Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

kánon egyik legfontosabb részének keletkezési módját és ebből következőleg hiteles voltát kívántam feltüntetni." A 3-ik tanulmány, a mely a profétasággal, annak nemzeti jelentőségével s a prófétai irodalommal foglalkozik, nem befejezett egész ; mivel a prófétai iratok közül csupán Joel, Amos, Hoseás, Esaias, Mikeas, és Nahum iratait ismerteti. Ezeket azonban kritikailag s hozzá még szépen í ordított s jegyzetekkel kisért mutatványokban is. Mind három tanulmány érdekességét emeli az a körülmény, hogy Dr. Ballagit tanári tapasztalatai ösztönözték, sőt siettették tanulmányai kinyomatására. Segíteni akart az iskolai rendszer gyarlóságain; kedvet igyekezett ébreszteni a szomorú sorsra kárhoztatott bibliai tudományok iránt s ebben áll tanulmányainak egyik fo becse s azok gyengeségeinek legfőbb mentsége. Mert tagadhatlan, hogy e tanulmányoknak is vannak gyenge oldalaik. Ott különösen, hol a szerző a felvetett kérdés történeti levezetésével foglalkozik s teljes hittel kútfői véleményére áll: nem mindig megbizhatók azok, épen miként a használt kútforrások. Ily esetekben aztán kifogás alá esik maga az irály is, a mi pedig mindig vonzó, szép és emelkedett ott, hol a szerző a maga nézeteit saját nyelvén ismerteti. E gyengeségek azonban teljességgel nem csökkentik a mű becsét annyira, hogy méltán ne sajnálkozhatnánk a felett, hogy efajta töredékekből még máig sem épült fel egy teljes ó és uj szövetségi bevezetés. Szerző álláspontja sokkal ismeretesebb a magyar prot. közönség előtt, semhogy azt e tanulmányok alapján körül irnom kellene. Azt azonban szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy az e tanulmányokban főcélul jelzett álláspontot vallom én egy mai napság működő exegetára nézve egyedül elfogadhatónak és pedig : mert az, mint kimutatni próbáltam, a fejlődés rendes utján állott elő; mert célja az igazság keresése ; mert méltányos az ó szövetségi írók szelleme iránt és méltó a tudományhoz, a melyet becsülettel képviselni szép és szent hivatásnak ismerek. Főtiszteletű egyházkerületi küldöttség ! mélyen tisztelt közönség ! Ennyi az, mit én ama nagyobb részben feledésbe merült szellemekről ez ünnepélyes alkalommal, nem kimerítően, de legalább nagy vonásokban elmondani óhajtottam. Nem érdemelték meg, hogy elfelejtessenek; mert nemes munkát végeztek s a jó példaadást képviselik. Midőn a Főtiszteletű egyházkerület hálára kötelező bizodalma nyomukba állított: ugy éreztem, hogy nekem jutott a kegyeletes kötelesség, egyházi múltunk e nagy alakjairól megemlékezni. Tanultam tőlük sokat s erőt merítettem munkáikból hivatali terheim emelésére. Szükségem is van reá. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy az exegetikai tudományok hazánkban aligha tudtak valaha közérdekeltséget, lelkesültséget ébreszteni. Nem csalom magamat azzal a gondolattal, hogy nekem sikerülni fog eloszlatnom a divattá lett közönyt; de a mennyiben a szivekhez sokféle út vezet, azon leszek, hogy megtaláljam a legegyenesebbet és boldog leszek ha megtaláltam azt. Ifjú korom legfényesebb álma volt, hogy, mint pa. taki tanár szolgáljam a protestantismus szent érdekeit. A gondviselés kegyelme s a Főtiszteletű egyházkerületnek irántam oly korán nyilatkozó bizodalma ezt a fényes álmot megvalósította. Eu tudom, hogy mivel tartozom a nagy jóért és nem lesz idő, hogy azt elfelejteném. Az a szeretet, a mely e főiskolához évek óta fűz; a tisztelet és benső ragaszkodás, mely ennek diszes ta-I nári karához csatol; a nemes ifjúság, kiben főiskolánk jó hírnevét öregbíteni drága örökségemnek ismerem, — mind megannyi erőforrás lesz reám nézve, a magamra vállalt feladat megoldása közben. Én hiszem, hogy az Úr kegyelme velem leend !! Ezek utáu mély tisztelettel ajánlom magamat to vábbra is a Főtiszteletű egyházkerület érdemekben gazdag elöljáróinak állandó bizodalmába és pártfogó kegyébe, a Nagy tiszteletű és tekintetes tanári kar kipróbált barátságába s a nemes ifjúság jó indulatu hajlamaiba ! ! RADÁCSI GYÖRGY. ISKOLAÜGY. Népiskola-szentelés a péteri ev. egyházban-Péterin (Pestmegyében) február 16-án adatott át a régi templomból átalakított új iskolaház a közszükségletnek ünnepélyes szertartással. Melynek átalakításához Földváry Elekné gr. Tcleky Júlia 300 forinttal, a köz| ség 100 forinttal járult, a többi 700 frt költséget pedig az egyház hívei fedezték. Az iskola s annak tanterme a legujabblcori terv szerint van átalakítva s berendezve: elég terjedelmes, világos, magos, mozgó padokkal és a legszükségesebb taneszközökkel kellőleg ellátva. Mely alkalommal Dobronyovszky Károly helybeli lelkész, mint az iskolaszék eluöke, miután ez ünnepélyes összejövetel célját beszédében jelezte, érzékenyen búcsúzván el a régi iskolától, mely 100 évi fennállása óta már kétszer i renováltatott, az 1868-dik évi tűzvész következtében újból felépíttetett, 16 tanítót foglalkoztatott, kik közül e sorok közlőjének atyja leghuzamosbb ideig, 52 évig működött, ki 1847-ben jubileáltatott is, testvére pedig 17 éveken át, ki 1866-ban halálozott el. Ezek kezdék először a különben egészben tótajkú növendékek közt a magyarosodást buzgón terjeszteni. Mely idő óta a magyarosodás folytonos gyarapodásnak örvend, szép előmenetelének jelét a közéletben is naponként adja, ugy hogy, Szász Károly úr egyik akkori tanfelügyelői látogatása alkalmával Péterit nyilvánosan megdicséré, a magyarosodás példányképéül állítva elő. Ezek felemlítése s más lelkesítő s buzdító szavak elmondása után, az új iskola, a szokott szertartás szerint, a hívek és a növendékek, — a kik jelenleg 140-en vaunak, — nagy örö-