Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

Ugyan, hogy lehet egy protestáns országban ilyen bigotteria és fanatismus! * * * Európában, Svédországban van legkevesebb izraelita. 4 millió lakosra csak 1000 zsidó esik. Ennek megfejtése 1 nagyon egyszerű. Svédországban régtől fogva ismeretlen volt a cultus szabadsága s igy Ábrahám maradéki, a maguk istentiszteletét csak az utóbbi időtől kezdve gyakorolhatják nyiltan. Egyedül Spanyolország mutat föl még gyöngébb arányt, * * •s Egy idő óta nagyon különös vallási mozgalom indult meg Svédországban. Egy 25.000 aláírással ellátott folyamodványban kérik a királytól, hogy „a szent communioban való részesülés ép oly szabad legyen, mint az Isten beszédében való részesülés." Vag}-is azt kérik, hogy urvacsorával élni a templomon kívül is lehessen s elfogadható legyen olyantól is, ki nem a papsághoz tartozik. A király az Upsalában székelő egyházi törvényszék véleményét kérte ki, mely oda nyilatkozott, hogy efféle ujitás gyászos csapást okozna a lutheri egyháznak. — Hihetőleg nem fogja a kormány beleegyezését adni, de félő, hogy a tagadó válasz szakadást idézend elo. * * * Németországban sok a panasz, a növendékekre a nyilvános iskolákban rakott túlságos teher miatt Egésségük és erejük nem elég mindazok megtanulására, a miket meg akarnak velők taníttatni. A kérdés annyira fontos, hogy azzal a porosz országházban is foglalkoznak. A reformot követelő szónokok állítása szerint a gymnasium felsőbb osztályaiban minden ötö- i dik gyermek szeme meg van gyengülve a túlságos munka miatt. * * A krakovai püspök, Galesky, káptalanja kanonokai- ! val való hosszas civódása s mindennemű ellenkedések miatt a zsinat és inquisitio congregatioja elé idéztetett, hogy igazolja magát klérusának ellene beadott vádjai ellen. Az ügy alapja az, hogy Galesky szabadelvűbb, mint egy püspöknek kellene lenni. Egykor — a mi őt nagyon népszerűvé tette, — a szerencsétlen Ubrik Borbálát ő ragadta ki a karmelita nénék kezei közül, mely alkalommal nyilvánosan azt mondta a fejedelemasszonynak : „Kegyetek nem nők, hanem harpiák és fúriák." Azzal is vádolják, hogy nagyon hajlik a papok házasodhatása felé. Vádolják eretnek szellemű beszédekkel is. Egy reliquia mutatása alkalmával igy szóla egy j főherceghez: „Fenséged nem köteles ebben hinni, mivel a reliquia hitelességének bizonysága olyan korból való, melyben a papok még nem voltak csalhatatlanok." Ennyi nagyon elég, hogy a szerencsétlen praelatus elitéltessék. * * * A veto-jog kérdésénél uj nehézség merült fel. A színpadon egy uj követelő lépett föl. A Vatikán nagy ámulattal értesült, hogy a szent székhez portugalli követnek kinevezett Thomas herceg a nemzet utasítása folytán és nevében visszakövetelni akarja a kizárási jogot a conclaveban. Ugy hiszik, hogy e követelésre Németország által bujtogattatott fel. Másként nem lehet kimagyarázni, hogy Portugálba, mely ezen előjogát oly hosszú időn keresztül fel sem említette, annyira, hogy a veto-jogot csaknem az egész világ csak Ausztriának, Francia- és Spanyolországnak tulajdonította, — egyszerre csak reclamál érte s épen akkor, midőn azt a római curia a többiektől is el akarja tagadni, S ez annyival kényesebb dolog, mivel Portugálba joga sokkal valóságosabbnak látszik a többi hatalmakénál. Portugálba támaszkodhat egy V, János-féle bullára, mely ezen jogát hivatalosan szentesíti, mig Ausztria-, Francia- és Spanyolország semmi olyasféle főpapi okmányra nem hivatkozhat, mely ezen jogukat elismerné. A Renaissance után HETESY VICTOR, lelkész. IRODALOM. Beszélyek és tárcák. írták Wohl Janka és S t e p h a n i e. Bp. Athenaeum kiad , ára 2 frt. Gazdag színezés, éles megfigyelő tehetség, nagy jártasság a világirodalomban s művészi nyelvkezelés : közös jellemvonásai a szerzők minden irodalmi termékének. Elegendő kötelékek ezek arra nézve, hogy műveiket együtt, egy ugyanazon kötetben bocsássák közre. S valóban e cikkek harmóniáját misem zavarja meg. A miben a szerzők eltérnek egymástól, csupán annyi, hogy Wohl Janka inkább hajlik a szemlélődő philosophiára, mig ellenben Wohl Stephanie geniális ötletekben és élénk fordulatokban gazdag művet ád. Az előbbieknek sikerült költeményei, utóbbinak virágregéi, irodalmunkban már eddigelé is szép nevet biztosítottak számukra. Jelen kötet nagyban hozzájárul nevök megörökítéséhez. A .beszélyek és tárcák" sajátlag jóval többet nyújtanak az olvasó számára, mint igénytelen cimök után sejthetnők. Mert a mellett, hogy hangulatteljes szép kidolgozásukon van mit gyönyörködnünk, a bennök rejlő dús ismeretanyagnál fogva, egyúttal rendkívül tanulságos olvasmányt is képeznek.