Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

hogy az 179%. 26. t. c. alapján, micsoda jogok illetik meg jogosan őket az állami főfelügyeletre nézve, lehetetlen, hogy ezt csupán a parlamentaris nemzeti kormány fedezte volna fel, melynek tagjai közül többen vívtak már kemény harcot, a protestáns autonomia mellett. És éppen ezen körülmény az, mely méltán fájhat a protestánsoknak. Azon kivételes esetek, melyekre a közoktatási minisztérium, úgy látszik nagy súlyt fektet, — nem valami lényeges mozzanatok a tanügy körében, s tapasztalásból mondhatom, hogy nem előnyére szolgálnak a tanügynek, sőt hátrányára. A tudományosság, s általános miveltség fejlődését semmikép sem mozdítják elő. A protestáns iskolák nem is nagyon kapnak ezeken: hanem ha már léteznek ilyenek, a legnagyobb sérelemként tűnhetik fel előttünk az, hogy épen a kivételes esetek engedélyezését akarja elvonni, az autonomikus iskolaigazgatás köréből az ismeretes pontozatok szerint a minisztérium, holott annak alapos megítélése, vájjon a kivételes esetek egyik vagy másik iskolában fenálló szabályos gyakorlat szerint célszerűen alkalmazhatök-e, nem praejudikálnak-e a tanügynek? s forog-e fenn valódi alap arra, hogy egyik vagy másik tanulónak kedvezmény adassék a többiek felett? stb. csak az illetékes iskolai hatóság Ítélheti meg legalaposabban, a mint hogy ezt maga beismerte a minisztérium az által, hogy kivételes eseteknél miudig kikérte eddig is az illető iskolai főhatóságnak, a tanári kar kihallgatásával okadatolt véleményét s ennek alapján adta vagy vonta meg az engedélyt. Igen, —• de azt már csak mindenki beismerheti, hogy a puszta véleményezés nem autonomia gyakorlása, hanem inkább eszközül való felhasználás arra, hogy az autonómiából folyó jogot más gyakorolja. A kivételes esetek engedélyezése vagy árt, vagy nem a tanügynek: ha nem árt, annak engedélyezhetésót kivenni az iskolát fentartó, s arra közvetlen felügyelő testületek kezéből jogsértő, elkedvetlenítő, — ha pedig árt, azt az állami főfelügyelő j hatóság sincs jogosítva megadni. Az autonómiának jogosultsága abban nyilatkozik, hogy annak körében szabadabb mozoghatási tér engedtetik az öntevékenységnek, erőkifejtésnek, ebből buzog ki az önkormány- l zatnak buzdító, lelkesítő ereje, mely oly nagy dolgokat i mivel az azt teljes épségében biró testületeknél. Hol mindent szigorú törvény s vasakarat szabályoz, ott nincs autonomia, csak gépies végrehajtás, — ott az öntevékenységnek, áldozatkészségnek, melyeken eddig a protestáns tanodák fenállottak — nincsenek semmi erkölcsi ösztönei. Ezen erkölcsi ösztönök megzsibbasztását vonná maga után kétségen kivül az a javaslat, melyet a protestáns közép- és főiskolák feletti állami főfelügyelet szabályozása végett, a közoktatási minisztérium összeállított, ha az törvényerőre emelkednék, — ezeknél fogva nem tartom ezt, a főfelügyelet kérdésének megoldására nézve szerencsés módozatnak. De azért sem tarthatom annak másodszor, mert a bizalmatlanságnak sértő árnya vonúl azon keresztül, épen azon hitfelekezetek és ezeknek hatóságai iránt, melyek eddigelé iskoláik fentartására nagy áldozatokat hozván, hazafias kötelességöknek készséggel megfeleltek. Minden törvénynek, hogy célját el ne tévessze, oly szempontokból kell kiindúlni, s oly momentumokat kell magába foglalni, hogy azok által igazságos voltáról mindenkit meggyőzzön, maga iránt tiszteletet, bizalmat gerjeszszen, s így megnyugvást szüljön. Oly ügynél mint akár a vallás, akár a közoktatás ügye, különösen nélkülözhetetlen kelléke ez a szabályozó törvénynek. Hogy pedig a törvény ily kellékkel, birjon, aunak megalkotásánál, a történeti alapot, melyen az meghozatik, nem kell szem elől téveszteni. Ha tekintjük a kérdéses javaslati pontozatokat, azok teljességgel nem azon szempontokból indulnak ki, s nem oly tartalommal birnak, hogy azok elismerést, megnyugvást s bizalmat gerjesztenének a protestáns hitfelekezetekben. Maga a főfelügyeletnek „folytonosra,0 és „esetenkéntiére való erőszakos megkülönböztetése, első tekintettel azt árúlja el, hogy ebben cim és ürügy kerestetik arra, miszerint a hitfelekezeti hatóságok köréből minden lényegesebb intézkedési jog elvétessék az iskolákra nézve, s csupán végrehajtási közegekké devalváltassanak. Hát a hol folytonos felügyelet gyakoroltatik, hogy állhatott elő szüksége az esetenkénti felügyeletnek ? A folytonos felügyeletnek magába kell foglalni azt is, a mi kivételes, a mi esetenkénti, az a legrosszabb törvény, mely legtöbb kivételt enged meg, és igy a felügyelet is az a legrosszabb, mely legtöbb kivétellel van megspékelve; mert a kivételek többnyire törvényen kivül álló dolgokra vonatkoznak, s így többnyire visszaélésekre vezetnek. Ha a folytonos felügyelet keretében eddig gyakorolt, s a miniszteri pontozatokbau is e cim alatt 49*