Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

megbirálását Baksai Sándor esperes úr volt szíves elvál­lalni. Véleménye szerint : Az első számú egyszerűen eompilatio Fördősből s Fördős hasontárgyú eslcetési beszé­dének átirata s mint ilyen nem jutalmazható. A 2-ik számú mű igen alantjáró gondolatok roszul, gond nélkül összeszerkeztett halmaza. A 3-ik számú tartalma itt-ott felcsillanó s eredetileg szép, de minden cim nélkül sza­vakba foglalt gondola'aival társait felülmúlja ; azonban gondolat menete szaggatott, összefüggetlen az egész, összeábdált, undique collatis membris. Egyik sem érzett semmit abból a mit leirt, egyik sem gondolkodott a sza- j vakról, a melyeket egy ünnepélyes alkalommal a közön­séghez intézni kell s egyik sem tartotta érdemesnek arra, hogy tárgyát kilencszer átgondolta és újra leirta volna. A jutalom nem adandó ki. Mint látható — fájdalom! ez eredmény nem kielé­gítő, a legtöbb kérdésre nézve még csak azt sem mond­hatják el, legalább a jó akaratú törekvés kiszállott a versenysikra, hogy erejét megkísértse. Sajnálattal kell jelentenem még azt, hogy a nem- | zeti szinház igazgatósága a nézőtéren történt változtatá­sok miatt kedvezményét megvonta tőlünk, nevezetesen az olcsóbb jegyek élvezetét. Azonban ily kedvezményes jegyek élvezetében a népszínház igazgatójának szívessé­géből részesülünk. Fogadja itt körünk köszönetét. Mielőtt jelentésemet bevégezném, kedves kötelessé­gemnek érzem körünk tagjai nevében hálás köszönetet mondani szeretett tanár elnökünknek odaadó buzgalmáért, melylyel csekély körünk vezetésében munkálódott, a bí­ráló tanár uraknak szives fáradozásaikért s azon szerkesztő uraknak, kik becses egyházi lapjaikkal kegyeskedtek körünket megajándékozni. Excelsior! Küzdjünk erőnk szerint folyvást a leg­nemesbbekért! KENESSEY BÉLA az önképző kör főjegyzője. A fehér-komáromi evang. egyházmegye közgyűlése. Esperességi gyülésünk jun. 30-án Székesfehérvárott Smid Mihály esperes úr és Procopius Pál felügyelő urak elnöksége alatt tartatott meg. Buzgó ének és ima után esperes úr szívélyesen üdvözli a megjelent képviselőket, mint kik az evangeliumi buzgóság által vezéreltetve au­tonomicus jogaink gyakorlására egy begy ültenek ; s mig egyrészt örömét fejezte ki egyházaink folytonos haladása és iskoláink virágzása felett, addig másrészt fájó érzettel idézi vissza az elhunytak áldásos munkásságát. A munka kezdetén hivatott Istenéhez csákvári lelkésztársunk Csen­g e y Vilmos, egyházán kivül különösen özvegye és kis­ded csecsemői azok, kik a legnagyobb fájdalommal köny­nyeznek a nagy veszteség felett. — Szabó Sándor szendi lelkésztársunk 13 évig viselte az egyházmegyei jegyzőséget, fáradhatlan buzgalommal sáfárkodott s alig mult el 50 éves, már is elhivatott; meghalt, de emléke élni fog s az általa fogalmazott jegyzőkönyv mint a protestáns szabadság és evang. szeretet apostolának neki örökéletet adott. Nyugalomba tért velegi lelkésztársunk Kovácsi cs János is, az Urnák bölcs végzése szerint mint munkaképtelen él most szerettei körében. — Mint­hogy úgy az egyházi- mint világi jegyzői szék üresen állott, Gáncs Jenő és Szalay János lettek felhíva a jegy­zői toll vitelére. — Esperes úr évi jelentése örvendetes tudomásul szolgált, és az ő erélyes buzgóságáért köszönet szavaztatott, hogy többféle bonyolult ügyeket bölcs ta­pintattal elintézett-. Procopius Pál indítván}; ára br. Prónay Dezső szí­vélyesen üdvözöltetik a jogvédelem ama dicső terén, midőn az önkényes rendeletek ellenében a törvényes szabadság melletti küzdelmében nemes buzgalmának oly dicső tanúságát adta. Közörömmel üdvözöltetett körünkben egyházme­gyénk most választott ügyésze Barca Kálmán, ki is a benne helyezett bizalmat megköszönve, határozottan ki­nyilatkoztatta, hogy a protestantismus szelleme lesz irány­adója tetteinek, és egyházunknak s forrón szeretett ha­zánknak szenteli életét. Az iskola vizsgálók jelentései örvendetes tudomásul szolgáltak, mert az oktatás nemcsak hogy teljes rendben folyt, hanem kívánatos szorgalommal s buzgósággal ke­zeltetett is és igy örvendetes eredmény, haladás észlel­hető. — Gyámintézeti célra az egyházmegye 86 frtot áldozott, melynek egyharmada Szeged szomorú sorsára jutott k i s - b a b o t i egyházunknak szavaztatott meg ; ez összeghez adott Marosy István 5 frtot. A gyűlés színe előtt tették le szeretetadományukat Procopius P. 5 frt. Hornyánszky Á. 10 frt. Az evangeliomi özvegy filléreivel egyházaink szeretete is meghozta az áldozatot: Bokod egyházi és iskolai célra 162 frt ön­kéntes adományt tett az Ur oltárára. Csákvárott néhai Mészáros István minden ingatlan vagyonát, mintegy 800 frt értékben egyházának hagyományozta. Kéthelyen néh. Takács György 20 frtot hagyott egyházának. Tordason Varga György 100 frt. adott egyházi célokra. Székesfehérvár templomát és a gyülekezet házát tata­roztatta ki; mely célra egy buzgó egyház tagja Hor­nyánszky Ágoston 200 frt. volt szives kamat nélkül előlegezni, és ugyan ő 120 frt. ajándékot tett le a sze­retet oltárára. Ezenkívül ezen számra kisded, de buzgó­ságra nagy egyház gyűjtött a Leopoldianumra és gyám­intézetre 15 frt. Székács emlékre 5 frt. és a szegedi árviz által lesújtott er. lelkész részére 27 frt. Mindezen csalhatatlan jelei egyházmegyénk virág­zásának azon felhívást intézik hozzátok buzgóságban lankadozó s keservesen panaszkodó testvérek, hogy : »hass, alkoss, gyarapits s a haza-egyház fényre derül*. A gyűlés után az egyházak képviselői tek. Proco­pius Pál egyházmegyénk felügyelőjének vendégszeretete által lettek megtisztelve; agapere mint közebédre hivat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom