Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-09 / 10. szám

csárdák hervadt virága felett épen úgy, mint a tömlöcbŐl kiszabadult egykori haramia felett. Sőt épen az ily egyének feletti prédikálás volna a leghathatósabb alkalo m a bűn irtózatosságainak megragadó festésére. — Ellenben hiszem és állitom, hogy Figyelő úr értesítése nem hű a tényálláshoz, egyoldalú, sőt részrehajló, mert a leánytanítónak láthatólag pártját fogja, a lelkészről pedig hátrányosan szól, őt rosz hírbe hozza. Ugyan kérem, abban a népes egyházban egy évtized leforgása alatt soha sem halt volna meg oly egyén, ki a lelkész felfogása szerént megérdemelte volna a prédikációt, s mégis csak sírbeszéddel temettetett ? Ha volt ily halál-eset, lelkész és leánytanitó mikép egyenlítették ki egymás között a dolgot ? Ha semmiképen sem, az az, ha a lelkész folytonosan tűrte a mellőztetést, hogy juthat eszébe most tiz év után érvényre juttatni különben is csak képzelt jussát? Mikép lehet feltenni ily absurdus követelést egy eszebiró papról ? Aztán, ha a sirbeszéd dija 2 frt, a prédikációé 1 frt 20 kr., (igazságos arány mondhatom) ez Maróthi szerént 3 frt 20 kr; mikép és miért követeltek tehát 4 forintot? Avagy talán az adóvégrehajtók honboldogító buzgalma szállta meg a lelkészt és leánytanítót, hogy késedelmi kamatot és végrehajtási költséget számítsanak ott is, hol annak helye nincs ? Végűi azt kérdezem még, hogy mi köze a síribeszédnek a nemzetségi névjegyzékhez ? A síribeszéd temetkezési szertartásunk legszebb, legépűletesebb része. Én ugy tekintem a sírgödört, mint az idő és örökkévalóság közti hidat, melyen állva, áttekintünk a túlsó partra, a jövő élet boldog paradicsomába. Oda irányozzuk a kedvesük felett kesergőknek is szemét, szivét, egész hitét, — ott mutatjuk meg nékik az elkötözöttetet, újra élve, megdicsőülve. — No már, a ki e vigasztaló szent gondolatok közé oda tud keverni egy fél-falu-atyafiságot, minden pereputyostól, felolvasván nagy páthoszszal, hogy a boldogultat mennyire siratják harmadízbeni sógorai, Makutyi Péter és Foghagyma Pál : az a síribeszédet valóságos karrikaturává változtatja. Igaz, hogy a prédikációnak sem szolgál ékességére a genealógia-olvasás; de az is igaz, hogy nem a mi időnkben született temetkezési szertartásunk e fattya, reánk már megnőve, megerősödve maradt, és mi nem dobhatjuk ki mindenestől, egyszerre nem üthetjük agyon népünk freskó-képű kedvencét, főkép faluhelyen. De hogy valaki már a sírbeszédet is eltorzította volna genealógia-olvasással, ezt nem láttam, nem hallottam soha és sehol. Es ha a szóban levő leánytanító mégis megtette s megteszi azt, kétségkívül népszerűség-hajhászásból, megengedjen, ha én az ő fejét nem holmi hijábavaló két forint tiszteletdíjra tartom érdemesnek, hanem sokkal inkább két elfeledhetetlen — barackra. Mind ezekből a conclusió ez : mivel e lap közönsége véleményadásra hivatott fel, helyes véleményt pedig csupán az egyik fél meghallgatása mellett adni nem lehet, tehát: audiatur et altéra pars. Szóljon a lelkész is. Mondja el, már saját reputatiója érdekében is, teljes kttrülméoyességgel a dolgot, nem titkolván, nem szépítvén saját hibáját sem, ha netalán meg tévedett volna Ha pedig az illető lelkész nem olvasná e lapot — mert elég sajnos, hogy sok s pedig tehetős lelkésztárs semmivel sem törődik többet az anyaszentegyház dolgaival mint a harangozója—Figyelő úr kötelessége az itt megjelent közleményeket elébe terjeszteni. Mivel e dolog sokkal fontosabb, mint egyelőre látszik, tehát választ várunk, és pedig mindenek előtt a lelkész válaszát, mely ha netalán elmarad, azt fogja bizonyítani, hogy Figyelő az egész dolgot az ujjából szopta. CSEPELI PÁL, ref. lelkész. Ama „stólaügyi" kérdéshez-Felette örülük, hogy a stóla-ügyben felvetett szerény kérdésem protestáns egyházunk országosan tisztelt papja Garzó Gyula gyomai ref. lelkész ur részéről is ily élénk viszhangra talált. Lehet, hogy még több nevezetességek is hozzá szólanak ez ügyhöz, dehogy ismeretesebb talajon járjunk, pár vonással világosabbá kell ten| nem a dolgot, mely után úgy hiszem minden kételyt vagy aggodalmat keltő sötétség elfog oszolni, fennmaradván egyedül a felvetett kérdés eldöntése, melyből leánytanitó tanulságot szerezvén, bizonyára az eldöntés értelmében foglal álláspontot. Garzó Gyula úr azon kérdésére, hogy kérdéses leánytanitó úr, csak tanitó-e, vagy papi egyén ? Kinyilatkoztatom, hogy az illető csak tanitó, s hogy tudomása szerint a siribeszédek csak az >,0* ott léte óta jöttek használatba. Leány tanitónak már két kötet gyászkölteménye forog közkézen ugy e közelebbről illetékes »Prot. Egyh. és Isk. Lap*, mint egyébb hírlapok s egyesek birálatai által elismerve. Leánytanitó sokkal figyelmesebb ember, mintsem papjának, közvetlen főnökének ily mellékes dologgal , útjába lépjen. Nem is elkeseredett személyes gyűlölség folytán vettetett fel a kérdés, csak egyedül azért, hogy a netalán adandó esetnél leánytanitó tudja tájékozni magát, s hogy ez által minden ez ügyben kifejlődhetett kellemetlenségnek ideje korán eleje vétessék. Ebből látni való hát, hogy itt sem bokorban lappangó nyúl nincs, sem a lelkész jogait mellőző, s hivatali méltóságát areulverő ravaszság nem takaródzik. Kérdéses lelkész élete delén álló, közkedvességnek örvendő szónok. Leánytanitó a nemzetiségi névsorozatot csak az elhunytnak életideje s családi viszonyai miatt szokta olykor átnézni, ez szorosabban véve az ő munkaköréhez nem tartozik. A hatodik bekezdésben mondottakra jelen soraim harmadik bekezdése alatt úgy hiszem a fölmentő magyarázat világosan áll, s ezzel együtt a hetedik bekezdés alatt mondottak is kérdéses leánytanitót illetőleg elesnek. A nyolcadik bekezdés alatt mondottakra pedig „Figyelő" hivatkozik leánytanitó közkézen forgó két füzetére. Hogy pedig Gárzó Gyula úrnak a tanügyét illető