Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-30 / 13. szám
díj mellett. A cél e csekélyre szabott díj mellett főleg az volt, hogy gyülekezetünk kevésbé mívelt tagjai is nagyobb számmal jelenhessenek meg az ünnepélyen. El is jöttek hála Istennek, szép számmal, de eljöttek a szép cél előmozdítása érdekéből városunk más felekezetű tagjai is, kiknek várakozását gyermekeink szavalata s kettős hangon előadott szép éneklése nagyon felülmulta; mit bizonyít azon körülmény, hogy sokan az előadás után felül fizettek, mely felülfizetés a belép ti-dijakkal 23 frt és 8 krra rúgott! Első dolgunk ezután az volt, hogy mintegy nyolc forint ára megrendelést tegyünk Kőnig R. bpesti ref. lelkész úrnál az u. n. vallásos iratokból, miknél méltóbbakkal iskolai könyvtárunk alapját alig vethettük volna meg. Felkértük ugyanekkor a nt. urat, hogy üdvös szándékunkban tehetségéhez képest sziveskedjék minket gyámolítani. S ime Kőnig lelkész úr nemcsak hogy több darab könyvet — gyönyörű díszkötésbon küldött meg — mik pedig fűzve voltak megrendelve, hanem ezen felül még 4 forint értékű 5 díszkötésü könyvet ajándékban küldeni szíveskedett. Fogadja a nt. lelkész úr köszönetünk kifejezése mellett azon Ígéretünket is, hogy legfőbb gondunk oda leszen irányozva, hogy gyermekeink az általa küldött könyveket mindenkor haszonnal forgathassák, s Isten segítségével belőlük az egyháznak hű fiakat nevelhessünk. Nagybecsű igéretét birjuk végül oi^zágos képviselőnk Dárday Sándor úrnak, hogy leg- ; közelebb iskolai könyvtárunk részére 40 kötet ifjúsági könyvet fog küldeni. Isten áldja meg őt nagylelkű ajanlatáért ! íme egy kis fáradság a buzgó tanító részéről mily szép eredményt szű!! Meg vagyok arról győződve, hogy az anyagi haszon mellett, nagyobb az erkölcsi, mert a gyermek —- ki a maga gyenge erejével s működésével volt képes ily szép sikert kivívni, büszkén tekint még nagy korában is arra a könyvtárra, melynek alapját megvetni ő is segített; — becsesebb lesz az előtte s pártfogását tán akkor seiu vonja meg tőle. Kisértsék meg többi tanítóink is ezen vagy ehez hasonló téren — s n ni meddő polémiákban — foglalkozást adni képességűknek és tett-erejöknek : s nyerni fognak elismerést és tiszteletet, még pedig olyat a minőt semmiféle paragraphus számunkra garantirozni nem képes! SZÉKELY JÓ/SEF, mohácsi ref. leik. SYNODALIA Tűnődések Török Pál püspök urnák a Prot. Egyh. és Isk. Lapban megjelent következő cikke felett: ,,A magyar ev. ref. egyház zsinatáról és a zsinati előmunkálatokról I. Midőn a „Prot. Egyh. és Isk. Lap( < folyó évi 10-ik számában Török Pál dunamelléki püspök úrtól megjele- | lent cikk olvasásához kezdettem, következő gondolatok villantak át lelkemen: egyházi életünk mezején annyi tapasztalatot szerzett, oly nagy mérvű kormányzói bölcseséggel, erélylyol s tapintattal ékeskedő, a valódi tettek emberének, a gyakorlati férfiúnak fogom most észrevételeit, jóakaratú tanácsait, elfogulatlan nézeteit olvashatni a megjelölt tárgyakra nézve. — Mily öröm,és kedvező szerencse egy bölcsnek, az élet küzdelmei között edződött kormányosnak szavait hallani; mily szép látvány, hogy egyházunknak egy régi harcosa lángoló egyházszeretettől hevülve, tollat ragad, hogy meggyőződését a fenforgó fontos ügyekre nézve őszintén és határozottan kifejezze; hisz mindebből csak tanulhat irányt, elvet, hűséget; az igaz munkásságra nemes ösztönt nyerhet az ifjabb nemzedék. Hanem szép reményeim teljes mérvben nem teljesültek be; mert ha bár hiszem és tudom, hogy azok a nyilatkozatok és Ítéletek, a nagyérdemű cikkírónak legjobb meggyőződéséből származtak, — a melyet ki is vonhatna kétségbe ? — mégis többféle aggodalomra s méltó tűnődésre szolgálhatnak azok okul, jelon körülményeink között, — egy figyelmes szemlélőre és vizsgálódóra nézve ; mert a cikksorozatban a jóakaratú figyelmeztetés helyett, gunyoros csipkedések és oldalszurások; a higgadt és elfogulatlan nézetnyilványítás helyett, sokszor ingerültség s gyanúsítás érdes szavai foglalnak helyet. Az éles ítélet beható lándzsája helyett, a harcedzett férfiú, olykor-olykor vivó mesteri könnyű karddal oszto gatja a csapásokat jobbra és balra, különben elég ügyesen és bátran. Mindenki megkapja a magáét, Tiszántúl épen úgy mint Erdély; a konvent bizottság tagjainak is utalványoztatik a honorárium, sőt még a fiatal óriások, az úrfiak, nemkülömben a tudománybuvár régi bűnei is fölemlíttetnek. Ez még mind elviselhető volna, mert a szabad vélemény nyilvánítás és bírálat gyakorlása, mindenkit jogosan megillet, ha cikkíró ismereteinek és tapasztalatainak gazdag tárházából vett kincsekkel javítani, pótolni törekednék a konventi bizottság, szerinte hézagos és fogyatkozásteljes munkálatait; vagy ha sfc egész ref. egyház által elfogadott s megkezdett irányzatban egy egészen uj tervvel lépne föl, mely kalauzul szolgálna a további teendőkre ; de azt korántsem teszi, hanem visszatér régi kedvenc tárgyához és eszméjéhez, hogy mire való az a zsinat, alkossuk meg a liatározatképos konventet, az leend a legokosabb és a legcélravezetőbb a mi jelenlegi körülményeink között. — Tehát a már-már behegedt sebeket szakgatja fel, az e kérdés felett folyt s locsondesiilt vitákat újra feléleszti, a melyek bizonyára a megkezdett s egyenlően minden kerület által elfogadott eljárás és működés sikerét kockáztatják, ennélfogva egyházunk organismusának valódi jólétre aligha szolgálhatnak. De föltehetem tűnődéseim közepette magamnak kéi'désbe azt is, váljon ideje van-e most, midőn a zsinattartás ügyében egyező értelemre jutottak a kerületek, s 25*
