Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

ereit kiaknázzák a kincsszomjas emberek, kriptái magányban olvadozva, látogatatlanul állanak. A hajó, mely az óceán felett ezer vihar közt büszkén, bátran dacolt a tajtékzó hullámokkal, — mely annyiszor kötött ki más földrészek partjain s annyi kincset hordott büszke lobogói alatt, — ha bomladozni kezd a láthatlan zátonyon kapott sérv miatt, — félretétetik a kikötő félreeső magányába s az árboctól, lobogójától megfosztott néptelen hajórom olyan szomorú jelenség. Bármi varázszenéjü volt a lant, ha megrepedt, ha idegei, húrjai lepattogzának, nem veszi többé kezébe a dalnok, a költő, félre téve marad, mert nem adhat többé bűvös hangokat. c) A megemlékezés. Ha kérdezed keresztyén testvérem, mi enyhíti a tétlenségre kény szeritett szivek fájdalmát, mi az, a mi felemelő erőül, gyógyító orvosságul hat a megtört testre, megtört kedélyre'? a felelet az lesz: a részvét, a megemlékezés. A rabot boldogítja börtönének kisded rostélyos 1 ablakán egy besütő napsugár, s álmodozva mereng el éjjel egyetlen csillag halvány világán, mi fekete felhők közül néha-néha kiragyog. Az eltévedt vándor az ismeretlen rengeteg ölén uj erőt, lelkesedést nyer. ha késő éjszakán a távolból csendes pásztor-kunyhóból kisded mécs bágyadt világa tűnik fel előtte. Oly szép jelenet az, midőn a magánálló, égbe nyúlt hegy kopár, virágtalan ormait a felkelő s lenyugvó nap meleg arany sugárral festi be, ragyogja körül.* A példaszó azt tartja : s

arany elmének gyöngy a gondolatja!* A közszólásmódnak igaza van; mert ezen beszéd keretében összehalmozott költői képek gazdagszónoki teremtő képzelemről tanúskodnak; úgyszintén a benne közölt gyakorlati igazságok történelmi, sz. írási — s hogy ugymondjam — magasabb nézpontból, tu- ; dományszerű félölelése, széles körű ismeret, nagymérvű olvasottság s bőséges szakanyagról tesznek bizonyságot 5 nemkülömben a nyelvezet tiszta, szakadatlan folyamatossága, dagály és döczögés nélküli hatályos volta s legmerészebb képek természetim kifejezése élénk nyelvérzéket, korlátlan kezelése könnyedséget árulnak el. Egy oly tüneményes szellemegyéniség szerencsés műremeke ez, ki hivatásának dél pontján állván, a kezdő egyházi szónok még eléggé meg nem higgadt, tökéletesen 1 ki nem forrott és át nem értett érzelmi idétlenségeken koránál fogva is messze túlesett, a legsajátabb értelemben rendelkezvén mindazon ismereti és hivatási kellékekkel, minők egy figyelemreméltó, rendkívüli mű alkotásánál elengedhetlenek. Idegen világ, ország, nemzet szellemi termékeinek megszerzése s irodalmunkba való átplántálása céljából időt, anyagi áldozatot, fárasztó munkásságot, számos évi tanulmányt nem kímélünk önmagunktól, még akkor is, ha jól tudjuk, mikép ezen átfordított classicus művek „legszebb szine, illatja kárba ment4

, mennyivel inkább biztosítsuk kelendőségét s emeljük jó nevét egy oly szabású egyházi beszédnek, mely megszerezve könyvtárunk első rangú értékes műkincse, és a mi nem alábbvaló, szivünk lelkünk gyönyörködtető kedvessége marad még akkor is, ha át meg át olvastuk egész az emlézésig. MARGÓCSY KÁLMÁN. .BELFÖLD. Az „egy stólaügy" kérdéséhez. Az egyházban a „verbi divini minister" a lelkész, kinek az igehirdetés terén nemcsak kötelességei, de egyszersmind jogai is vannak. Divatozó szólások tehát útjából őt ki nem lökhetik; s ha vele szemben erőszakoskodnának, jogában áll nemcsak tiltakozni, de megvárni a felettes egyházi hatóságtól is, hogy tiltakozása ellenfeleit kötelező jogerőre emeltessék. Tudnunk kellene a felvetett kérdésnél: az a leánytanító úr, ki »a gyászszertartás emelése® szempontjából, síribeszédeket szokott mondani, csak tanitó-e, vagy papi egyén egyszersmind, illetőleg tanitó-káplán ? Ez utolsó esetben „Fizetés levele* feltárja kötelességeit és javadalmait. Ha e levél, a jelenleg ott levő rendes lelkész úr idejében állapíttatott meg, s ő ez ellen nem tiltakozott, a dolgon alig lehet többé segíteni; ha pedig 10 évet ott még nem töltött, s a kérdéses gyakorlatot már ugy találta, a tanitó-káplán úr, az 1 frt 20 kr. megfizetésére nem kötelezhető. De ha kérdéses tanító ur nem papi egyén is egyszersmind, és csak magán alku alapján szedi esetenként a 2 forint temetési stólát; a szokássá vált 10 éves gyakorlat azonnal elesik, a mint a lelkész úr szót emel és panaszt tesz ellene. Még az sem változtat a dolgon, ha érdeklett tanító úr még nem volna 10 éves hivatalnok ott, s már készen találta e gyakorlatot, miután a szabad alkun nyugvó magán jogi viszony a lelkész úr csorbított jogaival szemben, sehol sem nyerhetett megerősítést, egy papi characterrel nem biró tanító javára. És hogy itt a hivatolt 10 éves szokás határozottan sérelmes a lelkész úrra nézve, igazolta épen a szóban forgó temetés; mert a mint a lelkész ur követelését hangoztatta, azonnal kiugrott a nyúl a bokorból. Kitűnt, hogy a lelkész szolgálata mellőztetett. Ebből pedig világosan látható, hogy a tíz év óta divatozó szokás, oceasione data, oly köpönyeg is lehet, melybe a lelkész jogait mellőző, s hivatali méltóságát arcul verő ravaszság takaródzik. Már pedig ilyet tűrni és megengedni nem szabad. Hol végződnék ez ? Mig a gyülekezet által szabadon választott lelkész munkaképes, s lelkiismeretesen tölti be hivatását, őt lomtárba dobni nem lehet. Sőt hogy e gyászszertartás „emelése* körül, az indokok a hivek részéről nem mindenkor tiszták, mutatja épen azon vallomás is, hogy kérdéses leánytanitó úr „nemzetiségi névsorozatnak* gondolta a lelkész úr átküldött levelét. Életiratot csak a fő funetiót végező lel-