Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

több ezer forintot irtak alá. Azonkívül többen előre be' jelentették, hogy a felállítandó intézet számára legatumokat hagynak. Hasonló fontosságú mozzanata volt a gyűlésnek a zsinati előmunkálatok kérdése. Erre vonatkozólag tizenegy tractus véleménye érkezett be, melyek mindenike a zsinattartás mellett nyilatkozott. Az egyházkerületi gyűlés szintén melegen pártolta a zsinat megtartását, s azon kívánságát fejezte ki, hogy továbbra is a már megkezdett és elegyengetett ösvényen óhajt haladni. A részletekre azonban a letárgyalandó peres ügyek nagy tömege miatt nem került rá a sor. Ennélfogva határozatba ment, hogy tisztán csak a zsinati előmunkálatok megvitattatására junius közepe táján egyházkerületi gyűlés tartassék. Az el nem halasztható egyetemes érdekű ügyekre nézve pedig kimondatott, hogy azok egy Debrecenben összeülendő conventen tárgyaltassanak. A conventtartás oly időre tűzessék ki, mikor az országgyűlés szünetel, hogy a convent azon tagjai is megjelenhessenek, kik országgyűlési képviselők. Az államsegély kiosztatott. A debreceni főiskola dadai jószága szomszédságában fekvő jelentékeny földbirtok megvétele elhatároztatott. A szolgatanulók ügye élénk discussio tárgyát képezte s ezek részére évenként fizetendő segélyadásra kötelezte magát több segédgondnok ; a j> szolgatanulók* neve helyett ezentűlra »szegény gyermekek* vagy „szegény tanulók* elnevezés ajánltatott. Figyelemre méltó végzése volt a gyűlésnek, hogy a vasárnapi nap megszentelése tárgyában az Összes hazai ref. anyaszentegyház közremunkálkodásra fog felszólittatni. ! Az ezen ügyben való intézkedésre az egyetemes conven- , tet fogják fölkérni. — Ugyanezen napon, ápr. 21-én ! délután, közgyűlésünk be is rekesztetett. BAGI ANDOR. Wamossy István lakszakállasi lelkész phantasmáira. Hoc consilium nobis resque locusque dant. »B eszélj fiam! hadd ismerjelek* — mondá a bölcs hajdan azon alkalomból, midőn egy atya hozzá vitte gyermekét. így beszéltette meg W. urat e lap tisztelt szerkesztője is, midőn oly szerfelett hosszúra nyúló tért engedett számára. Érdemes válasziró úr tehát nagyszerűen expectorálta magát; szellemi egyénisége — teljes fenségében áll előttünk!. . . Es a mi nagyban emeli e fellépés érdekességét — az, hogy nem sietett. Csak „pár hét után, higgadtabb kedély hangulattal adott választ* cikkemre, melyet keserűnek talált s öntötte epéjét e lap hasábjaira, a helyett, hogy »a több mint százéves paplak" valamelyik zúgába inkább szerényen elvonúlt volna, mint szokott cselekedni a csak valamennyire művelt érzetü ember is, mikor az epeömlés előjelei háborgatják. . . Szegény Wámossy ! ő keserűnek találta cikkemet, holott a mézet csak üvegen keresztül kóstolgatta, még csak nem is sejtve, hogy — a mit keserűnek talált, saját kezeiről ragadt az üveg külső oldalára. . . Félremagyarázta intentiómat, sőt — egyes jelentékeny szavaimat sem értette meg. így alkotott azután egy árnyképet magának, melyet „Garzónak* nevezett, hogy megtámadhassa. Kijelentem tehát, hogy W. ur phantasmái reám nem tartoznak, és kijelentem azt is, hogy ha „szemetet sepergető* részletes választ vár, ne tőlem, de — az ö n a 1-kotta árnyképtőlvárja azt. Ily mozgalmas időben, midőn országos érdekű dolgok veszik igénybe egyházi lapjaink különben is szűk hasábjait, ítéletre méltó tévedés volna részemről „e g y pályatévesztett ember* gyengeségeinek illustrálásával foglalni tért: és még hozzá illetéktelenül. . . Hoc consilium nobis resque locusque dant. És ezzel, a művelt olvasóközönség ítéletén már különben is keresztülment ügyet részemről befejezettnek nyilvánítom. Gyoma, 1879. évi ápril 8-án. GARZÓ GYULA, ref. leik. A Msösomogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk márc. 18—21. napjain Nagy-Bajomban tartá tavaszi közgyűlését, mely sok tekintetben nevezetes. Méltó arra, hogy hazánk prot. közönsége is tudomást vegyen róla, annyival is inkább, mert egyes jelenetei, úgy végzései nemcsak hogy egyházi életünk mozzanatainak hű képei, hanem egyszersmind figyelemgerjesztők is azon felállított elveknél fogva, melyek szerint egyházmegyénk ezentúl igazgattatni fog, különösen a törvénykezési ügyekben. Közgyűlésünk egyik legnevezetesebb momentuma először is az, hogy az egyházmegye, miután m. évi okt. hóban tartott gyűlése alkalmával segédgondnokától Csépán Antal úrtól, ki számos éveken keresztül a legodaadóbb szeretettel teljesité a világi elnöki teendőket, fájó szivvel búcsút vett: a szavazattöbbséggel megválasztott uj segédgondnokot, Sárközy Dénes urat e közgyűlésen a legmelegebb rokonszenvvel üdvözlé. Megható volt mindnyájunkra nézve az esperes urnák az új segédgondnok urat üdvözlő beszéde, midőn különösen kiemelé azt, miszerint a protestántismusnak egyik legerősebb támasza, ereje s jövendő főállásának legbiztosabb reménye a világi elemnek a presbyteri rendszerbe felvétele. Es a b. somogyi egyházmegye mindenkor szerencsés volt bírhatni oly kitűnő férfiakkal, kikben reményei teljesedtek. — Sárközy István és Albert feledhetlenek lesznek e megyében és ép ezért a hálás elismerés, a kegyelet most is bizalommal, szeretettel fordul 34*