Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-16 / 11. szám

Huszonkettedik évfolyam. 11* &¥A. Budapest, 1879. március 16. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K. J A DÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész, évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. Teljes szíiuni példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. Még egyszer a pápa allocutiója-A pápa folyó évi január 9-án a római lapokban közölt eneyklikája a protestansismusra nézve oly komoly tartalmú, hogy azt részünkről tiltakozó válasz nélkül hagyni annyit jelentene, mint ama reánk gördített bűnöket hallgatással magunkra vállalni. XIII. Leo ugyanis, midőn encyklikájában a socialismus és communismus természetellenes és észszerűtlen tendentiáinak okát s kutforrását keresi, azon gyanúsító és rágalmazó felfedezésre jut, hogy eme veszedelmes tanok és törekvéseknek úgy, mint a fejedelemek ellen legújabban történt merényleteknek egyedüli okozója a protestantismus. „Mindezen romlottságok és vészes gyümölcsök" — úgymond — „azon esztelen harcnak a következményei, mely a 16-ik század óta egészen a legújabb időkig folytattatik a katli. egyház ellen, a mely harcnak célja, hogy a kijelentés, természetfeletti- rend ós fogalmak megsemmisítésével, azok helyébe az ész találmányait és lázas álmait tegye irányadókul és szabály ozókul... . Miután a vallás természetfeletti igazságait mint népelleneseket elvetették, az emberiség megváltóját is. lassanként száműzték az egyetemekről, lyceumokból, gymnasiumokból ós az egész nyilvános életből." Ámbár nagyon keserű vád ez és ámbár a 19-dik század jogosan a Vatikántól is felvilágosodottabb és tárgyilagosabb Ítéletet várhat történelmi tények felett, minket mégsem lepett meg, mert a pápai Róma javlthatlan e tekintetben és uókütik az idők folyamában bő alkalmunk volt, hozzá szokhatni ily bókokhoz a r. kath. egyház részéről. Möhler is azt állítja, hogy a reformatió mély, szóval eléggé meg nem jelölhető fonákságból származott. Perrone meg így vélekedik: „Ha a gyönyör utáni vágy a népek lelkét el nem vakítja, helyezhették volna-e a képtelen protestantismust a kath. vallás fölébe?! A protestantismus az a vallásban, a mi a pestis a természetben';- már csak puszta említésétől is irtóznátok kell, mint egy éltetök ellen intézett gyilkossági kísérlettől." — Mégis, ha ily vád megfigyelésre méltó helyről és hivatalos alakban tétetik, azt mindig helyes mértékére vissza kell vezetni. Nem akarunk azon válaszszal tüntetni, hogy valóban a megváltót senki sem űzte ki keményebb és kíméletlenebb módon a maga hatásköréből, mint a csalhatatlanná lett római pápa, és hogy azon frivol nyilatkozat, miszerint a Jézusról szóló mese az egyedülüdvezítő egyházra nézve nagyon jövedelmezőnek bizonyította be magát, nem protestáns körökben, hanem a Vatikánban leli bölcsőjét: de ki kell emelnünk, hogy a protestáns stylistika sohasem gyakorolta magát: „Reginam occidere nolite timere" féle válaszok szerkesztésében és hogy IV Henrik francia király legyilkoltatása nem hárítható a protestáns papságra. A mi pedig a 16-ik század reformatiói harcát illeti, az elfogulatlan történész jól tudja, hogy Luthernek keserű lelki küzdelembe került, a létező keresztyén egyházból kilépni. Még 1520 évi september 6-án X Leo pápához intézett hosszú levelében, melyet így címez: „Dem Allerheiligsten in Grott, Vater Leoni dem Zehnten, Papst zu Rom, allé Seligkeit in Christo Jesu unsern Herrn. Amen." — Azt 21