Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-15 / 50. szám
érzik vala, hogy meg kell felelniök a parallelismusnak is, a mennyire a nyelv megengedi; Sylvester tehát így fordítá = „Felmagasztalja az én é 1 o lelke m az úr Istent, és örvendez az én okos lelkem az én üdvözítő Istenemben.* — Heltai meg imígy: „Magasztalja az én életem az Urat, és örvendöz az én lelkem az én üdvözítő Istenembe." Heltai tudja vala, hogy ifJv%i] a testnek elevenítő]'e, azért fordítá itt „én életem* által. Mit tőn a legelső, legrégibb fordító ? „Én lelkem felmagasztatja Urat, és én szelletem vígadott én üdvösségemnek Istenében.® Nemde szinte követeinők, hogy a legújabb fordító a legrégibbnek nyomába lépve, a szellet helyett a mai szellem szót alkalmazva így fordítsa : „Magasztalja én lelkem az urat, s örvendez ón szellemem idvezitő Istenemben.* A híres hely is (Ján. ev. 4, 24. nvevaa o dsog stb.) igy j°bb : „Az Isten szellem, s a kik őt imádják, szellemben és igazságban kell hogy imádják/ Hogy a nv€vf.ia az új testamentum nyelvén inkább tulajdonság mintsem személyes „állat*, világosan kitetszik Ján. ev. 3, 5 és 8-ból, a hol a izvev(.ia a ffá^í-nak ellentéte s a szellem és szél azonos szóval van kifejezve. Mintha Károli maga is érezte volna, hogy itt a Ttvevua nem lehet ipvx^j, azért nevezi szent léleknek. Pedig valóban így kell ezt fordítani: Ha valaki nem születendik viztől és szellemtől, nem mehet be Isten országába. A mi hústól lett, az hús, de a szellemtől való az szellem. A szél fúj a merre akar stb.* Az új fordítók el is hagyták a szent szót, s így szólnak: S A mi születik testtől, test az, s a mi születik lélektől, lélek az. A szél a hová akar fú stb. A szélről (7tvév(.ia) vett hasonlatosság nyilván a szellemnek szabad, független működését világosítja meg, azért nem is illik a lélek után a szél. En mellőzvén sok egyebet, azt mondom, hogy már bízvást elfogadhatnók a szellem szót a tcvevllci értelmezésére; csak ott hagynám meg, a hol a dogmaticus „szent lélekről*, mint a háromság egyik hypostasisáről van szó, minthogy itt valóban személyesitőt fejez ki. A mint az új testamentum a ipv^fj-t a 71 vS v íl( x ~ tói, úgy különbözteti meg a ölymioovvi]-t az alrj&eía-tói. Ezt a külömböztetést a magyar nyelv nem tudja kifejezni, marad hát nálunk igazságnak ez is amaz is. A cpcog és xo'ö^tog egyaránt világ, noha amazt világosságnak is mondjuk. Máté 5, 14, i'geíg eots ró cpűg rov kÓ<J(.iov, Károlinál : „ti vagytok e világ világosságai*, hasonlóké- j pen Ján. ev, 8, 12, 11, 9. Ez utolsó hely úgy van ott: „A ki nappal jár, nem ütközik meg, mert e világnak világosságát látja.* Az uj fordítók követik Károlit; az utolsó helyet kis változással így adván : „A ki nappal jár, nem botlik meg, mert e világnak világosságát látja.* Itt a Károlinak ü t k ö z i k-je jobban fejezi ki az eredeti TtQOOY,Ó7iT£i-1. A legrégibb fordító ezeken e helyekn világ világának mondván, az utolsót igen szépen így teszi ki magyarúl : „Ha ki nappal jár, nem 7sérzik meg, mert Já^e, világnak, világát.* ... Egyi igeszó vau-Károlinál, melyet az újabb kiadók félreértenek, ez az a 1 í t a n i = vélni, gondolni, szó. A Visolyi kiadás mindenütt így írja : alítani, s nagyon megkülömbözteti az állán I-tói eredő álla t-ni ponere, igeszótól. Ezt az alítani szót az ujabb kiadók állítani képében írják, ingyen sem gondolván, hogy evvel a magyar nyelv szó-származási törvény ellen vétenek. Jászai is, jóllehet a R. M. Nyelvemlékek 111. 268. 269. lapjain állat, állapi k, állaptat szókat leírj clZ ci 1 a j t ot mégis á 1 1 a j t-nak hiszi. Az ojt, ajt, ét, ít képző csak névszókból alkot igeszókat, soha nem igéből új igét. A f é n y-ből lesz fény-l-ik, s ebből fényel-tet ; csak fényesből lehet fényesít, így á 1 1-ból lehet á 1 1-at, mint í r-ból i r-at. Az alít szükségképen egy a 1 névszót tesz fel, mely magában, tudtomra legalább, nem él már; de származéka a 1-a j t, a 1-é t, a 1-í t = vél, gondol, közkeletű volt, s él ma is itt-ott a nép szájában, magam is haliám egyszer Tiszaföldváron. Arany is él vele néhol költeményeiben. Az új fordítók, alkalmasint nem ismervén az alítani szót Károli régi kiadásaiban, á 1 1 í t a n i-t írnak ott is, a hol nincsen helye, p. o. Ján. ev. 8, 53. „Kinek állítod te magadat*? Ezt Heltai így mondja: „Valljon kinek alítod (így) magadat.* Sylvester emígy en : „Valljon kicsodává t é s z e d te magadot?* A legrégibb fordító is : „Kivé teszed te magadat ?* Ezekben az alítani szónak helyes magyarázatját ís látjuk, melyet a Máté 5, 17-ke egészít ki. Ott a görög így szól: /ur) vogiorpt otl rjX&ov xcrcalvoai xóv vó(.iov stb. a mit Károli így fordíta : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek és prófétáknak eltörlésekre*. Heltai pedig így : Ne alítsátok, hogy e végre jöttem, hogy felbontsam a törvényt stb. Sylvester is ekképen: Ne a 1 i j t s á t o k, hogy azért jöttem légyen, hogy az ó törvényt eltörljem. A legrégibb fordító meg emígy en: Ne akarjátok al ajtai o t ok, hogy jöttem legyek (sic !) törvényt fejtenem. Nem kevésbbé világosító a következő is, (Lukács 3, 23,) xat avzog r\v o "IrjGovg íoosl irtöu xg'tav.ovia áq^óf-ievog, wv, iog evof-iíKero viog 'Itoarjq). Károli régi kiadásaiban : Jézus pedig kezd vala lenni mintegy harminc esztendős, ki, a mint alítják vala; József fia vala. (Az ujabb kiadásokban : a mint állítják vala). — Heltai: És Jézus úgy mint harminc esztendős kezde lenni, a mint a 1 í t j á k vala József fiának lenni. — Sylvester : És ő az Jézus immár harminc esztendős kezd vala lenni, az mint a 1 i j t a t i k vala, József fiának lenni. — A legrégibb fordító = És Jézus vala kezdendő monnal harminc (sic!) esztendős, hogy a 1 aj tátik vala Joseph fiának. Az alítani szónak jelentése tehát egészen világos; kár is volna elteletni, mert egy-egy igeszó nagy kincse a nyelvnek. A régiek, még Károli is, nagyon jól megkülönböztették azt a állani szónak legszokottabb származékától. Máté 18. 2-ben olvassuk : xat jtQooy.aleoái.ievog ó 'Irjoovg jcaidíov, íorrjgev avró ev f.té<Ja> avvűv. Ezt Károlinál (pedig a Kőszegen 1842-ben kijött kiadásában^ jígy találom1 És mikor egy- kis gyermeket
