Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-19 / 3. szám

A mi falusi tanítóink egyrésze, ugy látszik, azzal a szerencsétlen ambitióval van megverve, hogy neki könyvet kell irnia, ép ugy, mint néhány pap, aki életcéljának tartja, hogy silány pre likációinak ne csak elszavalásával de kiadásával is boldogítsa az emberiseget. S mindez hagyján, ha a tanitó megelégednék a dicsőséggel, hogy a neve egy szines kemény borítékon nyomtatásban megjelent; hanem még a dicsőséget meg is akarja magának fizettetni s kapja magát, megvéteti növendékével a szines kemény borítékot s abba betakart nyomtatott papirost. Hogy már most egy rossz könyv megjelenése és használatbavétele mennyiben felel meg a paedagogia és az irodalom érdekeinek s hogy mennyiben egyeztethetők meg a szülők financialis érdekeivel az uj és uj tankönyvek kiadatása folytán évről-évre történő tankönyv-változtatások ? — ezekre feleljenek meg helyettem a szülők s a józan paedagogia és kritika. E sorok írójának a célja különben sem az, hogy népiskolai tankönyv-irodalmunk felett szemlét tartson s a fenebbi kérdéseket kellőképen megvilágítván, azokat megoldja ; hanem célja a népiskolai irodalomnak csak egyik ágára vetni egy pillantást, azon ágára, amelynek tárgyával maga is foglalkozik; értem az alkotmánytani irodalomat. Az alkotmány tannak*) a nép- és ismétlő iskolákban való tanításáról az 1877. aug. 26-án kiadott miniszteri rendelet intézkedik. Anélkül, hogy az emiitett rendelet intézkedéseit bírálni akarnám, annyit mégis szükségesnek tartok megjegyezni, hogy az abban foglalt részletes tantervben bármely népiskolai tantárgyra, ugy látszik, nagyobb suly van fektetve, mint az alkotmánytanra, vagy — amint a tanterv helyesebben nevezi — a polgári jogok és kötelességek ismeretére. Mig ugyanis a többi tantárgyak legtöbbjénél a rendelet részletesen megállapítja a módszert, a tanmenetet, sőt egyiknél-másiknál még, száraz miniszteri rendeletbe alig illő maximákat, tanügyi maximákat is bocsájt világgá s buzdítja a tanítót, hogy így meg ugy lesz, ilyen meg olyan erdeményt mutathat fel, ha tartja magát a „VorschriftMiez: addig az alkotmánytanról csak annyit mond, hogy az a népiskola 6-dik osztályában tanítandó s tartalmát „a haza alkotmánya, a polgári legfontosabb jogok és kötelességek főbb vonalai4

képezik. *) Ez elnevezésnél, mely egyátalán nem felel meg az illető tantárgy fogalmának, helyesebb ugyan a népiskolai tanterv által használt „polgári jogok es kötelességek ismerete"; de miután az az elnevezés, hogy alkotmánytan, rövidebb és egyszerűbb, ezt fogjuk mi is használni. Különben pedig, azt hiszem, a polg. jogok és kötelességek ismeretét legrövidebben és leghelyesebben jogismének lehetne nevezni, föltéve, hogy annak anyagára nézve az általam alább kifejtendő nézetek a próbát kiállják. Ez kifejezi egyrészt az illető tantárgy fogalmát, azután meg elég rövid is. B. G. Miután a miniszter ilyen mostohán bánik el az alkotmánytannal s miután rendeletében még a tartalmát is csak ugy odavetőleg állapítja meg : kétszeresen nehéz feladat várakozik az iróra, aki népiskoláink számára alkotmánytani kézi könyv Írására vállalkozik. Nemcsak a módszerrel, a tanmenet megállapításával gyülik ugyanis meg a baja, hanem meg kell állapitani a tananyagot is s el kell találnia e tekintetben a helyes mértéket, hogy t. i. a rendelkezésére álló jog- és államtudományi anyagból mekkora adagot adhat be a gyönge növendéknek anélkül, hogy annak értelmét megterhelné. Egész garmadával állnak előttem az ujabban megjelent, népiskolák számára készült alkotmánytani kézi könyvek, melyek közül egyiknek sem sikerült ama | mértéket eltalálni. Tartsunk egy futólagos szemlét e , munkák közül azok felett, melyek épen kezemhez jutottak, mellőzvén Jánosi Ferenc és Mártonffy Márton műveit, mint amelyek nem a nép-, hanem a polgári iskolák számára készíttettek. Hogy a chronologiai sorrendet megtartsam, első helyen emlitem Környei Jánosnak 1870-ben megjelent s azóta Mayer Miksa által javítva több kiadást ért alkotmánytanát*), melyekben a különben jeles paedagógiai író az egyes közjogi institutiokat történeti alapon tárgyalja, azoknak nemcssk mostan érvényben levő, de régi alakjukra, pl. az országgyűlés, a kormány hatóságok, a vármegyék 1848 előtti szervezetére is folytonos tekintettel levén. Ennélfogva a munka sokkal terjedelmesebb, semhogy népiskolákban használni lehetne. S terjedelmensége dacára mégis hiányos, amennyiben a fontosabb, a közéletben gyakrabban előforduló magánjog-i ügyleteket teljesen mellőzi. Különben a tananyag helyes megállapításának még csak a lehetőségét is kizárta e munkánál maga a szerző már akkor, amidőn a munka írásába azzal a képtelen szándékkal fogott, hogy azt majd a nép- és polgári iskolák közösen használhassák. Alig képzelhetek olyan tankönyvet, amely még ha megfelelne is a népiskolák igényeinek, megfelelne egyszersmind a polgári iskolák igényeinek is, és megfordítva. Yasadi Balogh Lajosnak**) szintén 1870-ben megjelent »Honpolgáritan "-a (! ?) néhány közjogi s általános jogi kérdésből áll, melyeknek legalább is egyharmada amily képtelenül van formulázva, ép oly fölösleges, pl. „miben nyilatkozik a polgári közös jog ? a közös polg. jog hány irányban fejlődhetik ? mit cselekszik (! ?) a közös polgári jog a küléleti munkásságban (!) ? az anyagi helyzetet miként emelheti a jog ? hogy külföldi tapasztalatokat honosítson meg valaki, mi szüksége?4 stb. stb. *) Alkotmánytan, vagy a polgári jogok és kötelességek. A nép- és polg. iskolák számára. Irta Környei János. Átdolgozta Mayer Miksa. Pest, 1871. **) Honpolgári tan. Irta V. Balogh Lajos. Székesfehérvár, 1870. 5. kiadás, 1874.