Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

lyesnek ismert szöveget vészük alapúi, mely a OTL után a ore szót is olvasván, a tőmondat ez: aig r a eiőcola rjyeod-e, s közvetlen az rjyeGde szóhoz csatlakozó mellékmondat a tag av áitayof-ievoi, egyezve az fjysGÖs alanyával a vfieig-szel ? — Ezekre nézve megmondottam a magam véleményét, s ha nem sikerült a jelen fordítót vagy más fordítót sem meggyőznöm, ám maradjon a fordító a maga felfogása mellett, mert hiszen egyőnk sem erőtetheti a másikra a magáét • egyet azonban minden esetben meg kell minden fordítótól várnunk, hogy az illető gondolatot tisztán, világosan és magyarúl fejezze ki a magyar fordításban, sne oly botrányosan mint M. úr pl. I Kor. IV, 6-ban a maga gondolatát kifej ezé : (ezt azért tettem) „hogy egyik az egyikért, ne fuvalkodjatok fel a másik ellen® Tv a f.irj eig vnío rov hóg cpvGiouode %(tra TOV ETÉQGV, Ezt a fordítást, a mult alkalommal sehogysem tudtam megérteni, hogy hova vág. Most már megmagyarázta M. úr, hogy a pártoskodó korinthusiakra ő csak az első «tg-et vonatkoztatja, míg a másodikat, és a tregog-1 is ezzel együtt, a versengés tárgyaira, az apostolokra. Ez egy felfogás, s nem valami szerencsés. A 2*dik Lutheré, ki a versengőkre vonatkoztatja nemcsak az első eig-t hanem a ETSQog-t is, s a versengés tárgyaira csak a 2^dik eig-t. A- 3-dik az enyém, mely a két eig-et szoros összefüggésben fogva fel a VTZEQ szó értelmezésére nézve eltér, azt ez értelemben véve „felett® (egyik a másik felett, egyik jobban mint a másik, — lásd a VTCEO szó ilyetén használatára Passow a VTTEQ szóról genitivussal az A. 4, pontot a 2068 lapon) ; s így mind a hármat a versengő korinthusiakra vonatkoztatja. Az én értelmezésem gyengéje a vjiEQ szóban rejlik, mely az általam felvett értelemben ritkán használtatik a görögben. A más két értelmezésnek pedig oly nagy nyelvtani nehézségei vannak, melyek elhárithatlanok, s melyek e kérdésben döntők kell, hogy legyenek Luther fordítása ez : auf dass sich nicht einer wider den andern um jemandes willen aufblase, magyarúl »hogy egyik a másik ellen senki kedvéért (senki érdekében) fel ne fuvalkodjék.® Ez teljesen értelmesen van mondva, azonban nyelvtani gyengéje 1-ször is az, hogy az eredetiben nem VTCEQ nvog áll, hanem vjteq xov evog, 2 szor, s ez döntő, hogy az ige nejn egyezik az alanynyal (tig), mert a görögben nem <pvoiovg&ai áll, hanem cpvciovoüs; vagyis L. úgy fordít, mintha az eredetiben ez állana, íva f.trj síg VTCEQ nvog cpvGto&o&at /.ara TOV ETEQOV. AZ angol közel jár ehez, de a M. úr féle értelmezés sincs általa kizárva: „that no one of you be püffed up for one against another,, magyarúl „hogy közületek egyik se (egyőtök se) fuvalkodjék fel valaki kedvéért a másik ellen;" vagy a mint szinte érthetjük »—egy valaki kedvéért, más valaki ellen.® Ez is jól van mondva angolúl s jól magyarúl, csakhogy nyelvtanilag nem igazolható, mert ezen görögszövegnek felel meg iva ar> elg vavtv (pvotovG&ai VTCEQ nvog vx'.ro TOV STEQOV vagy a 2 dik értelemben / va UTJ xig vfxcov VTCÍQ TOV kvog cpvgwvad-ai '/.ara TOV eréqov. A francia végül így: de peur que Pun pour l'autre vous ne vous enfliez contre autrui — „hogy egyik a másikért (t. i. egyik ember a másik ember kedvéért, pl. Pál vágj Apollós kedvéért) fel ne fuvalkodjatok másik ellen.® Ezt is meg lehet érteni, csak M. urat nem. Ő kétségkívül ismerte mindezen fordításokat. Miért nem csatlakozott vagy egyikhez vagy másikhoz? Bizonyára, mert nem találta egyiket sem szövegszerűnek. De ha már ennyire ment, miért nem ment tovább, miért állapodott meg félúton, — az értelmetlen, betűhöz tapadó szószerintiségnél, holott ő benne megvan a tudományos készültség arra, hogy belássa maga is azt a mit én beláttam ? Az a képtelen elv, hogy vagy magyarság a gondolat nélkül, vagy a gondolat magyarság nélkül, ez. fenekeltette őt meg a zagyva iszapban. A mi gondolatot ő e pontban látott, az magyarúl, értelmesen kifejezve ilyenformán hangzanék : „hogy senki se fuvalkodjék fel az egyik kedvéért a másik ellen.® Hogy miért nem fordított igy ? egyszerű a felelet. M. úr látta, hogy ez nem szövegszerű, inert akkor az eredetiben ennek kellene állani: ut> ng (vagy urjősLg vagy ovőeig. . . (pvviovG&at. . . y s igen lelkiismeretes fordító lévén (mert ezt be kell vele szemben ismernünk, s nem úgy teszünk, mint ő mi velünk szemben) ezt nem engedte meg magának. Csakhogy, ha ennyire jutott M. úr, be kellett volna látnia azt, hogy miként magyarban képtelenség a teljesen magára hagyott egyik, valami másik nélkül, úgy a görögben is az a magára hagyott eíg, shogy a cpvoiovo^E többes alakja sem engedi meg azt, hogy a eíg a VTCEQ TOV bvog tói elszakíttassék, s utánna nézett volna annak, helyes e a VTCEQ SZÓ szokott értelmezése ? íme itt tűnik ki igazán, hogy mennyire helyesen itélte meg Ballagi azt, hogy mi a M. úr munkájának igazi érdeme és hasznavehetősége, mikor így szólt: „E rész is számot tarthat őszinte elismerésünkre, mint oly előmunkálat (!), mely a végleges redactiót nagyban előmozdítja az által, hogy többnyire helyes értelmezés nyomán eszközölt betűhöz tapadó magyarítása könnyiti az eredetivel való összevetést és segiti megtörni a megszokottság varázsát.® Jól megértsük, itt csak előmunkálatról van szó (melyet más, vagy mások használnak majd fel), s ez értelemben én is kész vagyok megfelelő elismeréssel adózni M. úrnak. j De ha Ballagi is úgy érti ezt mint M. úr, hogy M. úr maga lesz a maga munkájának javítója vagy átdolgozója, úgy hogy csak azt fogja javítani a mit neki tetszik, — akkor tiltakozásomat ismétlem, ha magam maradok is, s kötelességem így megtéve, hozzá sem szólok többé e dologhoz, mert falra borsót nem hányok. Nem nekem s nem a tudománynak készül e fordítás, hanem a magyar protestáns egyháznak. Ha az egyház beveheti, vegye be. , Csak aztán a jelenleg élő szakembereket ne tegyék felelőssé ezért a fordításért. (Vége következik.) P. NAGY GUSZTÁV.