Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

72-ik zsoltár, jóllehet a feliratban Salamon van szerzőjéül megjelölve, szintén a Dávidé, ki Isten lelke által ábrázolja ki abban a Salamon uralkodását. A 90-ik sem a Mózesé, mert bár Mózes megsiratta az emberi élet rövid voltát; de e kesergő éneket Dávid a harmad na- j pös döghalál idején megbővitette és rythinusokba szedte. Hemán, Assaph, Ethán, Koráh fiai mind a Dávid éne- j keit énekelték, mint éneklő mesterek*. Szóval a Dávid prófétai szelleme ott lebeg az összes zsoltárok felett s a közel és távol jövendő eseményei mind megcsendülnek a költő-királynak szent lélek ihlette lantján. O épenúgy mint Székely sokkal inkább keresztyén mint exegeta. Psalteriumát először latinul irta s csak tisztelői sürgetésére fordította magyar nyelvre. A szöveget nem adja mint Székely, hanem egyszerre magyaráz ,s magyarázataiban főleg gyakorlati szempont vezérli; vagyis : a ' szerző, szereztetési idő, alkalom, cél és tartalom rövid ismertetése után, különös figyelemmel van a tárgyalt soltár egyes részeiből kivonható vallás-erkölcsi tanulságokra. A nyelvtani fejtegetéseket szándékosan látszik kerülni, a mi m^ginkább meggyőz abbeli nézetünkben, hogy ő tisztán practicus céllal dolgozott. 0 maga is emliti különben, hogy Psalteriuma egész kidolgozott kis predikátiókat tartalmaz, a miért a maga korában használt mű lehetett, könnyű módot nyújtván a prédikátoroknak a soltárok szószéki szokásos ismertetéséhez. Érdemeiben, mint hibáiban sok része Amesiusnak, a kihez ő maga is egész elismeréssel utasítja azokat, kik többet óhajtanak tudni a soltárokról. Négy évvel a Németi „Psalteriuma* után, ugyancsak Kolozsvárt jelent meg egy 876, nagy negyedrétü lapra terjedő zsoltár magyarázó mű. Címe : „A Szent soltárok Resolutiója és azoknak az erdélyi fejedelmi evangelika reformáta udvari szent ecelésiára, lélek és igazság szerint való szabása. Kiuyomtattatott a fejedelmi méltóságok parancsolatjából és költségével Kolozsvárt 1683-ik esztendőben." Szerzője e műnek Tofeus, vagy Dobos Mihály székelyhídi születésű férfiú, ki 1649 ben Leidában a szentírás magyarázás doctorává, onnan haza jővén elébb nagyváradi, majd pataki professorrá lett. Patakról Bodrog Keresztúr, onnan Szatmár hívta és nyerte meg lelkipásztorául; 1663-ban pedig Apaffy Mihály udvari papságra méltatta, 1678-ban püspöki hivatallal is megtiszteltetett. E vázlatos életrajzi adatok már magukban is beszélő bizonyságai annak, hogy Tofeus országos hírű és közkedveltségű tudós és szónok volt s annak is, hogy az ő korabeli előkelőbb protestáns egyházakat nemesebb papválasztási elvek lelkesítették, mint a jelenlegiek túlnyomó részét. De Tofeus érdemei mellett szól mindenek felett azon körülmény, hogy Apaffy Mihály és neje Bornemissza Anna, e kiváló női nevezetesség, azzal hódoltak a tudós és szónok tekintélyének, hogy élő szóval elmondott zsoltármagyarázatait íródeákjaik által leíratták s majd ki is nyomatták. — Tofeus maga nem irt ; elvből-e, vagy különcködésből, nem lehet meghatározni. Talán tanulmányai mellett nem szakaszthatott időt az írói foglak kozásra. — A fejedelmi kegy azonban jól gondoskodott arról, hogy Tofeus eszméi ne törjenek össze a templom falain, a mi kétszeresen feltűnő annak, a ki tudja, hogy e férfiú épen a fejedelmek, a hatalmasok gyarlóságait egész kedvtelve tudta és merte ostorozni. —• Bod: i g e n szó kimondó kemény embernek, Toldy Ferenc : a vétkek rettenheti en ostorának nevezte el és az is volt valóban; mester a feddésben, a rettentésben. Az ó és új szövetség, a világ- és egyháztörténelem ismerős vidékeiről, mindenkor ügyesen tudta a felállított életigazságot találó példákban érzékeltetni és meggyőzőkké tenni. Ismerte a hatás eszközeit; meg volt áldva a kitűnő szónok szükséges kellékeivel s ez lehetett oka, hogy Bornemisza Anna kegyeltjének a Birák és Sámuel első könyve s Máté evangyéiioma felett mondott prédikációszerű magyarázatait is sajtó alá készítteté, a melyek azonban kéziratban maradtak, bizonyára exegetikai irodalmunk jelentékeny vesztéségére. A Resolutió, — a melyet az irócliákok: Tisza Újhelyi István és Óvári Keszi János a fejedelmi kiadóknak ajánlottak, említett jelességei mellett is, ugyanazon erőszakoskodó irásmagyarázási elvre támaszkodik, mint a Bencédi Székely „Soltár könyve" és a Németi „Psalteriuma." - Némi gúnynyal hivatkozik a pápistáknak az egyes zsoltárok felől alkotott Ítéleteire, sőt összehasonlítás kedveért közli is azokat; de e közben nem veszi észre, hogy a saját álláspontját is elitélte, amennyiben az — lényegében — mit sem különbözik a pápistákétól; úgy ő, mint amazok Krisztust és a keresztyén egyház hittanát erőszakolván bé a zsoltárok félreértett kifejezéseibe. Igaz, hogy ő kevesebb zsoltárban, talája t'el a prófétai célzást, mint amazok; de megtalálja és hangsúlyozza. Szerinte Dávid a szent lélek által Játtá : minémű lészen a Krisztus tudományának állapotja az uj testamentomban 2-ik zsoltár 10-ik lap). Az atya Isten és az Ur Jézus között pedig contractus volt, mikor ez utóbbi arra adta magát, hogy testet vegyen magára. Neki: a Jákób istenei a szent háromság (46-ik zs.), a melynek nevében és érdekében keresve keresi az alkalmat, most az Arminiánusok, majd a Sociniánusok ellen való gyűlöletét kiönteni. Türelmetlen a másként vélekedők, rettenthetlen a nagyok, a világi méltóságokkal szemben ; de nemesen önmegadó és mély alázattal hódoló ott, hol az isteni kegyelem nagyságát s az ember érdemetlen voltát megkapó erővel rajzolja. Egy ponton még haladást is tanúsít Székelylyel és Németivelsz emben, t. i. nem tartja az összes zsoltárokat Dávid productumainak; hanem a Rabbinusoknak ad igazat, kik azokat legalább tíz ember művének tekintették. E haladás is azonban csak egészen relatív, mivel ugyanekkor meg a zsoltárfeliratoknak ad teljes hitelt. Általában még Tofeusnál is hiányzik az a mélyre ható