Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-02 / 9. szám

Huszonkettedik évfolyam. Budapest, 1879. március 2. PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij killőn 30 kr. If^ Teljes számú példányokkal xnindLeg- szolgálhatunk. Zsedényi Ede koporsója felett-Geduly Lajos dundninneni dg. h. ev. superintendens beszéde. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi atyánktól, életnek és halálnak urától; és a Jézus Krisztustól, drága megváltónktól, a halálnak meggyőzőjétől, Ámen. Tisztelt gyászgyülekezet! Családtalanul állni ós élni a világon, és mégis halálában nagy családtól megsiratva lenni, ez rejtélynek látszik. E látszólagos rejtélyt itt látjuk megfejtve. Hiszen Zsedényi Edének, a kinek földi maradványait e koporsó magában zárja, voltak szerető ós szeretett vérrokonai is, édes testvére, unokaöccsei, unokahugai — ime itt szemléljük őket, — s ezek bizonyosan őszinte, mély gyászszal kisórik őt sírjába, őszinte meleg könyeket szentelnek emlékének. De a mit szorosabb értelemben családnak szoktunk nevezni, az nem környezé őt. Es mégis, mégis láttatok e halandót, a kiért oly nagy család oly forró könyeket hullatott volna, mint Zsedényi Edéért? Itt áll koporsója felett egy gyászba borult anya, áztatván azt fájdalmas könyeivel. Meg nevezzem őt ? Szivetek eltalálta nevét, a haza ez, — És valóban volt-e valaha anya, a ki nála hűbb fiúval dicsekedhetett Tolna; volt-e fiú, a ki forróbb szeretettel csüggött volna édes anyján, mint Zsedényi Ede hazáján ? A mit erre nézv- ndvö n itélt, azt kimondá, sürgeté, megtevé, bt. , r;,a. tartózkodás nélkül, tekintet nélkül felfele, tekintet nélkül lefelé, tekintet nélkül jobbra, tekintet nélkül balra. És ezért becsülé, mondhatjuk szereté öt fejedelme, becsüló és szereté minden hű, igaz honfi; s most mindaz, a mit e szent név: haza magában foglal, megtestesülve legjobbjai ezen díszes koszorújában, zokogva áll koporsója felett, és siratja őt. Az anyán kívül volt neki egy eljegyzett drága neje, szerelmének másik tárgya, k e r e s ztyén-evangyéliomí egyháza. Ki ne tudná, ki ne emlékeznék vissza reá, midőn a rosz akarat kezét nyujtá vala ki e kedvesére, miként szólalt fel rettenthetlenűl: ne bántsátok őt, hagyjátok szegénynek lenni, de szabadnak! Ki ne tudná, ós ne vette volna talán tőle némi megütközéssel is, midőn — hisszük ós megengedjük — a jóakarat el kiváná a haza nevében választani az egyháztól azt, a miből ez életnedvét, életlevegőjót szívja ós folyton megújul, megifjodik, iskoláit, mikópen esdekelt, mikópen intett: ne tegyétek ezt, különben el kell fonnyadnia, el kell vesznie az ón kedvesemnek; szeretem kimondhatatlanul hazámat, de szeretem szintúgy egyházamat is, kívánom hogy éljen az egyik, de kívánom hogy éljen a másik is! És kérdezzétek ott a távol Szepességen, az ő kedves Szepessógén, Istennek ama szerény hajlókait, melyekbe ő, énekesós imádságos könyvével hóna alatt, midőn ott időzött, el-elsietett, — ós épen ezekbe a világ szeme előtt elrejtettekbe, nehogy hasonlónak tartathassók azon képmutatókhoz, kikről az Idvezítő mondja, hogy midőn az Isten házába menének, kürtöltettek magok előtt, — melyekbe elsietett, hogy imádja Istenét egyházának, vallásának parancsa szerint, s bizonyságot adjon ezzel is hűségéről, ragaszkodásáról irántok. Ezen ő szerettje elárvulva áll most szintén koporsója felett, könyeivel áztatva azt, s felsóhajtva bánatos szíve mélyéből: miért hagysz el, kedvesem, ki fog nekem kipótolni téged? 17