Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

ISKOLAÜGY. A falusi ismétlő iskolák.*) Egyházi és iskolai lapunk 19-ik számában Zs. L. tanitó egy cikket közöl „iskolai év kezdete* cimmel, melyben nevezett tanitó egyszerűen, minden leplezés nélkül bevallja, hogy ő a május és junius hónapokat, midőn az iskolai év kezdetén föl viszik a gyermeket, csak arra használja, hogy a növendék az iskolába szokjék. Zs. L. tehát csak két hónapót fordít a szoktatásra ; de mit mondana a mezőkeresztesi tanitói kör elnöke, a lelkiismeretes tanitó H. P , azon kevésbé lelkiismeretes tanitóra, ki elvül állítja föl magának, hogy ő a 6 éves gyermekhez, kit először visznek föl az iskolába, hozzá sem szól esztendeig s azt a tanterv ellenére semmire sem tanitja, semmi elemi ismeretre nem oktatja, gyenge lelki tehetségét nem fejleszti; azzal indokolva eljárását ez is, hogy a gyermeknek még csak s z o kn i kell az első esztendőben. Igy aztán nem is osztályozza ezeket első évben az ilyen kominodus tanitó, hanem csak egy év elmultával kapnak, mint ujak, első osztályzatot s egy év elmultával teszi föl nekik az első kérdést; hány feje van egy gyermeknek ? hány orra van két fiúnak ? stb. Egy év tehát elveszett nyomtalanul, minden eredmény nélkül az iskolai életből, mert ezen téves rendszer alapján a 2-dik osztályban kezdi a gyermek azon alapismereteket tanulni, miket már a mult évben az 1-ső osz tályban tudnia kellett volna. E miatt aztán oly zavar és rendszertelenség vonul át az osztályokon, hogy sok iskolában, mint az idén is sajnosan tapasztalá, kivált vidékünkön a ref. iskolákban a tanfelügyelő úr, soha sem lehet 5-ik és 6-ik osztályt előí llitani. Ebből ered azon butitó rendszer is, legalább ide vezethető vissza annak oka, hogy sok iskolánkban csak a „tanú Itatási* és nem a „tanítási* rendszer lévén az uralkodó: fejletlen észszel csak be emlézi vagy is bemagolja a gyermek értetlenül a kiszabott tantárgyakat ; és így az emlékező tehetség egyedüli gyakorlása mellett, az értelemfejlesztés, a gondolkozó és itélő tehetsége a léleknek csak nem teljesen műveletlen marad. A mit pedig csak pusztán beemléztettek a gyermekkel, azt az iskolán kívül hamar el is felejti, mutatja az élet, tanitja a mindennapi tapasztalás ; mivel ezen az úton szerzett ismeretei csak tanultatás lévén, sokszor minden alaposabb tanítás nélkül, hamar elpárolognak és a feledés homályában elenyésznek. Az iskola tehát, értem itt az elemi iskolát, még *) A mi itt a falusi ismétlő iskolákról van elmondva, fájdalom, a városiakról is áll, s általában mondhatni, hogy ezen nagyfontosságú institutio kellön méltányolva és célszerűen keresztül víve tudtunkkal meg sehol sincs. E szakértelemmel és ügyszeretettel irótt cikk a kérdés nagy horderejét mutatja fel. Ajánljuk a tanügybarátok figyelmébe. Szerk. a hol van is szervezve, nem egyébb az, mint útmutatás arra, miként lehessen az ismereteket megszerezni; csak alap lehet egyedül, a szükséges anyagokat, mint az életre tartozó tanulmányok alapköveit összegyűjtő s csoportosító intézmény. Midőn a 12 éves gyermek búcsút vesz a mindennapi iskolától, az ott szerzett ismereteket még nem képes elméjében földolgozni, nem képes még ő különböztetni vagy pár-huzamot vonni egyik tantárgy és a másik között s így abból magának irány-elveket készíteni, az életre teljesen képtelen és gyakorlatlan. Az „ismétlő iskola* van hivatva az összegyűjtött anyagokból, a lerakott alapra építeni, az épület falait fölemelni és a törvényes 6 év alatt szerzett ismereteket betetőzni. Az ismétlő iskolában tehát nem emlézni, nem tanultatni kell többé, mert itt annyi idővel nem rendelkezhetünk ; hanem értelmezni, felolvasás és alapos magyarázat után ismételni a megelőző hat év alatt tanultakat, azok felett a növendéket gondolkozni tanítani és az élőszóvali oktatás által útba igazitást és irányelvet adni az ifjú nemzedéknek. Félszeg és céltalan eljárás volna tehát az ismétlő iskolásnak kezébe adni valamely tankönyvet, mint azt Seidel Pál kívánja, például a „történelmet,* hogy azt ismét magolja be és irgy fújja el szórúl szóra, mint ez előtt a lecke órákon, a mindennapi iskolában ; hanem csak egyes kiválóbb eseményeket, képeket vagy jellemvonásokat adjon elő abból élőszóval a tanitó, oly vonzó és kedvesen megragadó alakban, mint Jókai feldolgozta Magyarország történelmét ; vagy mint legközelebb Bánhegyi és dr. Emericy megírták „közép és felső népiskolai tankönyv* című igen jeles munkájukat. Olvasó könyvül szolgálhatna itt a „pesti népoktatási kör* által kiadott: „olvasókönyv a haladó felnőttek számára.* Ara kötve 50 kr. Továbbá a helyett, hogy a „természettant* egész rendszerben tárgyalnók az ismétlő iskolában, jobb és célszerűbb a helyett felolvasást vagy magyarázatot tartani a nép gyermekeinek a természeti tüneményekről, például: az eső, dér, hó, jég, ragya stb.-ről vagy alkalmilag a villanyosság vagy távirdáról. stb. Úgyis a természetben fognak ők lakni és munkálkodni s mint ilyeneket kell a természet elemeivel és tüneményeivel megismertetni. Mit aztán így hall és megért a gyermek s azt a tanitó előadása után magától fogalmazva, el is tudja beszélni, avagy épen papirosra is tenni : az megmarad nála kivül az életben is; mert nem csak emlékező, de gondolkozó és itélő tehetsége is munkás volt annak felfogásában és megértésében. Ismétlő iskola nélkül tehát kevés maradandó nyomokat vagy eredményt hagy maga után a mindennapi iskola, kivált ha az első évben még hozzá sem szólnak a 6 éves gyermekhez s tétlen és foglalkozás nélkül kell neki vesztegelnie egy évig, hogy a megszokás helyett jobban unatkozzék. E miatt a kellő alapot sem rakhatja