Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-16 / 11. szám

348 / _ sebesi ref. gyülekezet közbizalma J Tömöri Mihály püspökladányi segédlelkészt emelte a rendes lelkészi kathedrára. — A magyar-egresi ref. egyház ifj. M oz s o n y i Sándort, a kisasszondi Varga Lajos segédlelkészt választotta lelkipásztorává. — Az énlaki unitár us ekklézsia lelkészeül Gryőrfi Ferenc papjelöltet választotta meg, aki állomását a nép nagy lelkesiiltsége közt már el is foglalta. — Révész Bálint tiszántúli sup. májusban körutat fog tenni egyházkerületében, s ez alkalommal a nagyváradi egyházat is meglátogatja, mely a sup. ünnepélyes fogadtatásáról gondoskodni fog. * Jótékonyság és farizeussíp cím íllolt t a »Prot. Egyh. s Isk. Lap® 9-ik számában »egy baranyai ref. lelkész® aláirással megjelent című cikkre vonatkozólag, hadd legyen szabad a cikkíró úr által figyelembe nem vett tényt felemlítenem. Mint a cikkíró úr, úgy én is őszinte tisztelettel hajlok meg az itt mindenek előtt köztiszteletben álló nemesleíkű pécsi kath. főpásztor előtt, ki az általa évenként neveltetni szokott 12 szegény kath. vallású tauuló ifjúhoz felvette 13-nak a szűk anyagi körülmények közt levő s esedező szegény prot. lelkész fiát is, s még ezen fellyül szeme gyógyíthatására is szép összeget adott. Valóban mint a t. cikkíró mondja az ily tett nem szorúl dicséretre. Azonban tartozom azzal az én főpásztoromnak hogy felemlítsem azt, hogy Török Pál úr az 1878. évben szinte ily célra ezen lelkész úrnak nem ugyan sajátjából ajándékózott — mert ezt ő nem teheti — hanem kieszközölt 100 frtot az ily célokra szánt segély alapunkból. így hát itt is talált nemes szívre. Ezzel tartoztam az igazságnak. Azonban úgy hiszem hogy se egyik se másik nemeslelkű főpásztor nem találja gyönyörűségét a hírlapi sípolásokban, mert bizonyára az én emelkedett nemeslelkű fopásztorom szintúgy mint az emelkedett nemeslelkű pécsi kath. főpásztor úgy gondolkoznak mint üdvözítőnk : ne tudja azt a te bal kezed, a mit cselekszik a te jobb kezed, a te atyád a ki te reád néz titkon, megfizet neked nyilván. Isten éltesse mind a két nemeslelkű főpásztort. Terehegy, márc. 5-én. Kovács Antal, f. baranyai fő esperes. * Értesítés. Miután a eonfirmátió után május elejével Szepes Béláról megint 4 — 5 öt német leány magyar családba gyermekekhez elküldhető volna, méltóztassanak azok, kik e körülményre reflektálnak Weber Samu lelkészhez fordulni. * A kath egyetemről mai számunkban közlött cikkünk illustratiójául fölemlítjük, hogy a > Magyar Állam® már megkezdte e célra a gyűjtéseket s a zákányi plébános 100 frtot ajánlott föl. * Gyászhirek. Mannhardt Mihály ruszti nyug. ág. ev lelkész, Sopron városa képviselő testületének egykor tagja, í. hó 7 én hosszú szenvedés után, életének 74-ik, egyházi működésének 43-ik évében elhunyt. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Sopronban. — Szilágyi István debreceni ref. leánytanitó, hosszas szenvedés után, e hó 10-én elhunyt. — „Ádám Gerzson nagykőrösi ref. gymn. igazgató úgy maga, mint kis leánya nevében, mély fájdalommal jelenti forrón szeretett nejének, Ács Krisztinának, 3 havi súlyos szenvedés után élete 35. évében, f. hó 9-én reggel történt gyászos lei multát. A boldogult hűlt tetemei 11-én d. e. adattak át a ref. egyh. szertartásai szerint az anyaföldnek. Lágyan pihenjenek a hantok a kiszenvedett porai felett!® * Szerkesztői mondanivalök: Többfelöl érkezett hozzánk tudakozás, miért nem közöltük Török Pál superintendens úr múlt számunkban megkezdett epochalis cikkét vezércikk gyanánt ? E kérdésre csak azt válaszolhatjuk, hogy mi csak a szerző határozottan kifejezett kívánságára soroztuk cikkét a Synodaliák közé. — Justusnak. Cikke nem közölhető, míg valódi nevét nem tudatja. NECROLOG. Folyó év márc. 6-án hunyt el, Vison, Szabolcsmegyében, dr. Soltész János a sárospataki főiskola nyugalmazott tanára, 70 éves korában. A boldogult egész életét a tanügy és a tudomány szolgálatában töltötte el, azért megérdemli, hogy e helyen róla kegyeletesen megemlékezzünk és életrajzát, egyelőre, hacsak vázlatosan is, közzé tegyük. Dr. Soltész János született Csaton Borsodmegyében 1809 ben nov. 2 án. ref. szüléktől. Elemi iskoláit szülő városában, a gymn. tanfolyamot Miskolcon elvégezvén : 1828-ban Almási Mihály cs. kir. kamarás pártfogása mellett Pestre ment az orvosi tudományok hallgatása végett. Az 1834-ik év juit 3-án orvostojdori oklevelet nyert, a következő évben pedig a tiszáninneni egyházkerület által a sárospataki főiskolába rendes orvosul s a népszerű orvostan és' természetrajz tanárául választatott meg. Ilyen minőségben szolgált 1853-ig, midőn az iskolai uj szervezkedés folytán gymn. tanári alkalmazást nyert és iskolaorvosi állomásától is felmentetett. Azóta a gymnasiumban német nyelvet és természetrajzot, majd egyedül természetrajzot tanított az 1872-ik iskolai év végéig, midőn a jun. 8-án és 9-én Sárospatakon tartott egyházkerületi közgyűlés, saját kérelmére, nyugalomba helyezte és 39 évi szolgálatát évi 700 frt nyugdíjjal jutalmazta. Dr. Soltész János, amellett hogy orvos és tanár volt, nevezetes irodalmi munkásságot fejtett ki. Művei a következők: 1. A természet három országának megtekintése. Hallgatói számára. Sárospatak 1839. 2. Egészségtudomány. Népiskolák számára. Sárospatak 1839. Azóta többször is, utoljára 1861-ben. 3. Gazdálkodási természet história. Sárospatak 1840. 4. Műtudományi természet h i st^o r i a. Sárospatak. 1840. 5. Természetrajz. Felsőbb gymn. osztályok számára, Scliinz rendszerén dolgozva. Sárospatak 1841. 6. Latin-magyar szótár. Több tiszttársak közremunkálásával szerkesztették dr.