Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

Budapest, 1879. ápril 13. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI A DÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. ZElőfiizietési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök i lejár, annak megújítására felkéretnek. Nincsen itt, hanem feltámadott. Gyorsan tűnnek a századok, évezredek egymásután. Egyik század után a másik bontja ki lobogóit; de a lobogókat egymás után tépik foszlányokká az események viharai, s mire észre vesszük magunkat, a rongyokká vált foszlányokból szemfedő készül, az elhanyatlott század szemfedője. Csudálatos, megfoghatatlan az idő.. Egy rohanó örök ár, cseppjei' a napok, hullámai a századok s e hullámok alá temetkezik minden, mit idő alkot, ember teremt-, s midőn az idő végetlen tengerének mélyébe alá merül egy-egy század, egy-egy generatió, mint a pajkos gyermek által vízbe hajított kő nyomán, egy kis örvénylő hullám gyürüzet emelkedik, támad az elmerült generatió felett, azután vége mindennek, napi rendre lér felette a világtörténelem. így van ez már régóta, így volt mindég, mióta ember lakja a földet; e gondolkodó féreg, mely évezredek óta rágódik az idő nagy problémáján, évezredek óta túrja a földet, kutatja a földrétegeknek századok vulkanikus viharai között egymásra rakodott lapjait, keresi a világ és a maga eredetét; felszáll az égnek felhői közé, társalog a keringő világtestekkel, sugaras napok- s esillagzatokkal. A merész ku' tató azonban egyszer csak meg áll ; a lángész tüze kialszik, a szív nem dobog többé. Volt s nincs, ez a halandó Istennek, az embernek tán legigazabb definitiója. A napok lobognak, a csillagok ragyognak, tán még az égmóreti műszerek is épségben vannak : de a hatalmas világkutató ember már rég lenyugodott, az agyban, mel£pfcn az égi láng, az ész mindenható tüze lángolt eg^ko^j sirférgek ütöttek tanyát. Az idő tengere egyre zajong, örök apály és dagály űzik habhátán most melodikus, majd szilaj játékaikat. De a zajló hullámok közül sziklák emelkednek ég felé; sziklák, melyeknek ormain a szellem, a meg nem haló eszmék örök tüze ég; sziklák, melyek felett nyomtalanul . suhanik el a romboló idő, érc lábaikat hiába nyaldossák a rohanó hullámok. E sziklák a világtörténet ama fénylő alakjai, kikre a meghaló századok nem képesek sirleplet borítani; vagy ha az erőszak kioltja is szellemök lobogó tüzét s szélnek ereszti hamvaikat: eszméik, e fehér ruhás angyalok eljönnek sírboltjaikhoz, összeszedik a drága hamvakat, s átadják termékenyítő erőül a hatalmasabb alkotásokban megdicsőülendő következő századoknak. Nincsen itt, hanem feltámadott, ép oly gyönyörű, mint igaz angyali szavak. E szavakat angyalajkak zengék egykor, a láthatatlan, de örökké élő és működő eszmék angyalajkai, koporsója felett ama magasztos istenembernek, kinek mint egy-szülöttnek azon rendkívüli boldogságot és dicsőséget adá Isten, hogy majdnem élve érte meg világboldogító eszméinek diadalát. Igen, feltá rndott az úr bizonynyal, nem birtak vele a hóhérok; az oldalaiból kiömlő vér az örök eszmék egy nagy ós szabad folyamává változott, melynek habjaiban évszázadok születtek már újra; s melynek jótékony árömlései úgy megtermékenyiték ma már az emberiség szellem világát, úgy áthatoí ták az állami ós társadalmi viszonyokat, hogy a nagy eszméknek többé útját állni, azoknak szabad terjedését meggátolni egyáltalában nem lehet. 2Ö