Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

érdemeket szerzett család tagjai közül választván — csak is az idősbbség — s a helyi érdekek figyelembe vétele tették azt, hogy a két tisztelt férfiú közül az egyik, Pappszáz György ur most választatott meg, mig a másik, a közvélemény szava szerint, ezután a legközelebbi alkalommal fog — hisszük . egyhangúlag megválasztatni. Hálás kegyelettel emlékezett meg egyházmegyénk két évvel ezelőtt lelépett segédgondnoka,, néhai Sz átírni ár y Király Pál úrról. Senkinek sincs — legközelebbi hozzátartozóin kívül — nagyobb joga s szentebb kötelessége megemlékezni ő róla, mint nekünk, az alsóborsodi egyházmegyének. 0 kiválÖlag a miénk volt, ismerték, szerették, tisztelték őt egyházmegyénknek nem csak lelkészei, tanítói, de közrendű hivei is, mint az Ősi patriarchalis erények s a halálig hű magyar kálvinista ember korunkban, fájdalom ! ritkulni kezdő példányát. Szomorú, igen szomorú, de nemes kötelességének tartotta az egyházmegye, jegyzőkönyvileg fejezni ki halála felett mély és igaz fájdalmát s ujolag megörökíteni érdemeit. De ezek mellett is tagadhatlanul legfőbb tárgyát képezte e. megyei közgyűlésünk tanácskozásainak a zsinat, s a tanácsteremben s azonkívül is uralgott mintegy felettünk az egyházmegyénk elébe ez alkalommal első ízben került zsinati kérdés. Az e tárgyban hozott határozatot van szerencsém közölni: A tavaly őszszel Aranyoson tartott gyűlésünk által a zsinati előmunkálatok átvizsgálása, s tanulmányozása végett kinevezett küldöttség véleményes jelentése felolvastatott. Ennek nyomán nem csak conventi albizottsági munkálatok, de általában a célbavett zsinattartás egész kérdése is komoly tanácskozás tárgyává tétetvén, egyházmegyei közgyűlésünk e következő határozatot hozta: elismeri ugyan egyházmegyénk azt, hogy több oly fontos s az összes magyar ref. egyházat közösen érdeklő ügyek vannak, melyeknek végérvényes megoldását,, ha arra kedvező idő és körülmények beállanak, szívesen óhajtja is : a jelen viszonyok közt azonban főkép egy pusztán alkotmányzó zsinat tartását sem szükségesnek, sem időszerűnek nem látja, következő okoknál fogva : 1-ör. A vallásszabadság, az egyház és állam egymás közti viszonyainak kérdése mindezideig törvényhozásilag eldöntve nem levén, egy alkotmányozó zsinat már alakulásában s szerkezetében is azon megszorító határok közé kényszeríttetnék, melyek egy a vallásos élet terén a mai eszméktől oly távol álló korban az 1791. vallásügyi törvények által szabályoztatván, a felségi főfelügyeleti jogot annyira kiterjesztik, hogy a zsinat tárgyainak, tagjainak és helyének előleges felterjesztése után megalakult s királyi biztos jelenlétében tanácskozható zsinat végzései csak felségi megerősítés után lesznek törvénynyé s midőn bizton remélhető, hogy a vallásszabadság, az egyház és állam egymáshoz való viszonyának a kor szelleme által követelt megoldása után a korlátozó körülmények elenyészvén, az igy minden kül-befolyástól függetlenül alakult, s szabadon tanácskozó zsinat, egyszersmind az országos törvény által egyházunk számára kijelölt s biztosított állásában sokkal szerencsésebben rendezheti egyházi ügyeinket mint a mostani s bizonytalan helyzetben. 2-or. A közoktatási ügy szinte nem levén mindez ideig 4

országgyülésiIeg rendezve, véleményünk szerint pedig a leendő zsinat egyik főtárgyát képezvén saját oktatásügyünk rendezése, ha ezt most végeznők, feltehető, hogy a később e tárgyban hozandó országos törvényekkel jővén ellenkezésbe, hasztalan munkát tennénk. E mellett semmiképen nem mondhatván le azon reményről sem, hogy a tisztán tanulmányi célokra szánt országos állapotokból, azok jogi természetének megállapítása után a prot. egyház is, mely a tanügy terén századokon át híven s csekély anyagi erejéhez képest sikerrel is teljesítette a haza iránt kötelességét, kikapja az osztó igazság szerint őt illető részt ; a midőn közoktatásügyünk rendezése a siker nagyobb reményével lesz eszközölhető. 3-or. A zsinati előmunkálatokban sem találja fel egyházmegyénk biztosítékát annak, hogy jelen esetben a zsinattartás óhajtott eredményhez vezethetne ; mert mellőzve azt, hogy azon egész munkálat elveiben és részleteiben nem találjuk fel hű lenyomatát azon szellemnek,' mely eddig egyházunkat sokszor nehéz idők között, biztosan vezette s fentartotta, most, midőn egyrészről az alkotmányozó zsinat által elérni szándékolt egyformásitás (unificatió), mint épen ezen előmunkálatokból kitetszik, erdélyrészi testvéreink ellenállásán hajótörést szenvedett, kik századok óta élvezett, s a miénknél kedvezőbb közjogi helyzetüket véleményünk szerint is fel nem áldozhatják 5 másrészről az egyformásitás oly mérték be ni keresztülvitelét, mint az célbavétetett, mi is nem csak szükségesnek nem tartjuk • de sőt ugy vagyunk meggyőződve, hogy ha az valóban foganatosíttatnék, midőn az egyházunk egészét képező egyes részek szabad, habár némileg különböző irányú fejlődése elé szükségtelen gátakat vetne, az elérni vélt üdvös eredmény helyett, csak a protestantizmus életerejét adó folytonos haladást akadályozná meg. Midőn ezek szerint egyházmegyei közgyűlésünk a célba vett zsinat tartását kedvezőbb időkre halasztatni véleményezi: akkor egyszersmind beismervén, hogy öszszes hazai ref. egyházunkat közösen érdeklő számos oly kérdések vannak napirenden, melyek elintézése immár halaszthatatlan, azon alázatos kérelemmel járul a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elébe, miszerint a legközelebb összeülendő conventre küldött követeit odautasitani méltóztassék, hogy azok ott egy, a halaszthathm elintézést váró, már ezen convent által kiszemelendő és az egyházkerületek elébe terjesztendő ügyekbeni intézkedésre feljogosított határozatképes-convent mielőbbi összeillését sürgessék.