Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-06 / 27. szám
gyűlésre az ünnepély miatt. Emelte és fokozta az ünnep méltóságát a boldogult két barátjának, id. Kiss Áron szathmári és P a p p Károly érmelléki espereseknek jelenléte is, kik számos mértföldekről jöttek el, hogy az idvezült fenkölt lelkű, felejthetlen jó barát szellemének s emlékezetének részvétökkel adózzanak. Mintegy 15 lelkész, hajdan ki egyik, ki másik főiskolai éneklőkar tagj a, a következő kezdetű gyászdalokat énekelték : „Mért oly borús, oly néma e sereg;* „Isten, a magas égben®, és „Ne sírjatok a tél álmában szendergő természet felett®, részint a beszéd előtt, részint közben és a beszéd végezte után. Az emlékbeszédet az egyházmegye kijelölése folytán Lukács Ödön nyíregyházai lelkész és e. m. tanáesbiró ismeretes ékesszólásával tartotta, mely méltó volt a boldogulthoz s hiven rajzolta az idvezültet. — Különösen talált jellemzése, midőn mondá, hogy Litkei inkább az ékesszólás, mint a toll embere vala ; mivel a nyelv gyorsabban tudta a magasztosnál magasztosabb eszméket s gondolatokat, melyek a. b. e. nagy gondolkozó lelkében születtek, közleni, mint a lomha s a kifejezésekben válogató toll Méltó, hogy tudomásul vegye a prot. közönség e hazában, hogy az idvezült neve alatt, egy az ő eszméjének majdan valósítása végett: „Litkei-lelkészi nyugdijalap" kis tőkéje már kamatozik s így növekedőben van. Litkei ugyanis régen jött azon meggyőződésre, miszerint a legkitűnőbb emberek is végre elgyengülnek, működésök hatástalan, áldástalanná lesz s ha az az elgyengült ember éppen lelkipásztor vala, az ő öregsége s korával járó gyengeségei kárára, hátrányára vannak a vezetése alatt lévő gyülekezetnek. De csakúgy félre, kitenni az öreg lelkészt, a ki hajdan igen érdemes lehetett; a ki munkált használt; de e pályán öreg napjaira anyagi dúsvagyont nem szerezhetett, nem lehet. Nyugdíjazni kellene; de nincs rá alap. Hogy igaza volt, mindenki érezte, tapasztalta életében. — Hogy valaha legyen reá alap: a boldogult tisztelői s tiszttársai már eddig 200 frton felül raktak össze a „Litkei-lelkészi nyugdijalapra.* Most az emlékbeszédet az e. m. gyűlés kinyomatni s elárusítani rendelte ugyancsak a lelkészi nyugdíjalap javára. A kinyomatás s elárusitás eszközlésével a szerzőt, Lukács Ödönt bizta meg. Az ünnepélyes istenitisztelet alkalmával begyült a már többször emiitett alapra 29 frt. Azt hisszük, hogy az ily eszmék bajnokaihoz legméltóbb emlék, ha. az eszméket, melyekért küzdöttek valósítani igyekeznek az őket felfogni tudó utódok; így e. megyénk az alap növelésével igazi dicső emlékoszlopon dolgozik. Isten adja, hogy ez e mlék áldásos hatása mielőbb látható legyen. Megnyittatván a gyűlés, legelsőbben az esperesi jelentés tárgy altatott, melyből méltó kiemelni, hogy e. megyénkben 1878. évben számos kegyes adakozás történt egyházi és iskolai célokra. Név szerint: Dögében Ferency Amil és neje báró Vay Hedvig 130 frt, Kis-Várdában Szabó László 50 frt, Vay Péter 40 frt, egyesek 311 frt. Gr. Dégenfeld Imre Lórántházán 3000 ftig templomot, tornyot befedezett s újíttatott, egy főgondnokhoz méltó bőkezűséggel s magas miveltségéhez mért Ízléssel: Gencsy Károly Kis-Létán 150 frt. Nyíregyházán egyesek adtak 300 frtot; N.-Kállón az egyháztagok felhívás folytán 248 frt és magtári alaphoz 200 köböl gabonát, Szabolcson Mudrány András egy értékes urasztali terítő, Szemere József 60 frt iskolai alapítvány, Vencsellőn néh. Iski János tette halhatatlanná magát 1 /i úrbéri telek értékes földbirtok adományozása által, özvegye a templomot uj székekkel felszereli; Gáván Pethő Lászlóné 210 frt, Székelyben Fried Dániel iskolai alapítványként 50 frt, évenként az ismétlők tanításáért 50 frt, összes adomány = 4795 frt 50 kr. l /i telek föld, 200 köb. gabona és apróbb ajánlatok. Uj iskola építtetett Kis-Várdán 3000 frtig, értékes, diszes uj stylben, és Tégláson leányiskola. Az esperesti hivatalra beérkezett szavazatok felbontatván, 79 szavazatból Nemes Bénjámin h. esperesre adatott 53, Lukács Ödönre 17, a többi szavazatok egyesek közt megoszlottak. Nemes Benjámin úr a következő gyakorlatias irányú, s egy kormányzásra hivatott férfiúhoz illő programbeszéddel foglalta el az esperesti széket, mely általános helyesléssel fogadtatott ;*) Egyházkerületi világi pótképviselőül néh. Patay István helyett megválasztatott Szesztay Károly, Pilissy László ellenében 2 szavazattöbbséggel. A számvevő bizottság másfél napi izzasztó és szakadatlan, mondhatni éjjel nappali munkálkodás után beterjesztvén jelentését, ebből a következő lényegesebb számadatokat látom szükségesnek nyilvánosságra hozni. 1. A házi pénztár állása = 7231 frt 96 1 /2 kr; 2 A lelkészi özvegy-árva gyámintézet állása 26,246 frt 12 kr; 1878 évi szaporodás = 2167 frt 5 kr ; 3. Tanítói özvegy-árva gyámintézet pénztára = 8495 frt 13 kr. 4. Litkei-lelkészi nyugdijalap = 225 frton felől ; 5. Tüzbiztositási pénztár == 285 frt 87 kr; Ezen pénztáraknál többnemü intézkedések foganatositattak : biztosítás, beperlés, adósságfelmondás stb. stb. De még ez nem minden a pénztári kimutatásból; volt még többféle pénzkezelésről szó s ezek kezelői is megszámadoltattak és kitűnt, hogy ily tetemes mennyiségű s ennyi külömbféle pénztárt még másfél nap sem lehet kellő higgadtság s részletességgel megvizsgálni, a mint ezt a számvevő bizottság szakavatott s lelkiismeretes buzgóságu elnöke is hangsúlyozta; tehát vagy a nyári gyűléstől egészen külön, vagy ha egyidejűleg, ekkor is két egész napot kell a gyűlés előtt a számadások vizsgálására kitűzni. S valóban ha a pénztárak számát, az egyes pénztárak állását, az e. megyebeli egyházak mennyiségét, a lélekszámot, a belhivatalnokok összegét s az e. megyei különféle pénztárakkal adóssági viszonyban álló egyének neveit tekintjük, meggyőződünk nemcsak arról, *) E szép beszédet lapunk jövő számában közöljük Szerk.
