Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-11 / 19. szám

H11 szónkettedik évfoíyain. IO. rnwí. Budapest, 1879. május lí. PROTESTAUS I ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K 1 AD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.Ij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál B kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij f külön 30 kr. Teljes számií példányokkal mindég- ^zolgállmtunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. Dogma nélkül. A r.-kath, hierarchia, az orosz kényuralom és a németországi udvari theologia az egész világon elterjedt prot. orthodoxiával együtt az igazi vallásosságot mint hajdantan, úgy most is egyedül a szigorú dogmahivésben látják, és azt, ki dogma nélkül véli üdvösségét eszközölhetni, hitetlennek, vallástalannak bélyegzi k. A hatalmasoknál e viszásságon nem csudálkozhatni, mert önérdekük parancsolja rájok ; de feltűnő a theologia szakembereinél, és csak az egyoldalú tudományosság, a betanított elfogúltság és azon vakbuzgóságból magyarázható meg, mely ösztönszerűleg kész magára és másokra dietáliii, miszerint például azt, mit szt. Ágoston az ő „XIII. lib. confessionuin0

, vagy az ö „IV. lib. de doctrina christiana" cimü könyveiben összefoglalt, az embernek okvetlenül és feltétlenül hinnie kell, lia üdvözölni akar. Ez tévesnek mondható mindenek előtt azért, mert a dogma fogalmában ellenmondás rejlik, miután dacára annak, hogy dog m a érteménye szerint a. m. placitum, decretum, tehát önkénytes emberi határozat, mégis szükségszerű, elvitázhatlan és örökérvényű igazság gyanánt kiván szerepelni; de tovább azért is, mert a vallás positivitását tudományos tételek alakjában tünteti elő, megfelejtkezvén arról, hogy minden vallásnak positivitása csak a képies felfogásnak módozatja, nem pedig valami szükségszerű igazságnak tiszta lényege. Hogy e téves észjárástól kitűnő szellemi tehetség és az előhaladott kor kívánalma sem óvja meg az embert, századunkban igen számosak közül szolgálhat példaképen a hires Stahl is, ki „Die lutherische Kirche und die Union4

' cimü könyvét, melyben a Lutheranismushoz való híí ragaszkodását egész túlbuzgósággal ecseteli, eme feljajdulással zárja be: „Ámbár igen veszedelmes dolog volt a szent képek ostromlása, mégis az vajmi ártatlan ügynek tüuik fel a dogmák ellen jelenleg intézett támadásokkal szemközt." E feljajdulás azt, ki a 19-iki században érvényesülő vallási fogalmakat ismeri, könnyen azon furcsa állításra indíthatja, miszerint 726-ban Isauricus Leo ós 754-ben Constantin Copronius császárok, midőn a szentképek imádását megtiltották, jobb protestánsok voltak Stahlnál, ki századunkban ilyen, a keresztyénsógbe becsúszott pogány külsőségek eltávolításában a vallást fenyegető veszélyt sejdíti. Aunálinkább, mert hódítva terjed ma azon meggyőződés, hogy az igazi lelki vallás Istenben vetett gyermeki bizalombau, minden jó, szép ós nemesért való áhítatos lelkesülésben, erkölcsi életben ós különösen az embertársak iránti önzetlen szeretetben leghelyesebb nyilváuulását keresi ós találja. Schleiermachert lehet ezen modern vallási felfogás atyjának nevezni. Ő ugyanis nem győzte elegendően hangoztatni, hogy azon nézetek, tantótelek ós szent cselekmények, melyek által a vallás látható és hallható kifejezése eszközöltetik, még korántsem teszik magát a vallást, mert ez az emberi érzelem legbensőbb, legeredetibb tulajdona. Hozzá teszi: hogy a vallás tanai ós tanrendszereinek tökéletesedése igen gyakran minden mást jelentenek, csak a vallásnak tökóletesbülósót nem. Kiemeli; hogy sokszor ily tanok 87