Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

még a százados szolgaságban dressirozódott Ausztria mellett is háttérben mai'adunk. Mintha csak azért tennők az elvi nyilatkozatokat, hogy lelkiismeretünket lecsendesítve, eldobjuk gondját oly gyakorlati intézményeknek, melyek az elveknek az életben való meggyökereztetésére volnának hivatva. Köztéren szereplő számbavehető magyar ember egy sincs, aki ellenezné a vallásegyenlőséget. A vallásszabadság esküdt ellenségei csigaházukba vonulnak, amint e nagy eszme tárgyalás alá vétetik. Az eszme még sem tud ténynyé válni ! E téren, parlamentünk egyik legkitűnőbb alakja, Irányi Dániel viszi az úttörő szerepét, oly meggyőződéssel, tárgyismerettel és szívóssággal, hogy e tulajdonainál fogva lehetetlen észre nem vennünk a hasonlóságot, mely közte és az angol parlamenti élet azon nagy alakjai közt van, kik mint Peel, Cobden, Fawcett, egy emberöltőn át küzdtek egy reformeszme keresztülvitele mellett, pax-lamenti ülésről ülésre megújítva egy nyomon járó indítványaikat, hogy tömérdek vereség után végre is elérjék a diadalt. E tekintetben szóról szóra elfogadjuk a legnagyobb hazai hirlap, az Egyetértés eme véleményét: s

Irányi Dánielnek sorsa, hogy eszméivel fölkeltse az általános viszhangot, de ne lássa az eszmék tányleges sikerét. Van-e valaki, ki a mai beszédében kifejezett igazságokat tagadni merné és tagadni akarta volna bármikor előbb, mikor az ő zengzetes ajkán először fölzendültek ?* Irányi Dániel békési képviselő beszéde a képviselőház március 17-iki ülésében: T. képviselőház: A vallásszabadság és polgári házasság behozatala érdekében emelek újra szót és adok be határozati javaslatot. Nem nagy reménynyel teszem ugyan! mert egy részt ismerem a kormány nézeteit és szándokát, másrészt a többségnek a kormány iránti föltétlen odaadását; de teszem a kötelességérzettől indíttatva, nem törődve a lehető'kedvezőtlen eredmény nyel, nem véve számba az e téren már szenvedett vereséget; szégyennek nem a vereséget, hanem a zászlóhoz való hűtlenséget, nem a legyőzetést, hanem a hátrálást, nem a bukást, hanem a futamodást tekintve. (Igaz ! Ugy vau ! a szélsőbalon). T. ház! Azok, akik annak tagjai voltak, emlékezni fognak, hogy 1869-ben a képviselőház egyhangú határozatával utasította a vallás- és közoktatási minisztert, hogy a vallásszabadság tárgyában törvényjavaslatot terjeszszen elő. Néhai Br. Eötvös József e megbízást teljesítette is; azonban a törvényjavaslat, melyet benyújtott, az országgyűlés egész folyama alatt nem került tárgyalás alá. A következő országgyűlés Deák Ferenc emlékezetes beszéde következtében, melyben nemcsak a vallásszabadság, hanem a kötelező polgári házasság mellett is nyilatkozott, bizottságot küldött ki azon feladattal, hogy az állam és egyház közötti viszonyok rendezése tárgyában javaslatokat terjeszszen elő. S e bizottság először ugyancsak a kötelező polgári házasság érdekében nyújtott be véleményes jelentést, azután a Vallásszabadság tárgyában dolgozott ki törvényjavaslatot. E törvényjavaslatok azonban szintúgy mint az előbbeni, nem kerültek tanácskozás alá. A közelebb mult országgyűlést, fájdalom, már a reactió szelleme jellemezte. (Igaz! Ugy van a szélső balon.) Az úgynevezett szabadelvű minisztérium, — lucus a non lucendo, — az általános vallásszabadság helyett a nazarenusokról, a kötelező polgári házasság helyett a polgári hatóságok előtt kötendő tnlajdonképen úgynevezett szükségbeli polgári házasságról igért törvényjavaslatokat a nélkül, hogy csak ezen igéretét is teljesítette volna, s a többség fájdalom, helyeselte a kormánynak ezen hátrálását, ezen eljárását. S ez az uraim a mi aggaszt, a mi nyugtalanít, anélkül azonban, hogy elcsüggesztene. Jó és igaz ügy szolgálatában nem szabad elcsüggedni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) T. ház ! Megvallom, haboztam egy ideig, ha vájjon indokoljam-e bővebben indítványomat, bizonyitsam-e azt, hogy a vallásszabadság és polgári házasság behozatala nem csak szükséges és sürgető, hanem egyúttal igazságos is, a jog és igazság követelménye, (Igaz ! úgy van balfelől) vagyis bizonyítsam azt, a mi világos, a mi más előrehaladott nemzeteknél az elemi igazságok sorába tartozik, a mi kétségtelen, a mi tagadhatatlan ! De miután lehetnek nem e házban, hanem e ház falain kivűl, a kik dolog iránt kellőképen tájékozva nincsenek, és miután kivánatos/

hogy minden lehető kétely előre eloszlattassék ; arra határoztam el magamat, hogy a kérdést újból érdemileg fogom fejtegetni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Előre látom ugyan, hogy miután tiz éve immár, hogy ezt teszem, ujat nem igen fogok mondhatni, de talán nem vétek a szerénység ellen, ha azzal kecsegtetem magamat, hogy azok, akik . a mult országgyűléseknek is voltak már tagjai, tekintetbe véve helyzetemet, elnézéssel lesznek irántam, s megfognak bocsátani az unalomért, melyet netalán ismétléseim fognak okozni nekik. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső balon.) • T. ház ! A vallásszabadság és polgári házasság behozatala, — mondtam az imént — a jog és az igazság követelménye. Amaz, a vallásszabadság, az emberi jogok legszentebbike ; emez a polgári házasság, a vallásszabadságnak és a törvényelőtti egyenlőségnek folyománya. Sokat vitatkoztak a bölcsészek és a jogtudósok az emberi velünk született jogok felett: a lelkiismereti szabadságot mindanyiau annak ismerték el. Csak a zsarnokok, a vakbuzgók, a syllabus hivei tagadják azt, azonban ezek is csak ott, a hol a hatalom az ő kezökben van, mert a hol elnyomva vannak, óh ! ott ők is hangosan hirdetik a vallásszabadság szükségét. A szabadelvű igazságszerető emberek mindenütt elismerik azt. Hogy is ne ismernék el! Mi a vallásszabadság'? Azon jog, hogy istenről és átalában a szellemvilágról való meggyőződésünket nyíltan kifejezhessük és hitrokonainkkal együtt szabadon gyakorolhassuk. Csak egy, egyetlen egy korláta van ezen szabadságnak, az a mely mindeu sza-