ Kórlek hát szépen benneteket, az Ur Jézus Krisztusnak nevében, szálljatok magatokba; mert hát azt a cikkiró is elismeri, hogy nélkületek egyházunk a r. katholicismus mellett fenn nem állhat, ti vagytok azért az alaposzlopok, kiken egyházunknak egész épülete nyugszik ; ti vagytok ama hegyormok, a kik legmasabbra nyúltok, de nem ám azért, hogy rátok szálljanak pihenni a vallásos eszmék olykor-olykor üldözött vándormadarai, hanem azért, hogy legyen hova szórni, az ilyen haragos cikkezőnek, az ő haragjának dörgő villámait. De hát tisztelt kollegák, igaz volna az csakugyan, hogy ti már sem köznapon isteni tiszteletet tartani, sem vasárnap délután katechizálni nem akarnátok, ós a halottak feletti kultuszt is el akarjátok passolni, hogy azután annál több idő maradjon a csendes, bú nélküli pipázásra és a tanitó urakkal való épületes civakodásra?! Már ez tisztelt kollegák, ha a cikkírónak igaza volna, bizony rendén nem volna. Mert hát megengedhető ugyan abból az olcsóbbikból egy-egy kicsit pipázni, de egészen elpipázni a konventiót, már ez nem volna illő és tanácsos. Lássátok pap urak, nektek fiaitok ós leányaitok vannak, azoknak neveltetésére pedig ne feledjétek, sok kívántatik, tán ép azért aggódik oly igen, a cikkiró is rajtatok. Istennek hála, a cikkírónak e tekintetben sincs igaza. Ha főtanodáiuk névlajstromába bele tekintünk, örömmel fogunk meggyőződni, mily nagy számmal tanulnak ott olyanok, kik az apró papoknak az apró konvenciócskákat nem engedik egészen elpipázni. Yan nekem egy kedves barátom, a ki 400 frtos konvención husz esztendeig nyomorgott, maga nélkülözött, Batthyányi-kalapra még csak nem is gondolhatott, becsületes magyar bajszát akár könyeivel pederhette néha ki, fakó volt a kabát, fakó volt a nadrág; de azért mégis két fia tanult, s tanul jelenleg is Pápán, s most már a felséges ur is hű szolgáját egy kissé többre bízta. Nem pirult cikkiró, mikor a konvenciópipázást papírra vetette, nem gondolt azokra a sok derék férfiakra, a kik az el nem pipázott konvenciókon nevekedtek a hazának derék polgáraivá, oszlopeinbereivó ?! Az ilyen haladás mellett aztán ne csudáljuk, hogy mig a pápista papnak, hívei kezet csókolnak, addig a miénktől, a mieink köszöntést várnak. Eu a katholikus lelkészi kart nem akarom kárhoztatni, befolyását saját híveire nem akarom kicsinyleni; de téved cikkiró, midőn a katholikus lelkész állását a protestáns lelkész állásával teszi párhuzamba. A kettőnek egyháztársadalmi állása közt lényeges a különbség, más a viszony, mely a két felekezet papjai és hívei közt létezik. Ott a hívek ki vannak zárva az egyházkormányzatból, nálunk nincsenek, s ennek lényeges befolyása van azon viszonyra, mely a lelkész s hívei közt fenáll. Nem akkor normális mi nálunk a lelkész s hívei közt fenálló viszony, mikor papjaink keze csókokkal árasztatik el, hanem akkor, mikor a szent kéz nem győzi beirni a kegyes adományokat. Szép-szép az a kézcsók, ha őszinte tisztelet jele, henem hát bizony Júdás is megcsókolta a mi Krisztusunkat ós mégis elárulta azt. Kézcsók dolgában sem igen maradunk mi még a katholikus kollegák mögött hátra, sőt az egyházalkotmányi viszonyokat tekintve, még szívélyesebbeknek tartom a protestáns pap és hívei között fenálló viszonyokat. Tekintsen szót cikkiró a hazában, s azok a számos templomok, paplakok, iskolák, magtárak, gyámoldák, melyek legújabban épültek ós keletkeztek, meg fogják mondani, hogy a mi apró papjaink még sem olyan m o k r á k, mint a minőknek cikkiró őket képzeli s hogy a népet magok iránt megnyerni egyáltalában nem képtelenek. Mikor cikkiró Kálvin ezen szavait idézi : „a látható, a szervezett egyház, a lelkészek testületéből ós a gyülekezetből áll, vagy jobban mondva a lelkészek ós a gyülekezet között lényeges megkülönböztetés nincs, a kettő együtt alkotja az egyházat, * — akkor maga magát cáfolja meg; mert hogy ha lelkész ós egyháztagok együtt alkotják az egyházat, akkor az egyháznak emelkedése vagy hanyatlásáért a dicsőség vagy a gyalázat mind a kettőt egyiránt terheli, ezért mondánk fenebb, hogy indokai, érvei, elleumondásban szenvednek, logikája sántít, következtetései légből kapott rágalmak, s önmagoktól összehullanak. Öltözet, rev^renda, szakái, bajusz, kalap s más haszontalan külsőségek annyiszor meg voltak már e lapokban beszélve, hogy hozzá feleslegesnek tartjuk szólani, csak azt jegyezzük meg, hogy papjaink cynicus magaviselete és a birkabőr-süveg, bizony mi nekünk sem tetszik. De abban már megint nincs igaza cikkírónak, hogy nálunk ma már nincs megállapodás a vallás tautóteleiben , nincs norma a rituálékban, mindenki maga csinál dogmát, maga csinál rítust, maga csinál papi köntöst, szóval inin-57*