Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-08 / 23. szám

gondoskodjék, jól megválasztva azokat, kiknek kezébe teszi le a nevelést*. . . Halljátok ezt ti Bocskay, Bethlen, sa Rákóciak népének utódai, kálvinista magyarok ! A magyar állam eszmének ti is olyan ellenségei vagytok mint Lobkowitz, Bach és Schmerling ! Ti is bujtogatói vagytok a nemzetiségeknek, éppen ugy mint Rhajasits, Rudics, Hudies, Jelasits, Román Miron, Siaguna, Poiit és Miletics !. .. A 19-ik sz. 2-ik cikke „Tanítóképezdeink* tantervéről szól. E cikk csak vége egy hosszabb értekezésnek, melyben Sebesztha K. a miniszteri tanterv hiányairól szól. Itt különösen kikél a zenetanitásra elfoglalt sok idő ellen, mintha az államképezdék felekezeti kántorképzők volnának. Kár ettől félni Sebesztha urnák ; mert némely államképezdéből oly kevés ének- és zeneismerettel jőnek ki, hogy egy zsoltárt sem tudnak leénekelni a növendékek. Tessék csak Kapis úr cikkét megolvasni, mit mond! — Sebesztha szerint a rajztanitás is megférhetne szűkebb keretek között, mióta a háziipar tanítását képezdéinkben kötelezővé tettük. — Hiszen éppen az a baj, hogy oly sok mindenfélével elhalmozzuk már a képezdét, hogy éppen arra jut legkevesebb idő a mire legtöbb kellene. Jó hogy még ló- és kutyaidomitással nem kell benne foglalkozni. — A Tárcában Somossy Márton „Időszerű elmélkedést* közöl a társadalom bajainak főforrásai s különösen a pénzvágyról A könyvismertetés rovata hozza Sudy Kap. János T e rmészet rajzának ismertetését. Ebben a címzett könyvet mint hasznavehetőt ajánlja Silberstein Mór. — Aztán jő egy Tanügyi levél BarsmegyébŐl Garami Rikhárdtól. — Egyleti élet; levelezés; — „az ország gyűlésből* a magyar nyelv kötelező oktatása feletti vita ismertetése : — vegyesek és szerkesztői üzenetek zárják be a lapot. Ez utóbbiban egy csomó piszkolódás is van a „Néptanítók lapja* szerkesztője és munkatársai ellen, kik részben kálvinisták. Nagyon ki rí ebből, hogy Lakits úr földrajzát, a kálvinista Király Pál igen alaposan bírálta. A 20-ik számban, Sebesztha vezér cikkez „ Képezdéink* tananyagáról* s azt mondja: »Tanításunknak lényeges hiánya, hogy több oldalulag képzett átalános és széles látkörrel biró művelt embereket igyekszünk nevelni, de nem szakképzett tanítókat, minek nagyrészt a rajtunk kívül eső körülmények az okai, de részben magunk is. Nagy baj, hogy képezdeink mintegy alap nélkül állanak, s a legkülönbözőbb képzettségű ifjakat kénytelenek fölvenni s tekintet nélkül ezek előképzésére, kénytelenek működni .... »Képezdeink ez idő szerint túl vannak terhelve tananyaggal ... A tanár kénytelen az anyag átvételére fektetni a súlyt sa hogyanra nem gondolhat .... Az encyklopedikus s pragmatikus tanulás s a tananyag részletezése sem népiskolába sem képezdébe nem való. A csoportosítás s a tárgyak s alakok kidomboritása, az elméletnek a gyakorlati életre alkalmazása a képezde feladata. — A neveléstani tárgyakat, a lélek- és gondolkodástant kézi könyvből tanítani nem volna szabad. A népiskolai olvasó könyvek, némi változtatással igen alkalmas olvasmánydarabokat szolgáltatnának a lélek- és gondolkodásiam fejtegetések alapjául. — Sok kívánni valót hagy fel a nyelvtanítás is. Itt is elitéi Sebesztha minden tan- és segédkönyvet. Hibáztatja, hogy a miniszt. tanterv különválasztja a nyelvtant az irálytantól. Itt is a népiskolai olvasókönyvet ajánlja egyedüli használat végett. — A szakképzés kívánalmaink leginkább megfelel a szám- és természettudományok tanítása; mert ezek legtöbb vonatkozással vannak a gyakorlati életre. A lap többi része szól: „A tanitógyülések faluhelyen tartásáról* Zádor Gyulától; közöl »Kísérletet a magyar paedagogia . megalapítására". Schön Józseftől. Itt jő az „A. Átalános rész" melyben azt fejtegeti: 1. Mi a magyar paedagogia ? 2. Lehet-e magyar paedagogiáról szó ? Majd a »Bölcs Náthán* ismertetése, országgyűlési tudósítások stb. jőnek. A 21-ik szám vezércikke. „A magyar tanfolyamok ügye a képviselő házban." E cikkben Zádor Gy. a magyar tanfolyamokban biztosítékot lát a törvény mielőbbi keresztülvitelére és az egyöntetű tanítási módra. — Ezután Halász azt kérdi : Elég-e a törvény szigora a hanyag iskoláztatás megszüntetésére ? E kérdésére nemmel felel. Minden bajnak oka a szegénység! „Ha a szegény gyermeknek meg lesz adva a szorgalmas iskoláztatásra a lehetőség, elmarad a hanyagság azok részéről is, a kik részéről arra ok nincs. Kell is hogy elmaradjon. Csak ily viszonyok közepette jöhetnek komolyan figyelembe azon indokok, miket a törvény az elmaradást illetőleg, az igazolásra felállít.* — A cikkezőnek határozottan igaza van. Kevesebb katona; több munkás kéz; kevesebb töltelék a bécsi kétfejű sas gyomrába és mindjárt szűnni fog a nyomor s az iskoláztatás is jobb lábon fog állani. Magyar-magyar jöjjön el a te országod ! Sebesztha e számban befejezi „Képezdéink tananyaga* cikkét. — Elitéli a történelmi tantárgyak tanításának módszerét is, mint a mely szintén nem felel meg a szakképzés követelményeinek. Ugyanazon anyag taníttatik kevés módszertani eltéréssel a mi a középtanodákban; pedig a képezdékben a népiskolából kellene kiindulni. A pragmatikus történelemnek vagy a földrajzi nevek betanításának a képezdében nincs helye. E helyett legnagyobb suly helyezendő a történelmi életképekre, a művelődés-történelmi rajzokra s a földrajzban az ecsetelő leírásokra. Nagy baj az, hogy hazai történelmünk s a földrajz tanításához még mindig hiányoznak a kézi és segédkönyvek. Egyetlen munkát ismer, mely a néptanítónak a hazai történelem tanításához segédkönyvül szolgálna s ez Jókaynak „A magyar nemzet története képekben* című műve. Földrajzi könyvekben még szegényebbül állunk. — A zene tanítást határozottan elitéli; mert tekintet nélkül hajlam és képességre, minden növendékeinkre ráerőszakoljuk, s nemcsak az énekre