Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-28 / 17. szám

tudok, hogy az ágostai hitágazat liivei tartoznak e templomhoz, mint észrevettem, a liturgián is. Az isteni tisztelet végeztével, midőn a hivek kivonultak, én még ott maradtam gyönyörködni a szép templom bensején. De oly sok nézni való, annyi nevezetes dolog van ott, hogy egyszeri szemlélet után nem képes maradandóan mindent megragadni a véges emberi figyelem. A művészileg festett ablakok gyönyörű cifrázataikkal, a gerezdes oszlopok merész magatartásukkal , a esúcsalaku magas boltozat, itt egy Krisztus, amott egy Mária szobor, régi címerek, grófok fejedelmek ravatala annyi különíéleség egy szép összhangban felidézi itt a zsoltáriró eme szavait „az úrnak jobb keze felmagasztaltatott; az urnák jobb keze hatalmasan cselekedett." Haza térve az istenházából, beülve magános szobámba, gondolok haza és igen sokszor haza. Miért ? Mert egyedül vagyok, mert oly távol vagyok a hontól, mert húsvét ünnepe van. Második napján az ünnepnek a kalvinista templomba mentem, Ez semmi különös nevezetességgel nem bíró egyszerű templom. Meg sem említeném, ha bizonyos visszaemlékezések erre nem ösztönöznének. A legközelebbi időkben ugyanis a „Prot. egyh. és isk. lapok" hasábjain, a papok öltözékéről, külső viseletükről sok szóbeszéd fordult elő. Epen, mikor hazulról eljöttem egy cikk azon kardoskodott, hogy a papok ne viseljenek szakált, mert úgymond, a német prot. lelkészeket környező tekintélyt nem kis mértékben emeli az, hogy sima arccal járnak. Ennek olvasása után egész meglepetésemre esett, hogy a legelső kalvinista pap, kit láttam, teljes szakállal lépett ki az úr asztalához felolvasni a szent leckét. Ruházatuk mindkét felekezetbeli proi. papoknak teljesen egyforma, mely mindenben megegyezik azzal az öltözettel, minőt nálunk az evangelikus egyház papjai viselnek. S ezzel bevégzem levelemet, mely a húsvét ünnep alatt, a húsvét ünnepen tett tapasztalataimból készült. S készült oly kedély hangulat befolyása mellett, minő azon embereké szokott lenni, kik távol a hazától, az idegen viszonyokat még meg nem szokva, egyedül vannak. Kiknek oly nagyon jól esik haza gondolni és ha szerit, módját ejthetik gondolataikat papírra tenni s elküldeni. Hová ? — haza. KENESSEY JENÖ. IRODALOM. Aigner Lajosnál megjelent a Magyar Könyvesház 48 — 50. hármas füzete : Mikes Kelemen, irta Abati Lajos. Szorgalmas irodalomtörténészünk, ki a Fi- I gyelő kiadásával nagy szolgálatokat tesz az irodalomtörténelmi anyag egybegyűjtése és földolgozása érdekében, — ezen legújabb művében, a legrokonszenvesebb irodalmi alak hű arcképét mutatja be. Alig van magyar író kiről többet irtak volna, mint Mikesről, de az adatok összegyűjtése elmaradt. Abati, valódi hangyaszorgalommal gereblyézte össze innen-amonnan amaz apró adatkákat, melyek helyükön alkalmazva jellemzők vagy a korra, vagy a monographia hősére nézve. A Kazincy. Gáborféle másolat közzététele által pedig kibővité Mikesről maradt adatainkat, melyeket a mellett, hogy a műben földolgoz, függelékül betűhíven közöl is. A munka szövegébe"n legtöbbször magát Mikest beszélteti, s ekképen valódi szép mozaik-munkát ád az olvasó kezébe. Ara 60 kr, 208 lap. Győrött Klenka Ferencnél jelent meg dr. Szom bathy Ignáctól :A görög és gót helyesolvasás cimű 16 lapnyi füzetke. Ara 20 kr, Régi görög, latin és gót kéziratok alapján irt palaeographiai tanulmány, mely példákkal bizonyítja, hogy a görög k, mint a latin c, hol k-nak, hol c-nek ejtetett, az ai pedig mint a latin ae. Vezérgondolata, hogy a görög olvasást most is a latinhoz kellene alkalmazni, mert a görög, latin és gót olvasás szabályai közt csak igen csekély eltérés volt. A miskolci ág. ev. anyaegyház évkönyve 1878-ra. XII. évfolyam. 4-rét 32 lapra terjedő, s Zelenka Pál ev. lelkész által mintaszerűen szerkesztett füzet, mely egy virágzó gyülekezet minden viszonyait részletes pontossággal ismerteti. Tavaly a miskolci anya- és több leányegyházában az Ur sz. vacsorájával élt 1063, kereszteltetett 58, eltemettetett 87, hirdettetett 34 pár, eskettetett 19 pár, elbocsáttatott 15, confirmáltatott 24. Bevétele az egyháznak s az azzal kapcsolatos számos jótékonysági és köznevelésügyi intézetnek 27 077 frt 95 krra rúgott, s kiadása ugyanannyira ment. Az aranykönyvben Teöreök Sándor 10.000 frtt, Prónay József 1748 frt, Leszih Barna és neje, a miskolci takarékpénztár s Kotzné Palócy Judit szintén jelentékeny adományokkal tanúskodnak a vallásos buzgóságról. Költségvetés a jövő évre, temetkerési társulatok számadásainak és vagyonának kimutatása a mult évről, Cékus István püspöki kánonszerü egyházlátogatása, az egyház krónikája s a temetőügyi bizottság jelentése mind egytől-egyig alaposan tárgyaltatnak. Nevezetes mozzanat az egyház mult évi működésében nagyszerű építkezése, mely célra 17.793 frt gyűlt be s kiadatott 18.349 frt; mely épitkezés buzgó előmozdításáért az építő bizottság s különösen fáradhatlan elnöke Szánthó János gymn. igazgató s pénztárnoka Kulcsár Károly uraknak az egyház hálája jegyzőkönyvileg is kifejeztetett. Tanulságos voltánál fogva érdemes ez évkönyvet lelkészeinknek megszerezni, annyival is inkább, mert tiszta jövedelme az egyházi ^Máday*-alapítványhoz csatoltatik.