Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-17 / 7. szám

Huszonegyedik évfolyam. S5K Budapest, 1878. február 17, PROTESTÁNS GYHÁSI Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. MT Teljes szánni példányokkal mindé" szolg-álhatunk. Crux de coelo-Midőn mint a szellemi keresztyénségnek bajnokai zászlónkra a „Crux de 'coelo-"féle jelniondást felírjuk, korántsem lebeg szeneink előtt azon délibábos kereszt, melyet Nagy-Constantin eme bátorító felirással: „In hoc signo vinces" az égboltozaton látott s mely alatt ő 312.-ben Maxentiust a Tiber hidjánál legyőzte, E jelvény alatt, a történelem tanúsága szerint, igen kevés kivétellel, a harc nem a népek szellemi felszabadítása érdekében folyt. A hierarchikus és theokratikus önzés és uralkodási vágy azt földi hatalom elérésére használta fel, és igy Jézus magasztos, eszményi vallásából lett — torzkép, Rómában azon, minden történelmi igazságot nélkülöző állításból, hogy Péter apostol első római püspök lett volna, kiindulva, a földi dicsőség után hajhászó ós ármánykodó papocaesarismus ütötte fel székhelyét s pályafutását az eretnekek üldözései ós a vallási háborúk iszonyai jelzik. Fejedelmek és népek sok szomorú századokon át csak rabjai, legjobb esetben szolgái voltak e vallási világhatalomnak, melynek átkai egészen a menyország ós a pokol belsejéig üldözték a szabadgondolkodású halandót. A pápák annyira természetes, magától értő dolognak tartották, hogy feltétlen birtokai nemcsak az emberek lelkei, hanem a földkerekségnek minden országai is, miszerint például Hildebrand 1074-ben Magyarországra vonatkozólag Salamon királynak ezt irta: „Regnum Hungáriáé sanctae Romanae ecclesiae proprium est, a rege Stephano olim beato Petro cum ornni jure et potestate sua oblatum et devote traditum." Ma meg ezen jelvény alatt az orosz caesaropapismus ugyan azon elvek- ós vágyaknál fogva, minők Rómában honolnak, világhatalmát megalapítandó győzelmesen előrehalad s legnagyobb dicsőségét abban keresi, hogy a keresztyénsógefc az ő ókori — országokat hódító ós népeket leigázó — alakjában visszavigye a régi Bizancba ós ennek visszaadja a „Nova-Roma" nevet, melylyel Nagy-Constantintól 330.-ban el lett keresztelve. A protestantismus látkörén ily ógboltozati látvány sohasem jelent meg, mert a hol valódi lényegét, az észszerűsóg józanságát megóvta, ott minden viszonyok között szabad volt minden rajongástól s kemény küzdelmeink legdicsőbb győzelmei tetőpontján sem felejtkezett meg isteni mesterének eme intéséről : „Qui non accipit crucem suum et sequitur me, non est me dignus." Ezen intésben foglaltatik a „Crux de eoelo"nak jelentősége, mely kötelességévé teszi a protestantismusnak, az igazi vallásért — az Istennek „lélekben és igazságban" való, azaz szellemi és erkölcsi imádásáórt — küzdeni minden veszélyek ós szenvedések dacára azért, mert egyedül ezen vallás mind az egyes ember, mind a társadalom szellemi fejlődését és szabadságát előmozdítja ós biztosítja. Ott is, hol politikai érdekekkel szövetkezett a protestantismus, csak akkor lépett ki a csatatérre, ha a népek lelkiismereti szabadsága ós a polgári élet jogai veszélyeztetve voltak. Szellemi erőmegfeszitóse csak azon bilincseket repítette szót, melyekbe a lelkek ós a népek természetes, Istentől adott jogai verve voltak. Mint a németalföldi, régi aranyokon olvasható: a bibliára támaszkodva védte szabadságát — és ahol csak hozzáférhetett azon természetellenes hűbéri viszonyt, melyet főleg Hildebrand a 13