Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-15 / 24. szám

771 PltOTKHTÁNS EQYIIÍZI kti ISKOLAI Lap. 772 Az araerikai congregationalis egyházat szakadás fenyegeti ; a mennyiben egyik része elveszitte az ürü lile étartó büntetésekben vetett hitnézetet, és nem akarja szabályozóul tekinteni a lelkészi állomások betöltésénél : a másik része meg kötelezőül kivánja fen, I tartani. Kérdés, melyik párté lesz a többség ? Ha a szabadelvtieké, akkor az amerikai congregationalismus egy fontos lépéssel előbbre haladt s az Egyház egysége megmarad. Ha pedig az ortliodoxoké, akkor hihetőleg két részre szakad az egyház. Amerikában is, mint mindenütt, mindég csak a szabadelvüség olyan türelmes, hogy a vélemény különbségből származott kikerülhetetlen összeütközéseket békés uton kivánja megoldani. * New-York nagyszerű ajándékot kapott. Ez Lennox könyvtára, mely sokkal gazdagabb, mint egyelőre gondolták. Van benne egy bibliagyüjtemény, mely maga két és fél millióra van becsülve. A legritkább kiadások is meg vannak benne ; így Jolin Elliot hat biblia példánya közül egy a veres-bőrűek nyelvén, mely 1660—1663 nyomattatott Cambridgeben. E példány nagy ritkaság; az a nyelv, melyen Íratott, elveszett; s mondják, hogy már Amerikában is már csak egy ember képes azt megérteni. E biblia mellett van egy Mexikóban 1545-ben nyomatott zsoltáros könyv, mely az Uj-világban nyomatottak között vagy a legelső, vagy a legelsők egyike. E könyvtárnak irodalmi része is szintoly gazdag ; nagyszerű gyűjtemény van benne Shakespeare legritkább kiadásaiból. Meg van benne az Elveszett-Paradicsom első kiadásának egy példánya két kötetben, mely saját magáé, Miltoné volt. Egyik köteten sajátkezű aláírása van; a másikon egy saját kezével irt sonuet. * Az angolok, australiai Afrika azon részében, meiyben Liwingston nagyszerű felfedezései által hirt-nevet szerzett magának, egy hittérítői állomást szerveztek, melynek Liwingstonia nevet adtak. Alig alakult meg azonban, már ott kelle hagyni; oka egy egyszerű rovar, egy légyfaj, a t s e t s e, melynek csípése halált okoz az állatnak. Egyik missionarius dr. Laws ezt írja: „minden állat, még a kutya is, melyet Shirából hoztam —elclöglött. Ezen jelentéktelennek látszó rovar ölő mérge miatt itt semmiféle házi vagy igás állat meg nem élhet; az industrialis törekvések megsemmisülnek, minél fogva a Liwingstorniát más helyen kell felállítani, * A Renaissance után HETESY VICTOU, lelkész. IRODALOM. Az orgona épitészet története. Irta Oláh Károly, nagykőrösi ref. tanitóképezdei ének- és zenetanár. Bp. Aigner Lajos könyvkereskedése. Ára 35 kr. — Ujabb időben nemcsak külföldön, de nálunk is jelentékenyen emelkedett az orgonaépitészet; hanem azért máig nem ' tudtunk volna fölmutatni egyetlen füzeikét sem, mely tisztán e tárgygyal foglalkozott. Köszönettel tartozunk tehát azon férfiúnak, ki irodalmunk e hézagát, mint szakértő, betöltötte, a mennyiben jelen művében tüzetesen tárgy alj a az orgonaépitészet történelmi fejlődését. Századokra volt szükség, hogy a jelenleg méltán a „hangszerek királyának* nevezett orgona, mai tökéletes szerkezetét, s művészi berendezését elérje. Szerző érdekesen kalauzolja az olvasót mind ezen fejlődési fokozatokon keresztül, kezdve az egyszerű sipon, melynek feltalálója Jubál, a Lámek fia, egész a legújabb korig. A Pán-féle sipot tekinthetjük alakjánál és berendezésénél fogva, az orgonaépités kiinduló pontjának. Idő multával a sipok, valamint a sipládák is megszaporittattak, melyekhez Ktesibius (Kr. e. 120) felforralt víz által egyenletes szelet vezetett Az így megjavított hangszert vizorgonának (orgánum hydraulicum) nevezték, s e találmány századokon át megtartotta ezen tulajdonkép hibás elnevezését. Néhány száz évvel azután, hogy az orgonák behozattak a keresztény templomokba : a vizorgonák kiszorittattak a használatból, s helyettök a XIII. században szélorgonákat (orgánum preumaticon) alkalmaztak. Ezek legelőbb Görögországban használtattak, s Magyarországon keresztül vették utjokat Nyugat-Európa többi tartományaiba. A pedál, az ugró szélláda, a feszítő fuvó, a billentyűzet feltalálása vagy javítása, mind a XV. és XVI. század érdeme, de ezen hangszer mai kifej lésére legtöbbet tettek azon egyszerűsítési kísérletek, melyek két század óta sok kitűnő tehetséget foglalkodtattak, s utoljára is diadalra vezettek. Végül szerző röviden előadja az orgonaépitészet történetét hazánkban ; nem a szerző hibája, hogy, mint különben is szakjánál fogva nem történész, e tekintetben hiányos képet nyújt. Rengeteg adat áll e tárgyról rendelkezésünkre, de egyre késik a munkás kéz, mely az ezer helyen szerteszét szórt anyagot ötszegyüjtse. Azon azonban csodálkozunk, hogy szerzőnk a hazai orgonaépitők lajstromából Ország Sándort kifelejtette. Ezek után, átalánosságban csak annyit jegyzünk meg e műről, hogy minden sorában lelkiismeretesség és tárgyismeret nyilatkozik ; a miért, valamint világos és érdekes előadási modoránál fogva bízvást ajánlhatjuk. Havi Szemle. Szerkeszti Bodnár Zs., junius havi füzet. Bp., kiadja Ráth Mór. Ara 80 kr. Tartalma : Dühring Jenő, Böhm Károlytól. A magyar gazdaság pénzhiánya, Ballagi Gézától. Egy francia történetíró, Irmei Ferenctől. Költészetünk a XVIII. században^ Haraszti Gyulától.Velence modern titkaiból Wilkie Collinstól. Végül kritikai és könyvszemle. E fo'yóirat ára egy évre 8 írt, negyedévre 2 frt., az előfizetések Wilckens F. C. és fia nyomdájába (koronaherceg-utca 3. sz.) küldendők. Magyar nyelvtan. Olvasmányokkal, gyakorlatokkal és ismétlő kérdésekkel. Irta M á r t o n f y Márton. Kassa, kiadja Maurer Adolf. — Az elemi népiskolák felsőbb osztályai, ismétlő- és ipariskolák számára szánt, 272 lapra terjedő tankönyv. Módszere, mely folytonosan példákkal vezeti be a növendéket a nyelvtan ismereteibe, a mellett