Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-04 / 18. szám
3 év múlva kisorsoltatván, választás alá esnek, a megmaradottak 6 év eltöltével önként lemondanak ; elnökeit pedig a consistorium önmaga választja. Az 1877. évi ügyrendtartásra vonatkozó végzésből kifolyólag esperes ur a volt consistoriumot alakulásra egybehívta, de 6 tag, 2 ellenében éppen az ügyrendtartás 2 §-sa 2 d, bekezdése értelmében (»Az e. megyei tör- j vényszék tagjai 3 évenként 6 évre az e. megye gyülekezeteinek presbyteriumai által szokásos módon egyszerre választandók®) az alakulás foganatosítását elvetette, felliiván a közgyűlést, hogy »az átmenet módozatait, ennek mikéntjét, idejét szabatosabban határozza meg* — így lön, hogy az 1878. tavaszi közgyűlés mondhatnám kissé ingerülten is s kíméletlenül bírálta a tanácsbirák eljárását. Ez alkalommal igen sok szép eszme jött felszinre s a kedélyeknek minden ingerültségeik közepette is gyönyörű meghatározások hangoztattak a gyűlésen. Mi a consistorium ? mi ennek tiszte ? A megállapodás az lön, miszerint a consistorium a közgyűlés által Ítélethozatal végett megbízott tagokból álló bizottság, melynek tiszte ítélethozatalon kívül a közgyűlés által hozott végzéseket teljesiteni, következőleg a consistorium nem emelkedhetvén feljebb a közgyűlési végzéseken, a megalakulást végre kellett volna hajtania, hogy mind a mellett is az ellen véleményűeknek is elég tétessék, ugyancsak az ügy rend tartás II. §-sa értelmében választassanak újra a törvénykezési tagok. E végzés, mint már emlitém, 1878. márc. hóban tartott közgyűlés alkalmával hozatott s azóta a jelen gyűlésig szakadatlanul szavaztunk! Egy évbe került, mig 12 rendes és 4. póttanácsbirót, két jegyzőt választhattunk. Hátha még betudjuk azt, hogy ugyanezen idő alatt választottunk esperest, segédgondnokot, 3 közgyűlési jegyzőt, (egy aljegyző és két p. t- biró még most is hiányzik) két egyházmegyei számvevőt, bizony, örül lelkünk, hogy elvalahára megalakultunk. A consistoriumi tagok kevés kivétellel, különösen az egyháziakat értve, ugyanazok, kik azelőtt voltak; a világiak között azonban több új férfiakkal találkozunk, nevezetesen id. Csonka Ede, Madarász Andor, Matolcsi József urakkal, kik közül id. Sárközy Dénes úr segédgondnokká lett megválasztatása következtében e hivataláróli lemondása után elnökké választatott. A közgyűlés alkalmával a consistorium megválasztott tagjai összeülvén, elnökeiket megválaszták. Egyházi elnökké lőn Csire István n. bajomi lelkész úr, világi elnökké pedig Sárközy Dénes segédgondnok ur, — mint különben is tanácsbirák. Midőn a consistorium elnökeit a közgyűlés üdvözlé azon reményben, hogy a szigorúan a törvény betüjéhöz éppen azért, mert törvény, ragaszkodó, puritán gondolkodású egyházi elnök párosítva lelke szelid indulatát a világi elnök ismeretes szeretetével, ekkép egyesítve a törvény betűjét szellemével, ítélethozatalunk higgadtan gondolkodó vezérférfiak kezében van letéve, nem kis mértékben lőn meglepetve, midőn egyházmegyénknek egyik közszeretet s tiszteletben álló tagja, évekkel ezelőtt volt tanácsbiró és egy évvel ezelőtt kitűnő tollú világi volt főjegyző Sárközy Titusz úr a maga és egyháza presbitériumának nevében, mint gyülekezeti képviselő komoly hangon óvást tőn az életbeléptetett ügyrendtartás ellen, mint a mely a presbyterium három százados jogát csorbitja akkor, midőn a consistorium maga magát egészíti ki; már pedig az egyetemes presbyterium jogait megcsorbitani nincs hatalmában a közgyűlésnek, ezt csak a presbyterium által választott zsinati képviselők tehetnék meg s ép azért az ügyrendtartás ama pontjának, hogy az elnökeit választhassa, módosítását s illetőleg elvetését kéri. A felszóllaló Sárközy Titusz úr érvelései erősek voltak, és jóllehet helybenhagyá azt, hogy Skóciában ad hoc consistorium alakul a közgyűlésből, mégis határozottan kimondá, hogy a mi ott helyes lehet, (ámbár kérdés) nem következik, hogy honunkban is az; mi több, az ilyen status in statu könnyen el is fajulhat s mig ma az ügyrendtartás megengedi, hogy a consistorium válassza elnökeit, holnap ugyancsak az elnökök választhatnak tanácsbirákat, következetesen a közgyűlés választani fog esperest és s. gondnokot is, —hol és mi lesz akkor a presbyteriumok joga, hol kell akkor keresni a prot. autonomiát ? E komoly érvelések gondolkodóba ejtették a közgyűlés tagjait; de miután az ügyrendtartás csak a m. év tavaszán fogadtatott el, és azóta is, miután a consistorium alakulása egész idáig húzódott, e szerint még az egyházmegyének módja és alkalma sem volt arra, hogy annak életrevalóságát lássa, és mert nem is volna célszerű az, hogy egyik gyűlés határozatát nyomban semmisítve meg a másik, így szüntelen circulus vitiosusban forognánk, mi pedig a közügyekre nézve nagy hátrány lenne, de meg és különösen, miután házszabályaink határozottan kimondják, hogy az önálló indítványokat a gyűlés előtt esperesi hivatalhoz irásba foglalva kell beadni, ellenesetben a tárgysorozatba fel nem vehetők, — ezt Sárközy Titusz úr elmulasztván, indítványa nem tárgyaltatott, azonban kijelenté, hogy jövő gyűlésre indítványát írásban beterjeszti. Ismerjük jól Sárközy Titusz úr komoly gondolkodását, egyháza iránti érdekeltségét, de különösen ismerjük kitűnő fogalmazását, — s ép azért nagy szabású indítványt várunk a jövő gyűlésre, mely, ha nem csalódom az azonos vélemények csoportosulását vonva maga után, egyike a legszebb vitatkozásoknak vár reánk. (Folytatása következik). NOVOTTNY ALAJOS, e. m. főjegyző.