Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-02 / 9. szám
körlelkészi tudósításokból látjuk, mindenütt megalakultak már az iskolai pénztárak ; minden gyermek, mikor felviszik az iskolába és mikor kon firmái tátik, valamint közvizsgák alkalmával adakozik az iskola szükségére és ha városon minden gyermek fizethet egy forintot beiratási címen, miért ne fizethetne falun is 40, 50 krajcárt, ha ingyen kap tankönyveket. így is minden évben legalább 15, 20 forint pénztári összeggel számolnak be a tanítók az iskolalátogatóknak. Ugyan hova lesz ennyi pénz minden évben, midőn falusi iskoláink nagy része még csak kellő felszerelésnek sem örvendhet mindenütt. Hát nem lehetne-e ebből a szükséges tankönyveket minden iskolába besze- i rezni és a feljebb érintett eljárás vagy módszer alapján életbe hozni az ingyen tankönyvek osztását vagy a kellő felügyelet mellett az azokbóli tanultatást. Kezeltessenek az iskolai pénztárak mindenütt szigorú felügyelet és ellenőrzés mellett; tartassanak meg itt is az évi számadások rendesen a gondnoki számadással és az iskola látogatók vizsgálják meg minden alkalommal a bevétel és kiadás mennyiségét, nem úgy mint eddig tették, hogy sem pénzt, sem számadást nem láttak, hanem csak puszta szó után irták be egyszerűen, hogy ennyi, | meg ennyi pénz van az iskoa pénztárában s nem vettek semmi bizonyos tudomást az iskola évi jövedelméről. Járjunk el itt is szigorú igazsággal és hűséggel és iskoláink kibontakoznak az anyagi szegénység kötelékeiből. És. ha ezek után vissza gondolunk az ingyen tan-könyvek felügyeletére, a lelkésznek itt, mint különben is közvetlen iskola felügyelőnek, alkalom nyujtatik, hogy a helybeli iskolát minden két hétben meglátogathassa. Ugy is nem rég olvastuk, épen e becses lapok hasábjain azon szégyenteljes megrovást, hogy leginkább azon falusi iskolák állanak legrosszabb lábon szellemileg, melyekkel a helybeli pap semmitsem gondol és ebből kifolyólag semmi felügyeletet nem gyakorol az iskola felett. Már pedig ha a közvetlen felügyelet, mint e lapok múlt évi 49 ik számában kimutatva van, csak egy kissé legyen is elhanyagolva, nem pótolja azt ki sem körlelkész, sem ministeri látogató, sem tanfelügyelő, sem traktus, sem superintendentia, sem megyei közigazgató bizottság. Falusi iskoláink elmaradottságának és szellemi hanyatlásának két cardinális oka van jelenleg, egyik t. i. a lelkész részéről a kellő felügyelet hiánya ; másik a tanító függetlenségre törekvése. Azt mondják ugyan is sokan, hogy a lelkész és tanitó között meglazúlt, sőt elszakadt az a viszony, mit úgy hívnak, hogy függés. Es ezen megszakadt viszony alapján aztán sok pap és tanitó ugy gondolkozik, hogy teljesen korszerűtlenné vált és kiment immár a divatból a helybeli lelkész felügyelete az iskolára. Nem is tanitó az, csak béres, szolga, ki ezen iskolai felügyeletet nem tűrheti, vagy azért szívében lappangó haragot táplál papja ellen. Egy jó tanító, ki magasztos hivatásának lelkiismeretesen megtelel, kinek iskolájában határózodik egész világa; még örül annak ha a helybeli lelkész megjelen időnként iskolájában ; ez fokozza kedvét a tanításhoz, ösztönt ad neki kitartóbb szorgalomra és önképzésre ; de jól esik az a növendékeknek is, ha olykor olykor más is megjelen köztök, ha tanítóján kívül más is megdicséri őket, nagy buzdítás az és édes ösztön az egész iskola szellemi haladására. Hol csak örökké tanítóját látja a gyermek az iskolában, hol csak egyedül ehhez van szokva a növendék : ott ha egy idegen jelen meg az iskolában, minden gyermek arcán csak félelem és bátortalanság olvasható, lélek és vidorság nél kuli az egész iskola. Hol ez így van, ott nincs éber figyelem a gyermekek közt, ott nem tartja folytonos munkásságban a növendéket a tanóraterv; zavar, rendetlenség s észbutító figyelmetlenség támadja meg ott az egész iskolát. Az angol vagy német tanúló élete folytonos vetélkedésben áll : midőn nálunk a minden felügyelet nélkül tengő falusi iskolában hire sincs az ily versenyeknek. Szútori iskoláukban eddig 2, 3 gyermek pénzbeli jutalmat kapott minden évben egy nagylelkű alapítvány értelmében, ha az írásban, olvasásban és számvetésben kitűnőnek találtatott; de ez csak irigységet keltett szülék és gyermekek közt, s mindig részrehajlással gyanúsították az elöljáróságot az ösztöndíj kiosztásában s leplezés nélkül kívánták a gyermekeiket nagyon szerető szülék, hogy ha egy tíz krajcáros jut is egynek egynek a kiosztott pénzből, részesüljön abban minden iskolás gyermek. Hogy tehát a szüléknek is örömet szerezzen az elöljáróság, de az alapítvány kitűzött nemes céljának is megfeleljen, meghagyta ugyan a kijelölt 3 tantárgyra nézve, hogy az azokban legkitűnőbb gyermek pénzbeli jutalmat is kapjon; de megkeskenyítvén az s ösztöndij" határait, kiszélesítette azt a tankönyvek ingyen kiosztásában. Ez még most csak próba lesz iskolánkban, a szerencse pedig úgy is próbálva jó. Két vagy három év majd megmutatja a sikert. Mindenek felett a tankönyvek megkímélése a fődolog. Csak 4, 5 évig eltartson egy-egy könyv a gyermek kezében, már az eszme életre kelt. A hol kitartás és akarat van : ott semmi áldozat nem nagy és nem nehéz. Minden eszme egy kemény héjú mag, melyet ápolnunk kell és öntözgetnünk, különben soha ki nem kel. „Tennünk kell uraim ! mert a ki tétlen áll, Vagy elmarad, vagy eltiportatik." SIMON SÁMUEL, lelkész. TÁRC A, A „Szent Isten noha néked." Nincs semmi sem nehezebb az emberi életben, mint a gyermek-kori mély benyomásokat elfeledni, az akkori ferde meggyőződést később helyre igazítani.
