Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

utasítjuk azon kicsinyes indokot, mintha a lelkészek és presbyteriumok által vezetett egyházközségeink az ily jelesebb egyéniségeket nem ismernék, vagy létezésükről semmit sem tudnának. A zsinat megalakulását tárgyazó harmadik fejezetet, a 15. §-tól a 24-ig bezárólag, érintetlenül hagyjuk, a 15. §. azon pontjának kivételével, melyben kifogásolt képviselőkroli intézkedés foglaltatik, miután az általunk fennebb előadottakból folyólag kifogásolt képviselőről nem lehel szó. A 1G. §-t pedig azon módosítással fogadjuk el, hogy midőn a zsinat megválasztja jegyzőit, gazdáját, ugyanekkor megválasztja állandó elnökeit is, minthogy, szerintünk, a korelnökség a zsinatot nem mondhatja ki megalakultnak. A tiszti kar és a költségekről szóló negyedik fejezetre vonatkozó általános megjegyzésünk az, hogy miután ÍI zsinattartás költségeiről, képviselőik számarányában, az egyházkerületeknek kell gondoskodniok, tekintvo saját egyházkerületünk szorult anyagi helyzetét, meglevő pénztárainak másnemű rendeltetését, a mindenütt kiáltó szegénységgel, sőt nem egy helyen nyomorral küzdő híveink netaláni ujabb megterheltetésének sikerre nem vezető voltát, liázi közpénztár hiányában, a jelen nehéz anyagi viszonyok közt egyáltalán fogva nem tudjuk belátni, honnan, mily alapból, illetve jövedelmi forrásból lennének a zsinattartás tetemes költségei fedezendők, s ez észrevételünk csak megerősít azon már fennebb előadott véleményünkben, mely szerint a zsinattartást, ez idő szerint, anyagi nehézségek és akadályok miatt is, kivihetetlennek tartjuk. II. A zsinat tanácskozási szabályzatának és ügyrendjének tervezetét, 1—24. §., mint olyat, mely az általánosan elfogadott parlamentáris rendszertől van kölcsönözve, érintetlenül hagyjuk a 13. §. oly módosításával, miszerint határozat hozatalra, nem mint a tervezetben van, 50 tag — mely szám a zsinati létszám felénél kevesebb — hanem 60 tag jelenlétét tartjuk szükségesnek. III. A magyar reformált egyház alkotmányának tervezetében foglalt általános határozatok 5. §-ából, mely így szól : »Az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek alkotják a magyarországi ref. egyház egyetemét. Ezeknek megfelelő fokozatban a gyűlések és hatóságok: egyházközségiek, egyházmegyeiek, egyházkerületiek és országos egyháziak, ezen kifejezést : országos egyháziak, annyiban törlendőnek tartjuk, amennyiben az országos egyházi gyűlés vagy zsinat által alakítandó, valamely legfőbb kormányzó és közigazgatási hatóság, tehát országos egyházi tanács és országos egyházi főtörvényszék szervezését, egyházunk valódi alkotmányos szabadságának, semmi áron, még az egyöntetűség árán is fel nem adható autonom jogainknak megóvása tekintetéből, határozottan ellenezzük, felallitása ellen tiltakozunk. Ezen elvi álláspontunkat részletesebben megvilágosító indokainkat, jelen alkotmánytervezetnek az országos egyházi tanácsról szóló 94—106. §§-nál adjuk elő. A 19. §. kibővitendő azzal, hogy minden egyházközség presbyteriumának tagjai a rendes okleveles tanítók is hivataluknál fogva. A mely egyházközségben több rendes tanitó működik, ott a tanítói karból egy tag a presbyteriumba a szokott szabályszerűséggel beválasztandó. A 22. §-t, melyszerint a presbyterium tagja csak az lehetne, a ki az egyházközséggel haszonbérlési, adóssági, vállalkozási, sőt bárminemű anyagi kötelezettségben nem áll, kihagyandónak tartjuk. Indokaink: Ha e hatályba lépne, akkor a jelenlegi presbyteriumok nagy többsége feloszlatandó lenne, s az ujraalakulás szerfelett megnehezíttetnék, minthogy tapasztalatunk szerint jelenleg alig van presbyterium, melynek több tagja az egyházzal valamely anyagi kötelezettségben nem állna. De feleslegesnek is látjuk a helyzet ily általános felzavarását provokáló szabályzatot, midőn különben is a dolog lényegére fektetendő a suly, t. i. arra, vajon az anyagilag egy vagy más tekintetben kötelezettségben álló presbyternél meg van-e a kellő vagyoni biztosíték. E 22. §. szoros értelmében annak a buzgó presbyternek, ki önkéntes ajánlatot, vagy kegyes alapítványt tesz az egyház javára, s erről kötelező okmányt állit ki, ezért a presbyterium kebeléből ki kellene záratnia, vagy mint köztag, abba soha felvehető nem lenne, a mi aztán nagyon furcsán hang zanék. A kihagyandó §. helyét eléggé pótolja a 32. §., mely igy szól: Oly presbyter, a ki valamely ügyben személyesen érdekelve van, ez ügynek tárgyalásakor az ülésen jelen nem lehet. A 23 §-t, mely szerint a presbyterium tagjai 4—10 évre választatnak, azonban a 2—5 év elteltével a tagoknak sorsvetés utján meghatározandó felé része lemondani köteles, nem helyeselhetjük s kimondatni kívánjuk, hogy a presbyteriumoknak a 20. §. szerint meghatározott létszámban leendő megalakítása, illetve a presbytereknek mily időtartamra érvényes megválasztása mindenütt az egyházközségi gyülekezetekre bizatik. Indokain k: Ily szoros és minutiosus meghatározások, milyenek e §-ban előirvák, nem egyebek, mint a protestáns egyházközségi élet szabad mozgása elé tolt meg annyi szükségtelen korlátok, mely bármi üdvös eredményre kilátás nélkül, egyházainkban csak a nyugalmat zavarnák idegenszerűségük által. Egyházközségeinkben általában a presbyterség az egyház iránti érdemekért való megtiszteltetésnek tekintetik, vagy a beválasztás által az illető presbyter buzgalom kifejtése céloztatik, úgyde azon néhány buzgó egyéniség, kik mint presbyterek, tegyük fel hogy most egy csekélyebb népességű egyházközségben, annak javára működnek, az ujdonszerű kisorsolás utján eddig becsülettel betöltött állásukból is kizavartatnának, s a káros visszahatás elmaradhatlan lenne.