Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

rium, vagy a lelkész, kinek neve néha Nikodémus, sokszor Eli. Mindezeken segit a nyilvánosság. Egy füzetke, mint a kezünk alatt levő, 8—10 frtba kerül 'f azt vala­mire való egyház mind megbírja; lehet árusítani is, hogy a nyomdai költség visszatérüljön; de ha ingyen osztatik is ki, meghozza az a gazdag gyümölcsöt, elébb mint egy beoltott fa. Ami már az ilyen évkönyvek berendezését illeti, ezt előírni alig lehet. Mindegyik lelkész maga tudja, miképpen ossza be, s micsoda részleteket használ­jon fel. Az első kiadások tökéletlenek, egymástól sok tekintetben eltérők lesznek, de végre a gyakorlat, az összehasonlítás -megfogja teremteni a kellő alakot. Már e füzetnél is tapasztalhatjuk, hogy az egyik évkönyv kiadója tanulhat a másiktól, mindkettő pedig a gyakorlattól. Szerintem a csanádi teljesebb, szabályosabb s inkább felöleli a lényegeket. Most már az a kérdés: minő anyagokat kellene felhasználni egy évkönyv szerkesztésénél ? Felelet : a következőket : 1. Az egyház legközelebbi évi számadása egész terjedelmében, minden tételnél feljegyezve az igazoló okmány számát is. Az egyházi pénztár cselekvő és szen­vedő állása. 2. Az egyház története a lefolyt évben; a neveze­tesebb presbyteriálís végzések. 3. Az egyház (és község) története, jegyzököny­vek és száj- hagyomány-beli adatokból. Keletkezése ideje, földesurai, templomépítés, iskolaépítés, topographiai helyzete, a határ különböző részeinek megnevezése-; a község korábbi helye, régi temetők, templomromok, a község családai a legrégibb időben. A község határában talált archeológiai tárgyak, érmek, csont- kőeszkö­zök, fegyverek, urnák, történetileg vagy hagyó mányi­lag emlékezetes halmok. (Egyszer — épen a szóban forgó két község egyikében lovász gyerekek egy csomó római ezüst-éremet találtak, s egy példányt a sokból megmutattak az akkori káplánnak. A káplán tenyerébe vette a pénzt, meglatolgatta, azután visszadta a bemu­tatónak ezen szavakkal: „Nem jár már. ") Az anya­könyvek keletkezése. Az anyakönyv első esztendejebeli születések, halálozások, házasságkötések. Régi jegyző­könyvek. Nagyobb viszontagságok, csapások. 4. Az egyház k lenódiumai: kelyhek tányérok, abroszok, t e r i t ő k. Az apostagi egy­ház birtokában régtőlfogva hevert egy kis keszkenőcske, televarrva hieroglyphumokkal. A jelenlegi lelkész Szabó Lajos a halasi muzeumba adta be, Szilády Áron pedig a hímzett írást lefordította* (Egy csinos török szerelmi vers volt, ha jól jut eszembe.) Harangok, (a szerem­lei egyháznak egy harangja a „rácfutáskor" elzsákmá nyoltatott, s most a Bánát vagy a szerémség valamelyik gör. keleti egyházban szól.) 5. Az egyház és — iskolák — részére tett alapít­ványok, és adományok az alapitványozó vagy hagyomá­nyozó nevével, az év, és cél megjegyzésével. 6. A lefolyt évben tett kegyes adakozások. (Ke£ rtilvén minden banalitást hizelgést, stb.) 7. Egy teljes leltár; az ingatlanok térmértékével­az ingók anyaga, alakja megjelölésével, s az évszámmal, melyben az egyház tulajdonává lett. 8. A lelkészek, tanítók, a gondnokok névsora a jelenlegi presbyterek, iskola kötelesek, iskolák, confir­máltak szülöttek stb. száma. 9. Egyház népessége a lefolyt évben. 10. Egyház népessége különböző időben. 11. Az egyházat alkotó összes s családok névsora betűrendben. Imé mennyi annyag ! Lehet bennök válogatni, hogy mit használjunk fel a múltból függelékül a jelen ismer­tetéséhez, Jő azonban a jelen. A számadás egész világos­ságban, a szenvedő állás, statistikai adatok, népmozga­lom. Leltár. A mi már a csanádi egyház kezünk alatt alatt levő évkönyvét illeti, ebből meggyőződtünk, hogy ezen virágzó egyház teljesen méltó arra a mély érdeklődésre, melyet maga iránt folytonos fejlődésével keltett. Már maga a természet megkülönböztette ezt a helyet, és az okos be­rendezés valóban széppé tette. E gy magas homokláncolat a Duna balpartján, a Dunától mintegy 3/4 óra járásnyira emelkedik, s széles egyenes utcáival s gazdag koronájú fák árnyékában rejlő tiszta házaival, tégla fallal kerített tágas beltelkeivel, szilárd és diszes középületeivel az ország legkedvesebb tekintetű falvai közé sorozható. Re­form. lakossága 1597 lélek. Még szebben jellemzi ezen egyházat az a gazdag buzgóság, melylyel diszes középületeit — paplak, iskolák, templom, s toronytetőzet, kőkerítések, — egy évtized alatt felemelte a nélkül, hogy kölcsönpénzre szorult volna midőn pl. az iskola építésnél minden telek 32 frtot s minden pár 3 frtot fizetett a rendes egyházi adón kivül. De kétségkívül mindenkit legjobban meglep az a pontosság, melylyel az egyház vagyona kezeltetik s melylyel jövedelmei befizettetnek. Ennek illustrálására álljon itt egy pár adat az egyházi számadásokból. 339 frt évi adóból hátralékban kinnt van 17 frt; 141 pesti mérő rozsból hátralékul kinnt van 4 mérő, 141 mérő zab­ból hátralékul kint van 21 /2 mérő; tehát 1500 frt ér­tékből 45 frt értékű hátralék. Azt mondják, ez a lelki­ismeretes pontosság évről évre ilyen számokban nyilatko­zik. Igy aztán értjük hogy nagy és folytonos építkezései mellett is miért ninc sadóssága; értjük, hogy charitativu­mai miért tehetnek évenkint 82 frtot; értjük, hogy pénz és magtári állománya minden kiadások után is, hogyan lehet 41 frt készpénz, 64 pesti mérő rozs és 90 mérő zab. Igy aztán szép élet. Itt méltán hívhatják a gond­nokot Aranyos Jánosnak. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom