Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

A 117. §-ból, ,-ielyszerint az egyházkerületi törvényszék, mint első fokú fegyelmi biróság, itél az egyházkerületi tisztviselők fegyelmi ügyében, mint másodfokú (biróság) felebbviteli biróság pedig az egyházmegyei törvényszék mint első fokú biróság által elintézett felebbezett ügyekben, — kimaradt, hogy az egyházkerületi tanács a főiskolai tanárok fegyelmi ügyében első fokú bíróságilag itél, s általában a középtanodai tanárok fegyelmi ügyeiben, ha az illető középtanoda nem az egyházmegye közvetlen felügyelete alatt áll. j Az országos egyházi fotörvényszéket tárgyazó 120., 121., 122. §-ok egészben kihagyandók. A lelkipásztorokról szóló fejezet 124. §-sa, mely szerint a lelkészképességi rizsgálatok megállapítása, rendezése, vagy módosítása az országos egyházi tauács hatáskörébe tartoznék, kihagyandó, miután véleményes jelentésünk 13-ik lapján nyilván;

tottuk, hogy a lelkészképességi vizsgák szabályozását a zsinattól várjuk. A lelkipásztorok hivatalos teendőiről szóló 127 —151. §. azon pontjára, mely szerint hittanszaki tanfolyamon levő felsőbb tanulóknak ünnepkövetség alkalmával és más időben is megengedhető, hogy az istentiszteletet végezhessék ; más szakiskolák tanulói, annyival inkább gimnazialis növendékek az egyházi szószékbe nem bocsáthatók, véleményünk az, hogy miután az ünnepi követségek főiskolai szegényebb sorsú növendékeink megélhetésének ez időszerint egyik jövedelmi forrását képezik, egyelőre míg e jövedelmi forrás máshonnan való pótlásáról gondoskodva nem lesz, megengedhetőnek tartjuk, hogy nem hittanszaki vagy még gimnáziális tanfolyamon levő felsőbb osztálybeli érettebb növendékeinek is előre bocsátott szónoklati próba folytán, ünnepi követségre kiboesáttatásuk alkalmával, az egyházi szószékbe felléphessenek. Továbbá a 137. §-ra, mely szerint az urvacsoráját a lelkipásztorok minden évben legalább hatszor, ünnep, vagy vasárnap délelőtt isteni tisztelet alkalmával szolgáltatják ki, véleményünk az, hogy miután az ilyen szertartás minél ritkább, annál ünnepélyesebb, s miután általános tapasztalat, hogy híveink kiválóan a három fő — úgynevezett sátoros ünnepek alkalmával szoktak az urasztalához tömegesen járulni, — óhajtandó, hogy az úrvacsora kiszolgáltatása, zsinat utján, ezen három főbb ünnepi alkalomra szorittassék. A lelkipásztorok magánéletéről szóló 152—162.§-ok maradhatnak, — a lelkipásztorok öltözetét szabályozó 161. §-ra vonatkozólag, azon pont helyett, melyszerint hivatalos eljárásuk alkalmával a lelkészek általában minden öltözetet feketét viseljenek, ezen módositványt ajánljuk, hogy általában fekete vagy sötét szinű öltönyt viseljenek. Az esperesekről szóló fejezet 164. §-ának a) pontja, mely szerint az esperesi hivatal Üresedésbe jő miüden 10-ik évben a tisztújítás alapján, véleményünk szerin kihagyandó, és az esperesek választására nézve az eddigi gyakorlat mindenütt megengedhető, általában az esperesválasztás módozatainak megszabása az egyházmegyék kebelbeli ügye maradjon, így kívánván ezt az egyházmegyék autonomiája, s azon jog, hogy az esperesi hivatal tekintélyének sérelme nélkül alkalmazhassák a netalán célszerűnek látott tisztújítási elvet. Ugyanezen fejezet 168-ik, egyházlátogatásra vonatkozó §-ában előforduló szent edények kifejezés helyett, helyesebbnek találjuk ezt: egyházszertartási edények. A püspökökről szóló egész fejezet maradhat, 171—177. §. Az egyházközségi gondnokokról szóló fejezet 179. §-a, mely szerint hivataioskodási idejök tartama 3 évre terjed, — oda módosítandó, hogy a gondnokok mily idő tartamra való választása, mindenütt az egyházközségek saját kebelbeli ügye maradjo^. A 181. §., mely szerint a gondnokok az egyházzal anyagi kötelezettségben nem állhatnak, oda módosítandó, hogy a presbyteri üléseken, oly ügyek tárgyalása alkalmával, melyeknél anyagilag érdekelve vannak, jelen nem lehetnek. A 182. §. így szól : Az egyházi gondnokok, kötelességeik hanyag, vagy épen nem teljesítése, hűtlen kezelés, hivatali visszaélés eseteiben, fegyelmi eljárás alá esnek s hivataluktól csak az esperes, illetőleg egyházmegye által függesztethetnek fel, — utóbbi pontja így mondandó ki : de hivataluktól csak az esperes, illetőleg egyházmegye által függesztethetnek fel. Az egyházmegyei gondnokokról szóló fejezet 185. §. szerint hivataluk üresedésbe jő: végleges lemondás, halál, törvényszéki elmozdítás és minden 10-ik évben a tisztújítás folytán. Ez utóbbi pontban kimondott 10 évenkénti tisztújításra vonatkozó véleményünk ugyanez, melyet már fentebb az esperesekről szóló fejezetben előadtunk, az egyházmegyei gondnokok mily módon s mily időtartamra választása az egyházmegyék kebelbeli ügye maradjon. Az egyházkerületi főgondnokokról szóló fejezet 191. §-a e) pontja, mely szerint képviselik az egyházkerületet az országos egyházi tanácsban, — kimarad. Az egyházkerületi tanácsbirákról szóló fejezet 193—198. §. egészben kihagyandó. Indokainkat előadtuk az 50. §.-nál. Az egyházmegyei tanáesbirákra nézve megfelelő alkalmazással érvényesek levén a 193—198. §-ok, megállapitandónak véljük, hogy a világi tanácsbirák, épenugy a lelkésziek, lehetőleg azon egyházmegye területén lakó, s az egyházi ügyek iránti érdeklődéssel viseltető ref. hitfelekezetü világi férfiak közül élethossziglan választandók. (Vége következik).