Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-22 / 51. szám

alatt, így nyitá ki tudósításának ajtaját: »Es megeredtek vala az ég csatornái, és eláraszták vala a földet, — azaz, hogy javában folyik a felirati vita.* Az író a bibliai nyelvet akarja utánozni, de teljesen tudatlan abban. Így volna ugyanis jól : Es megeredének az ég csatornái, s eláraszták a földet. Ezt a tudatlanságát azonban az iró talán » előny *-nek is tartja, tehát mitsem árt neki, akár kirakja a >:

>

vaía*-t akár nem. Károli, ki általában stilusi csinra nézve nagyon távol áll Heltaitól, a maga sajnos ügyetlenségével rosz kirbe ejti a bibliai nyelvet is. Az uj fordítók az uj testamentumban sokszor szerencsésen kerülik a Károli ügyetlenségét. Ki kell mondanom mégis, hogy úgy látszik, nem biztos tudat vezérli őket, a mit igen számos tétovázásuk, tévedésök mutat. Reménylem is, ha az egyik fordítóval értekezendem az iránt, ketten eltaláljuk majd, hogy hol mi a helyes. Ezen általános észrevételek után nézzük meg közelebbről a fordítást, vagyis helyesebben szólva, annak néhány kevés helyét, mert lehetetlen az egészről szólanom. (Vége következik.) HUNFALVY PÁL. KÖNYVISMERTETÉS Az ujszövetség uj magyar fordítása(Vége.) Az urvacsorára vonatkozó részletben a XI. 21. versben nincs meg az eredeti szövegben, mint e fordításban az „előre" szó (mert TtQo'kaufiávei csak elővesz), mely pedig úgy adatik, mintha benne volna az eredetiben is. E szó félrevezet, mert a tényálladék nem az volt, hogy némelyek, a többit megelőzve, előre fölettek volna mindent, ami már mintegy előre oda lett volna készítve az asztalokra, mint ahogy inost megterítjük még az istenitisztelet előtt az úr asztalát, minthogy ez nem is történhetett meg. Egészen más a tényállás. Az általán szegény kézművesek, napszámosok s más ilyenekből álló ős gyülekezetek istenitiszteletre csak is esténként gyűlhettek össze, s az istenitisztelet végeztével teritettek asztalt s étkeztek, vacsoráltak (!) közösen, mint Jézus és az apostolok. Az világos, hogy az úrvacsora az istenitisztelethez tartozott vagy legalább is azzal össze volt kapcsolva; csak íüZ kérdés, istenitisztelet előtt vagy után tartatott-e ? De ez sem lehet kérdés, már csak azért sem, mert ha előbb ettek volna, mint az istenitisztelethez fogtak, ami meg lehetősen visszás lett volna, nem történhetett volna az meg ami megtörtént, hogy némelyek annyira az asztal mellett felejtették magukat, hogy még, korinthusi szokás szerint le is részegedhettek. A vacsorát követő istenitisztelet, ha átalán csak föltehető is volna, hogy a gyomrukatelobbre tették az isteni tiszteletnél, minden ilyen dolognak elejét vette volna. Az istenitisztelet után pedig nincs előbb és később érkező, sem a rendes időben jövőket megelőző. S nem is az történt, hogy egymás elől elől megették volna a készletet, hanem az, hogy kiki a magáét vette elő külön, s azt aki nem hozott semmit, a maga hozta ételtől s italtól visszautasította. Érthető az is, hogy miként történhetett ez meg. Némelyeknek tán nem volt mit vinni, vagy fösvénységből, vulgó élelmességből nem tetszett vinni semmit s mindig csak holnap vittek. Ezt az élelmességet végre is, épen a jobb résznek, de az önzőknek is még előbb, meg kellett sokalni, sokáig nem is tarthatott igy. Ekkor következett be azf aminek be kellett következni, hogy a jobb rész is visszautasította ezt az élelmességet, az önző rész pedig egész nyersen : azt egyék amit hoztak ! mint ahogy Pál mondja a thessalonikabelieknek: 9

aki nem dolgozik, ne is egyék". S így történt aztán, hogy a valóban tehetetlen is éhezett a teritett asztal mellett, s nézhette, hogy a vagyonosabb rész mint tobzódik, míg ő éhezik. Ez így nem maradhatván, követség útján fölkérték Pált, hogy ezen és más dolgokra nézve intézkedjék. S erre írt Pál, s a többi között rendezte ezt a kérdést is, reformálván az úrvacsorát*) úgy amint azt e levélből látjuk. A dolgok ezen valódi állásán nem változtat az amit a 33. versben olvasunk : toffxe ovveoyóuívüt eig xo cpayeív állfjhovs zv.őiytoSs; amint M. fordíija : »Azért midőn enni összegyűltök, várjátok meg egymást", sőt, ép mert ! a dolog világosan így áll, az e%ŐE%0[.iai nemis fordítható ezzel ,,megvár*, hanem amié szónak első s alapjelentése : »elfogad" ezzel. Valakit el-vagy megvárni, várni, igazán csak is annyiban teszi e görög szó, amennyiben azt, a kit várunk, valóban fogadni is szoktuk. Lesz tehát az összefüggésnek megfelelő fordítás nem a fentebbi, hanem ez: »Azért testvéreim, ha az evéshez seregletek (azaz összegyültök, nem a városból, hanem az asztal körül), egymást fogadjátok el (azaz egymást vissza ne 1 utasítsátok).* Mellesleg megjegyzem a 23. versre, hogy Jézus nem sátadaték*, hanem mint Károli igen jól fordítja, elárulta'ték; s a 26. versre, hogy a magyar ember nem iszsza meg a poharát, hanem iszik a pohárból ; s végül a 29. versre, hogy nem azért eszik kárhozatot a méltatlanul evő, mert „meg nem különbözteti* az Urnák testét, hanem, mint Károli ezt újból mondja, mert s

meg nem becsüli" azt. A Xll. és XIV. fejezetben a ykcoaoatg XaXéív helyesen fordíttatik nyelvbeszédnek, de hiba, hogy e fordítás nincs következetesen keresztül vive, úgy hogy, Xll. 10 ben a yévi) yhoooiov-t helytelen fordítja így »különböző nyelvek*, holott az ^a nyelvbeszéd különböző nemei", amint hogy ép Pál előadásából is világosan meglehet különböztetni annak 3—4 faját, melyeket *) Majd alkalmilag erről bővebben.