Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-09 / 10. szám
Huszonkettedik évfolyam. ÍO. NX Budapest, 1879. március 9. PROTESTA1TS SKOLAI LAP. Szerkesztő- és K I AD Ó-HIV ATA L.: VIII. ker. Mária-utca 10. ez. I. em. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden * j'H^bos petit sor kir. postahivatalnál: helyben a kiadóhivatalban. 0 u "' e £>8ze n ®r Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: többszöri beiktatásnál kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példLáiiyolcUal mindég* szolgálhatuuk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. Az ujkor réme. Az ujkor réme, a socialdemokratia. Erről akarunk mi is jelen cikkünkben röviden szólani, sietvén ez által is kifejezést adni a felett való örömünknek, hogy már a tudósok is kezdik figyelműket e tárgy felé fordítani; kezdenek azon uj egyéniség fellépésével komolyan foglalkozni, kit a higgadt német nemzetgazdák „negyedik rendnek" neveznek és a mely, mint Laveleye mondja, tulajdonképen nem egyébb, mint a munkás osztály. Nézetünk szerint a munkás mozgalom, mely Európa minden államában napjainkban észlelhető, már eddig is elég komoly jelleget öltött magára arra nézve, hogy társadalmi kérdésnek tekintessék s vele, a tárgy horderejéhez mért alapossággal foglalkozzanak mindazok, kik az egyetemes haladás, a közszabadság nagy eszméiért lelkesülve, a társadalom jóllétét szivükön hordják s a józan haladás ügyét látják veszélyeztetve minden oly áramlatokban, melyek a közélet talajából felszivárogva, utat törnek magoknak az emberi keblekhez, de nem azért, hogy a boldogság után epedő ajkak égető szomjúságát eloltsák, hanem azért, hogy valósíthatlau ábrándképeket, lázas álmokat, bizonyos nemét a sejtelmes vízióknak költsék fel a lelkekben, melyek elvégre sem szülnek egyebet, mint rendbontó anarchiát, örökös forrongást, nyughatatlanságot, háborgást az emberi társadalomban. Nagyon itt az ideje annak, — 'Hannibal ad portás, hogy e kérdéssel állambölcseink, egyházi és világi tudósaink immár komolyan foglalkozzanak, már csak azon szoros kapcsolatnál fogva is, melylyel a polgári és valláserkölcsi társadalom, egyház és állam, az emberi haladás és boldogság e két főfaktora egymással a legbensőbb összeköttetésben áll s jó formán mindegyiknek jut egy jó csomó rósz a mulasztás miatti önvádból, hogy e kérdést oly veszélyes alakzatává felnőni engedék, midőn e társadalmi betegség a humanismus fénylő századában, humánus uton, humánus eszközökkel már rég meg is orvosoltathatott volna; vagy legalább eszközöltethetett volna, hogy e kérdés a tudományos megérlelés, megvitatás keretében mozoghasson addig is, míg az idő méhe ennek is, mint az emberi kebel egyébb nemes aspiratióinak, a helyes ós józan megoldás korszakát megszüli, elhozza. Agyonhallgatással a társadalmi bajokat megorvosolni r.em lehet; mert ha Istentől van, ti azt le nem rombolhatjátok, de ha eszme nem mozog a megindult mozgalomban, mint a tengernek parthoz ütődött hulláma, Önmagában megsemmisül az. — Mégis, nézetünk szerint, sokkal okosabb a kérdés beható taglalásával ideje korán foglalkozni, részint hogy az igazság teljes fényében kideríttessék, részint hogy a netán tévelygők helyes útra vezéreltessenek, s a társadalom minden tagja lássa és megtanulja, hogy az eszmék világában a fokozatos és épen nem rohamos fejlődés elvének kell érvényesülni s magának a haladás ügyének ártanak mindazok, kik a dolgok normális fejlődését erőszakos rohamossággal siettetik, épen úgy, mint azok, kik azt minden áron meggátolni törekednek. Az a kérdés: létezik-e tehát csakugyan a socialdemokratia kérdése, méltó-e vele, mint társadalmi elvvel ós igazsággal komolyan foglalkozni; vagy az egész kérdés csupán néhány nyugtalan fő lázas vi-19
