Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

* A pálinkázás ellen Svédországban erélyesen lépett föl az állana kormány. A pálinkagyárakat erősen megadóztatták, a törvényszékeket utasították, hogy a pálinkáért! adósságokat semmisnek tekintsék, megtiltották a pálinkaárulóknak, hogy gyermekeknek és más pityókos állapotban lévőknek szeszes italokat szolgáltassanak ki. Harmadfélévi tapasztalat .e törvénynek célszerűségét fényesen bebizonyította, mert az elfogyasztott pálinka mennyisége az előbbi évekhez viszonyítva évenként átlag 23 százalékkal csökkent, míg a jólét és közvagyonosodás ezzel arányban emelkedett. * „Horvát kath. nyomda" fölállítása érdekében, Vukovárott nagy népgyűlés tartatott. Egy prépost elnökölt s Mihajlovies előadó kifejtette, hogy e vállalat nem pénzügyi, hanem azon magasabb érdeknek kiván szolgálni, hogy a slavoniai katholikusok és horvátok vallási és politikai önérzetét fölébreszsze, s lassanként kitúrja mostani irányadó szerepköréből a számra nézve kevesebb g. keletieket s rácokat. Sokan beszéltek még, s az előterjesztett alapszabályok csekély változtatással elfogadtattak. Azt hiszszük, hogy a véresszájú horvát agitátor s egy személyben diakovári kath. püspük, Stroszmayer úr műve ez az egész mozgalom ! * Mi van a szalontai torony csillagos gombjában? 24 év telt el azóta, hogy a nagy szalontai ref. egyh. tornyát magasabbra emeltette és azt villámhárítóval láttatta el. Midőn már minden készen volt annyira, hogy a régi, de újra aranyozott go bot szokás szerint •— némi egyházi szertartással ünepélyességgel, fel lehetett tenni; a főbíró fia felkérte K. M.-et, hogy ő is szeretne némi 1849-ki emlékeket a gombba elhelyeztetni, de nem meri a tiszteletes urnák megmondani, mert az a mostani körülmények között azt nem fogja megengedni; ez azonföliil nem is volna már lehetséges, mert vagy 4 cs. k. zsandár úr már reggel jókor elhelyezkedett az egyházba és a körül, nehogy a nép ezen egyházi ünnepen valami országbontó tüntetésre vetemedjék. K. M. tehát azon tanácsot adta, hoLr

y tegyék az emlékeket a villámhárító szétszedhető csillag gombjába. A gombot tehát az egyházból az iskolai épületbe vitték azon ürügy alatt, hogy azon valami igazitni való van, és a szerszámok ott vannak ; ez ellen nem lehetett kifogása a zsandár uraknak. A szobába érve a gombbal, azt gyorsan szétszették, abba Kossuth Lajos, ugy az első magyar minisztérium arcképeit, azután egy csomó minden fajú Kosuth-bankót és más egyebet elhelyeztek s a gombot ismét összsrófolták. Ezek után a szertartás annak rendje szerint végbe ment; a nagy tiszteletű ur felolvasta mind a régi, mind az uj okmányokat, és azokat elhelyezték a nagy gombba ; hanem természetesen a kis csillagos gombban levőkről nem szólt senki; mi nem is lett volna tanácsos azon időben, mert az illető könynyen részesülhetett volna néhány évi ingyenszállásban valamely várban. Igy jutottak szabadságharcunk becses emlékei a szalontai ref. egyház tornya csillagos gombjába, és pedig a cs. k. fogdmegek őrködése és tisztelkedése mellett! NECROLOGOK. „Mit keresnél, mért mulatnál, Oh én lelkem, e romoknál ? — Fölfelé ...csak fölfelé!! Tompa. Az Urnák egy szerény, tehetséges szolgája hunyt el Fadgyas József ev. lelkészben. A boldogultnak saját maga által hátrahagyott életirása a következő. „Született Gryőrmegyéhen, Nagy-Barátiban, 1841. okt. 18., hol atyja szintén lelkészi hivatalt viselt Tanult Sopronyban és a bécsi theol. intézetben. Lelkészszé szenteltetett 1866. sept. 13. Segédlelkészi hivatalt V.-Palotán, Szedenics György esperes mellett viselt, hol is ennek halála után rendes lelkészszé választatott. V.-Palotáról 1869. szept. 4. Csák várra s innen Í869. dec. 14' Tésre vitetett rendes lelkészül." Nőül vette 1871. okt. 9. Tatai Sámuel esperes leányát, Karolinát s e házaságból három árvája maradt : Sándor, Vilma és Dezső. Rövid volt pályafutásod kedves barátom ; de elég hoszuvá tette ezt nemes igyekezeted s elég hoszuvá utóbbi szenvedésed. Előttem állsz erős szilárd jellemeddel, mint szikla a hajlongó nádszálak mellett , ki inkább betöröd fejed, semhogy meghajtsad derekad. Előttem állsz, mint tehetséges ilju, kit az esperesség aljegyzővé, majd számvevővé választ. Ott látom arcodon a vidám kedély derűjét, a szivjóságot s most is érzem lelkemben igaz barátságodnak meglegitő tüzét. Mért kelle látnom tégedet más alakban is ? ! Mint midőn a fényes nap hirtelen felhőbe borúi, ugy boruk el derült kedélyed, s elméd világára ugy szállá homály. Jól emlékszem, hogy egypár év előtt már mint váltá fel mélabús komorság előbbeni életvidámságodat; az volt a titokszerű éjszakát megelőző est, melyben csak ritkán villant már fel kedélyednek fényes sugára. De mi, kedveseid és barátaid, még akkor távolról sem sejthettük a sötét jövőt. Pedig sejthettük volna. Midőn baráti körödből másfél évvel ezelőtt eltávoztam, midőn a búcsúzáskor, a válásnak kölcsönös vigasztalásáúl, szép jövődet festegettem, te akkor oly mélyen hallgattál. Nem értettem e szörnyű hallgatást, mely azt jelenté, hogy a te jövőd már nem nyúlik messzire s az is sötét, kinos leend. Ugy történt. A boldogult halálát agyvelő sorvadás okozta, mely bajának orvoslása végett a lipótmezei országos tébolydaintézetbe fölvétetett 1877. jun. 3. Meghalt ugyanazon év dec. 24-én. Hivei dec. 26. d. u., tehát épen akkor, mikor hült tetemei Budapesten az anyaföld kebelébe örök nyugalomra tetettetek, gyászistenitiszteletet tartottak emlékezetére. A gyászbeszédet tiszt. Frühwirth Sándor jelenlegi tési helyet-