Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

püspök tettleg tagadja érvényét házassági törvényszékeik Ítéleteinek ? hogy önök házasságot feloldó Ítéleteik alapján köttetett uj házasságokat Cis - Lajthániában semmiseknek nyilatkoztatták ki ? Báró Kemény Ferenc ubi es! Nemde ez fontosabb s érdekesebb thema mint a fehérvári papválasztás! ? Hát a cameraticumra nézve nincs már önöknek teendőjök ? elejét vették-e már az egyházak további desolatiójának ? Vagy csekélységek ezek ? mivel miattok nem lehet a gyűlésteremben íelborogatni a székeket künn, pedig feldúlni az egyházat és országot ? Conventi találkozást óhajtok azért is, hogy, a hivatalos ügyek letárgyalása után, barátságos társalkodás közben, kijelenthessem debreceni barátim előtt, hogy én is óhajtom a prot. egyetem létrejöttét: de a célt nem tartom elérhetőnek azon terv szerint, melyet W. úr a debreceni protestáns heti lapban közlött. A testvér e. kerületek tehetetlenek arra, hogy évenként 8900 íttal járuljanak egyenként, összesen 27000 frttal, az egyetem fentartásához. Mert a helyhez kötött, s határozottan kijelölt J célra szentelt alapítványokat nem szabad, nem lehet rendeltetésöktől elvonni; más részről az egyházak e. megyei s kerületi célokra és szükségekre már is túlterhelten fizetnek, annyira, hogy tőlök többet követelni •— szemtelenség volna. (A dunamelléki egyházak, az e. megye számára kellő adományokon kivíil, az e. ker. részére évenként 7500 frttal adóznak). Az egyetem javára más alapokról kell gondoskodni. Találjon lciki közülünk egyegy ily alapot. En az országos fundus studiorum jövedelmének osztó igazság szerint reánk eső részét szántam leendő egyetemünkre fordítandónak. Való, hogy ezzel ma, holnap sem rendelkezhetünk : de Róma sem épült egy napon. Való, hogy ezt elébb meg kell szerezni s nyerni, a mi nem könnyű feladat, mert minket célhoz juttatni nem áll a magos klérus érdekében, — a ministeriumnak meg nem áll érdekében a klérussal meghasonlani: de eszély és lankadatlan buzgalom csudákat művelhet; a bányász föld gyomrából hozza fel az aranyszemeket. Nem abban bízom, hogy három főgondnokunk ül miuiszteri székben; sem abban, hogy az ev. két felekezet kebeléből több mint százan vannak képviselőkül az országházban: hanem abban, hogy a nemzet vezérfiai, egyházban s világi téren egyiránt, nemes lelkűek, igazságosak s méltányosok, kik a jogegyenlőség s osztó igazság elvét a gyakorlati | életben valósitandják, hogy elmondhassuk: az ige testté lőn. Berekeszthetném nagyon is hosszura nyúlt s a sok különféle tárgy által, melyeket érintettem, iromba (mondhatják cadentiául, goromba) cikkemet: de ki kell elégítenem a kíváncsiság egy nemét. Elhiszem, legtöbb olvasóm, magában vagy társas körben, fölveté a kérdést: Mi lelte Törököt — a ki évek óta nem ir a lapokba s más dolgába nem szokott avatkozni — hogy most ir ? mi oka lehet annak ? Megmondom. Ennek oka sem az, mit A vél, — sem az, a mit B gondol, — sem az, a mit C gyanít, — sem az mit D ráfog. Ennek egyedüli oka az, mert buzgón szeretem egyházamat, — óhajtom ennek jó hirnevét, tekintélyét, renomméeját $ tisztességét szeplőtelenül megőriztetni; most pedig ezeket kockáztatva s veszélyeztetve látom. Nagy zajjal futták meg a trombitát, megverték a nagy rézdobot, hirdetve, zsinatba megyünk! Az ország szemei néznek reánk, lesve mikor jő elő a medve, az elefánt ? mit szül a vajúdó nagy hegy ? En pedig meg vagyok győződve, hogy ha ily készülettel, milyennel most birunk, azaz készületlenül, mint most állunk, megyünk zsinatba : fegyverünk bizonyosan csötörtököt mond, fiascót csinálunk. A helyett hogy monumentális művet alkotnánk, mely bölcseségünk s tehetségünk öröklő tanújele legyen, sütünk és főzünk és feltálalunk schmarn és kóficot, ellenfeleink kárörömére.* A ki öntudatos, önérzetes s nemesen büszke : az inkább vall kárt, mint szégyent — arra nézve a halál enyhébb a kudarcnál. Azért — valamint a római köztársaságot fenyegető vész idején felhangzott az intő szó : Videant consules, ne quid detrimenti respublica capiat! — ismét meg ismét kérem, késztetem a zsinatszerelmeseket, azok ügyvezetőit s ügynökeit, gondolkozzanak s gondoskodjanak, hogy zsinatunk meg ne 9 bélyegeztessék amaz ismeretes distichonnal : Quid synodus ? nodus, — patrum chorus integer ? aeger, Conventus? ventus, — glória? stramen. Amen. TÖRÖK PÁL. KÖNYVISMERTETÉS Népszerű halotti beszédek. Irta Fábián Dániel szilágy-csehi ev. ref. pap. I. kötet 8r. 166 lap. Budapest, 1878. Ara l frt. II. kötet, 8r. 198 lap, Budapest, 1878. Ara 1 frt 20 kr. kiadja Kókai Lajos. Nem régiben hosszas eszmecsere folyt a fölött, hogy imával vagy prédikációval temessünk-e ? Sokan, talán a túlnyomó rész, a halotti prédikációkat végkép száműzni szerették volna, vagy csak a legritkább esetekre fentartani; mások ellenben erélyesen védték a régi szokást : a halotti beszédekkel való temetést. Magam is ez utolsók pártján vagyok, noha nem tagadom azt sem, hogy a halotti beszédek tartása a lelkésznek talán minden functiója közt a legnehezebb. Legnehezebb, mert kevés rá a készületi idő, mert sokszor, kivált népesebb helyeken — a fővárosról nem is szólva — előttünk többé-kevésbbé ismeretlen egyének fölött kell beszédet tartanunk; de mégha ismertük is az elhunytat, a legtöbb esetben alig mondhatunk róla egyebet, mint hogy »született, élt és meghalt*. Az is igaz, a mit a fent jelzett mű szerzője mond egyik halotti beszédében, hogy bánat ekkora tengerében, azt kívánni a paptól, hogy ő az eltűnt reményeket visszaidézze, a meghiusult szép álmokat viszszavarázsolja, — szóval : azt kívánni, hogy k i e 1 égitő, megnyugtató vigasztalást tudjon mondani — ez lehetetlenség/ I. 108 1. Ez teljesen igaz. De hisz Istennek kellene annak