Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

szik, soha nem. Mig a reformatió apostolai a hitcikkek fölött való vitatkozást meg nem kezdték, addig honunkban nem volt csak egy egységes protestáns egyház. Mert egy volt a talaj is, melyen az megszületett. Azok az üres külsőségek, a keblet ki nem elégítő üres cselekvények, opus operatumok, melyek által a gazdag*) bármely megbélyegzett életű volt is, oly könnyű módon megigazult, s ama botrányos visszaélések, melyek a lelkiismeretnek ezen elaltatásából származtak, ezek izgatták volt fel az emberben a reformatió utáni vágyat. S egyházunk életének amaz első, száraz doktrínák helyett fenséges idealismustól áthatott korszakában a protestantismus nem is volt más, mint ama lélekizgató dolgok ellenében a tiszta ós szabad szív vallásának menhelye, temploma. És ez a lényege ma is a protestantismus minden felekezeteinek. Ama dogmatikiai különbségek pedig, melyeket később a theologusok kiokoskodtak s melyeket a laikus alig is ért, sohasem vertek gyökeret a nép szívében. Mondom, e különbségek léteznek a papíron, de a valóságban egyáltalán ismeretlenek és így az egyesülésre nézve akadályul nem is szol- | gál hatnak. Bizonyára nincs senki, ki a rokon lelkeknek ily j szövetkezését egy közös cél elérése végett melegen ne óhajtaná s csak azon múlt eddig a vágy teljesülése, hogy elfoglalt álláspontunkról az akadályok le- ; győz heti eneknek látszottak. Pedig valóban nincs, a mit akadálynak lehetne nevezni s a hol önzetlen szeretet, igaz lelkesedés a közügyért s határozott akarat vagyon, ott alig van hatalom, mely a tetterőnek ellenállani tudna. Minő jótétemény lesz a szegedi két protestáns gyülekezet testvéri egyesülése a meglátogattatásnak ezen keserves napjaiban; hogy minő eredményeket ! tud fül mutatni rövid idő múlva az az egyesűit erő, azt ma előre kiszámítani lehetetlen. De annyit lehet mondani, hogy azok a könyörületes szívek, kik ma készséggel nyújtják filléreiket s nagyszerű segedel- j műket a lesújtott város lakosainak, örömtől áthatott kebellel fogják üdvözölni a nemes gondolat megvalósulását. Annyit lehet mondani, hogy ezen egyesülés által boldogított utódok áldást fognak rebegni azok sírjain, kik önmaguk s utódaik boldogítására először nyújtottak egymásnak kezet a romok felett, hogy *) Bizony s o e i a 1 i s baj volt ez is. A gazdag könnyen üdvözült, a szegény nehezen. azokból egyesűit erővel új és szebb épületet emeljenek Isten dicsőségére. S a történet azt jegyzi meg róluk elévűlhetlen betűkkel: A képzeletet felülmúló csapás e férfiakat nem lesújtotta, de felemelte! SAS JÁNOS. Nem egyhamar pendült meg életrevalóbb eszme e lapok hasábjain, mint a melyet a fentebbi sorok fejtegetnek. A Szegeden fenállott protestáns testvéregyházak a város gyászos elpusztulása előtt is, a hívek csekély számánál és szegénységénél fogva oly kevés segélyforrással rendelkeztek, hogy csakis a legnagyobb erőlködéssel tudtak némileg megfelelni a költséges hivatásnak, melyet az egyházi élet minden községre ró. Most pedig, hogy a dies irae után a hívek nagy része elszéledt, még azon legkedvezőbb esetre is, ha azok teljes számmal visszatérnek elpusztult tűzhelyeikhez : vájjon képzelhető-e, hogy a mindenüket vesztett szegény emberekből álló kis község rövid időn oly módban legyen, hogy egyházának ujjáalkotásáról s egyúttal annak illő fentartásáról ís gondoskodhassék ? — Pedig a lelkészeknek és családjaiknak addig is élniök kell, nem csak, hanem háztartásukat is újból kell berendezniük, a főzőkanáltól a testükre való ingig ós a fejük alá való vánkosig. S föltéve, hogy a hallatlan szerencsétlenség által sújtottak iránt ébredt részvét annyira fokozódnék, hogy az eddig begyült összegek megkétszereződjenek, még akkor is mit fedezzen abból a szegény lelkész, ki mindenét elvesztette elébb, miután Isten tudja mikor fog még fizetésben részesülhetni. E nyomorúságos helyzet parancsolólag követeli, hogy a lelkészek egyikéről vagy másikáról más uton legyen, még pedig mielébb, gondoskodva, mit azonban szerencsére nagyban megkönnyít az a körülmény, hogy mind a két lelkész jeles készültsógü, tiszta jellemű, munkás férfiúnak van közönségesen elismerve, s így nem fog nehézséggel járni, vagy az egyiket vagy a másikat valahová megválasztatni. Ez megtörténvén, egyengetve lenne utja a két testvóregyház combinált szervezkedésének oly módon, hogy ha például a ref. lelkész választatnék meg máshová, akkor az ágostai hitvallású maradván meg a szegedi combinált egyház lelkészének, az maga mellé helv. hitvallású fölszentelt káplánt tartoznék venni, vagy ha megfordítva, az ágostai hitv. lelkész 33*