Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-09 / 10. szám

1877-ben e. kerületi közgyűlésünk megnyitása al­kalmával, hivatalos tisztem szerint, előadtam észrevételei­met s kifogásaimat az indítványozott zsinattartásra nézve. Ezek elő vannak adva. a jkönyvben s e szerint közölve lettek a Prot. Egyh. Lapban is. Nem akarom ezeket ismételni, han'em fen tartom ma is, annyival inkább, mert eddigelé nem lettek megcáfolva, sőt nagyon is igazoltattak. Csak egy-kettőt kell közülök újra fölemiitenem a közelebb^ mondandókra nézve. Fennidézett beszédemben azt mondám. Idő előtti­nek tartom a zsinatolást mindaddig, mig az országgyűlés meg nem alkotta a vallásszabadságról, az egyháznak államhoz s a hitfelekezeteknek egymáshozi viszonyáról szóló törvényeket. Ezek nélkül, melyek mint tűzoszlop vagy talán mint füstfelleg vezéreljék Izrael népét, hiány­zik a zsinatnak egyik szükséges kalauza. Megmondom, miért tartottam zsinat megnyitása előtt szükségesnek az országos törvényt a vallásszabad­ságról ? Azért, mert ehez elválhatlanul tartozik az egyház szabad gyűléstartása. Jelennen a zsinattartásra nézve szabadságunk na­gyon is korlátozott, az 1790/1, 26 t. c. 4 §. szerint. A 17 és 18-iki század a magyarhoni evangéliku­sokra nézve igen mostoha időszak vala, az üldöztetés, pusztitás, szenvedés korszaka. Az irtást kezdették és foly­tatták az egyik hitfelekezet nagyjai isten nagyobb di­csőségére, szerintem, az emberiség gyalázatára s a ma­gyar nemzet veszedelmére. A m. kir. helytartótanácsról azt mondá gr. Forgács, az esztergomi prímás, hogy az derék korbács a protestánsok hátára; s midőn az ettől eredett intimatumokat a váci püspök egybegyűjté sajtó utján közzé téve : a kormány betiltá s coníiscálta a művet, nehogy szégyenletes igazságtalanságai s erősza­koskodásainak monumentuma föiállíttassék. Midőn a bécsi és linzi békekötések érvénye szintén megsemmisült s ezek helyett a tolerantiale edietum is nyereménynek tekintetett; midőn az 1715, 31 t. c. a protestánsok mindennemű gyűlését eltiltotta s ezek mindegyikére nézve kir. engedély megnyerését rendelte el : a magyar­honi evang. egyházakra nézve valóságos áldás lett a bécsi és linzi békekötésekre alapitott 1790. 26 t. c. De ezen áldásos törvényre, pietásom mellett is, melylyel iránta viseltetem, talán szabad észrevételeket tenni szintén egy század multán, mely idő alatt az állam és egyház, autonomia és felügyelet, szabadság és korláto­zottság felőli fogalmak nevezetesen tisztultak. Most egye­dül a 4-dik § felett akarok szemlét tartani. Erről átalában megjegyzem, hogy kinos vajúdások között jött létre, sok bába kenőcsei, sok chirurgus ha­rapófogói által megkinozottan, s annálfogva, nem csoda, tagjaiban ficamuitan. A ki a genesid történetét ismerni akarja, megolvashatja azt Révész Imre úr művében : A magyar prot. egyház szabadságának védelme, 78—91. lapon. Ez a §. azt mondja : »A mindkét hitv. evangéliku­sok, a vallásra tartozókra nézve, egyedül saját vallá­suk felsőségeitől függjenek", ennek ellenében: »0 fel­sége fentartja magának, — a végett liogy a vallás dol­gábani fokozatos felsőbbségnek saját bizonyos rende legyen, — mind a felsőbbség rendezése, mind a fegye­lemre nézve, a rendet megállapítani." Utóbb: »0 felsége gondoskodik, hogy ez ügyben határozott s az evangéli­kusok elveihez alkalmazott rend állapíttassék meg/' — O felsége mi jogon ? »Az őt illető legfőbb felügyelési hatalomnál fogva". íme kimondva az egyház önállósága, autonomiája s ugyanaz nyomban devalválva! ime az egyház passiv autonomiája, s a felség activ nomiája! ime a felség felügyeleti joga, miszerint az egyház saját rendelkezéseire felügyelés helyett, a felség őmaga gon­doskodik s rendelkezik ! ime a törvényhozás és felügye­lés keveréke. Ugyanezen szerint „szabadságukban álland az evangélikusoknak ezentúl nemcsak akárminemű consisto­riumot tartani, hanem zsinatokat is.® Itt ki van mondva a gyűlés tartási szabadság, s elkülönítve a zsinattartás sza­badsága is, de ímez szabadságnak mennyi sallang, mennyi kolonc van nyakába akasztva! Szabadságukban álland — előre meghatároztatván ő kir. apóst, felsége által, esetről esetre, mind az azokban részvevő szemé­lye!-: száma, mind a tárgyalandó ügyek, azon helyre, melyet magok, ő felsége előleges jóváhagyásával, válasz­tanak, összehíni, úgy azomban, hogy azon zsinatra, ha ő felségének úgy fog tetszeni, királyi embert is befo­gadni tartozzanak, —• és az így alkotott törvények és szabályok, csak miután a királyi felügyeleten átmentek, és jóváhagyásban részesültek, nyerjenek jogérvényes erőt.'' Ime a zsinattartási szabadság, sok ós nehéz békókkal lábain ! ime az egyház autonomiája és nem-autonomiája! ime a felügyeleti jog, cselekvési jogul fokozva ! ós a zsinat te­hetlensége, miszerint csak törvényjavaslatokat irhát, érvé­nyes törvényeket nem hozhat! Ha a jó Mészáros Lázár, volt hadügyminister élne, azt mondaná az egész § ra, hogy — kófic Kedvezőbb, mondhatnám kielégítő hely­zetben vannak minden más egyh. gyűléseink, melyeket nem neveznek zsinatnak. Hogy e törvény, oly korszak után, melyben min dennemü egyh. gyűlés tiltva volt, nyeremény és áldás vala, hogy elődeink siettek e jog és szabadsággal élni s egyházaikotmáuyt készíteni, mely eddigelé hiányzott, — az természetes és helyes volt. De hogy mi tartsunk alkot­mányozó zsinatot, melynek egyedüli teendője és végcélja egyházszervezetet állapítani meg, — a melylyel hála Isten­nek bírunk— s e végett öltsük fel parádéra a százados ócska ruhát a reá hímzett hieroglyphekkel s akadékos sallangok­kal — értem a 4-ik §-t s annak paraphrasisait —• ahoz nekem ugyan semmi kedvem. Es ez nem is kíilöucködés, sem szegrehuzás. A zsinati ügykérdés tárgyalása végett egybehívott convent tagjainak egy harmadrésze egyenesen ellene nyilatkozott a 4-ik §-ban megszabott formalitások szerinti zsinatnak, más harmada ezeket a helyzet kényszerűségével mente-

Next

/
Oldalképek
Tartalom