Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-29 / 52. szám

Bujkovszky Gusztáv bánáti alesperes és gyámintézeti elnök, az ottani diasporának volt vándor lelkésze, eleven rajzot ad annak állapotáról. Összehasonlítást tesz az utazó lelkészség működésének első 5 éve és a mostani eredmény közt, mely utóbbi az intézmény áldásos voltára mutat. Az első 5 év a gyűjtésnek ideje volt. A szétszórva lakó hivek, véreiktől elszakadva, uj házát keresve és találva itten, egy házias életközösség hiányában, sem egyházat nem ismertek, sem egyházuk -beli lelkészt hosszú éveken át nem láttak. Mi közben lelki szükségeik kielégítését ott keresték ahol azt közelben megtalálták: a kath. egyházaknál, ahol is gyermekeiket iskoláztatták és confirmáltatták s ez által maguk közönyösökké váltak, gyermekeik pedig elpártoltak. A vándor lelkész alkalmazása nem maradt a kivánt hatás nélkül. Megtartó és gyűjtő erővé vált. Az időnként meglátogatott szülők és gyermekeknél elvégzé az egyházi cselekményeket, s gyakrabbi érintkezés, tanítás által megtartá, sőt össze is gyűjté őket egyházközségbe. Így alakultak a versetzi, steyerdorfi és resitzai már virágzó, lelkész, tanítóval ellátott kis egyházak. A nagy szórvány főbb helyein : Orsova, Fehértemplom, Detta, T. Sz. Miklós, Zsombolya, Teés, T. Becsén kivül még sok kisebb hely van, hol a hitsorsosok a vándor lelkész és az ily minőségben is alkalmazott steyeidorfi lelkész közvetlen gondozása alatt állanak. Végül midőn azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ezen szórványoknak a létező anyaegyházakhoz csatolása, a távolság és a lelkészeknek helyhez kötött elfoglaltatása okából, veszedelmes régi állapotnak válnék okává, az utazó lelkészi állomásnak továbbra is fenntartását, sőt e célból kettőnek alkalmazását melegen ajánlja. Baltik Frigyes liptói főesperes és kerületi gyámint. elnök érdekesen ismerteti a dunáninneni egyházkerület szórványait Hazai egyházunk a lelki ellátás tekintetében egy nagy szórványait. Az 1681-ben hozott törvény, csupán 2 egyházat engedvén meg egy-egy megyében, szórványossá tevé egyházunkat. Az ev. hitélet meg lett ugyan az ilyen artikuláris egyházakban úgy ahogy mentve, az ily egyház körén kivüli lelkészi gondozás azonban törvényesen és természetesen lehetetlenné vált. Később a világi hatalmaskodás és a jezsuiták kiváló figyelme még a tömör egyházakat is szórványosokká tevé. Segített ugyan e bajon a türelmi pátens némileg, de csak részben, amennyiben a szórványoknak anyaegyházakká tömörítése nem az elv és szükség, hanem azon anyagi mód szerint történt, amint az egy avagy más helyütt képes volt épületeknek emelésére, a lelkészek fizetésének biztosítására. A gyámintézeti működésnek leghatásosabb eredménye ezen szórványoknak egyesült erővel lelki ellátásában fog nyilatkozni. Részletesen ismerteti a következő szórványok központi egyházait, u, m. Magyar Óvár, Duna Szerdahely, Nagy Szombat, Assakürth, Nyitra Szerdahely, Laáz, Puchó, Szulyó, Alsó Kubin és Rózsahegyet. A turóci és a többi diasporák részletes ismertetését, az adatok gondos összegyűjtése után. jövőre ígérvén, az emiitetteket a gyámintézet s általa a G.-A.-egylet kiváló gondozásába ajánlja. Schleining Károly tolnai főesperes röviden de velősen ismerteti a szlavóniai missiót, különösen annak főbb helyeit : Eszék, Antonovác és Hrasztovácot, hol a hívek minden erőfeszítésük mellett sem képesek egyházakká szervezkedni. Az evangy. szegényeknek vallja őket, kiket látván az Ur, felkiáltott: ^Keserülöm e sokaságot*; ahol nagy az aratás, de kevés a munkás ; ahol csakugyan kérni kell az aratás urát, hogy bocsássa ki az ő aratóit ide is. Végül a tiszai kerület szegény egyházait, diasporáit, különös tekintettel a hegyaljai egyházakra, nagy gonddal összeállitott^emlékiratban, tanulságosan ismerteti Farbaky József nyiregyházi lelkész. Kiindul az Úrnak azon példázatából, melyben az ember, egy eltévedt juh kedveért ott hagyja a 99-et, Kiemeli a gyámintézet előszeretettel űzött munkásságát a szórványos hívek, mint az elpártolás veszélyének kitett juhoknak felkeresésében. A diasporának tágabb és szűkebb értelemben meghatározása után a kerületet egy üstököshöz hasonlítja, melynek tűzpontja G-ömör és itt Rozsnyó a főpásztor és egyet, gyámint. egyházi elnökkel; melynek sugarai a Tátrától Bukovina és Erdély határáig szét lövellnek. A sok közül: Szomolnok, Keresztfalva, Szmizsán és Illésfalva, Tótfalu, Topporcz, Plavnitza, Berki, Komlós, Pazdics, Uj Klenótz, Sajó Kaza, Tokaj, Nagy Várad, Nagy Bánya, Nagy Károly, Kölese nagy körű szórványok, melyeknél a hívek lelki gondozása, épen az anyaegyházak és a lelkészek túl szegénysége miatt nem teljesíthető. Mindannyinak jelene küzdelmes, jövője kétes mindaddig, míg megfelelő alappal nem rendelkezhetnek. A hívek különben is szegényednek, pusztulnak és kevesbednek, úgy hogy itt a feloszlás, külső segítség nélkül, gyorsan egymásután be fog következni. Ezt megelőzni, ezen nagyjelentőségű szórványoknál a lelki gondozást vándor lelkészek alkalmazása által végezni: egyetemes egyházunk nemes munkája, kötelessége. Előbb-utóbb az önfenntartás érdekében is már hozzá kell fogni. Tegye ezt az évről évre erősbödő gyámintézet által. Egy sötét árny hazai egyházunk felett. Ki oszlatja el ezt? Egyetemes érdeklődés a részek iránt. Egyetemes erőfeszítés a gyámintézet által. Az összetartozás erős érzete ébressze fel azon szellemet, mely a közigazgatás bajain, gondjain, a zsinatolhatás keservein kivül is ismer kötelességet ; a legnemesebbet: megmenteni és megtartani a részeket, erősíteni a gyengéket, megmenteni a szórványban élő 150 ezer léleknek hitéletét. Így : pusztulunk veszünk, mint oldott kéve széthull egyházunk ! A központi bizottmány jelentéseire került rá a sor. A központi tőkepénztár 568 frt 14 krul 32705 frt 77 krra emelkedett. A Leopoldianum a besztercei gyűjtéssel együtt 1132 frt 98 kr. tokét mutat fel. A folyó pénztár bevétele volt: Ivánka Imre egyet gy. világi elnök évi adománya 25 frt., kamatokból 1982 frt 95 kr^ 104