Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
lehet legjobban megtanulni. Az elméleti tanulmányokba és a prakszis elemeibe bevezető magánegyletek leginkább háttérbe szoríthatnák a kiváltságolt államintézeteket, s leghatályosabban biztosithatnák a nőnem érdekében az ipar-szabadságot. A nők számára berendezett felsőbb tanfolyamok, nemcsak az orvosi és tanitói, hanem egyszersmind a műegyetemi szakokra is elokészitnének. Ez intézetek tantárgyainak a nyelvek legfennebb egyhusza d részét tennék. A tanulók első renden megtanulnának anyanyelvükön jól olvasni, irni és beszélni. Az idegen modern nyelveket (franciát, angolt) nagyon kevés grammatikával, de annál több közvetlen gyakorlattal tanulnák. A mathematikából azt a kis részt kellene tanulniok, a mi a gondolkodást és Ítéletet fejleszti. A többit, mint speculativ Saharát, mellőznék. A természettudományok rationalisabb része, mely első renden az anyag ős tulajdonságait és az anyagi részek mozgása törvényeit tárgyalja, bár határozottan hatályosabb mi velő eszköz, mint a nyelvgyakorlatok, de azért eme hatást sem lehet vezér-eszmévé, annyival kevésbé főcéllá tenni. E tekintetben legyen az irányadó, hogy csak az az érdekes és szükséges ez intézetekben, mi az életben közvetlen vagy közvetve hasznos. Ily fajta berendezésű intézetekkel, a mondottakon kivül, még azt is elérjük, hogy a mai iskolázás tananyaga 1 1 1l 2 -ed részét, mint hasznavehetetlen lomot kidobván, helyére 1 9 /i 0 -a,& részben hasznos és szép dologismét s 1 12 0 -ad rész alapos nyelv-iskolázást teszünk, mely a szellemet rendkívüli rugalmassággal ruházza fel. Ezzel egyszersmind a tanulók feladata és a tanitók működése is szerfölött megkönnyül. A tanulók a dolgok és az emberek felől elég korán tájékozva, s egyszersmind előkészitve lesznek a magasabb gyakorlati szakpályákra, pl. az orvosi és tanitói szakra. Azonban e tanfolyam feltételezi, hogy az orvosi kurzusból a kasztszerü és mystikus fátyolt szövő lom-studiumok kidobatván, csakis olyanok hagyassanak meg, mint az egészséges és beteg test élettana, a bonctan, továbbá a közvetlen tapasztalatra támaszkodó kórtan és gyógyszertan. Ezekkel aztán a növendékek rövid időn, (pár év alatt) tisztába jöhetnek. A mű utolsó fejezetét, mely szerzőnek a berlini nőlyceum igazgatójával Miss Archersszel folytatott versengését tárgyalja, mint tárgyunkra nem tartozót, mellőzzük. Ezt tehát tekintetbe se véve, magára a műre következő pár megjegyzést teszünk. Szerző abban az illúzióban él, hogy a közép- é^ felsőbb oktatás minden rendű, s historiailag fejlett intézeteit egy csapással tönkre lehet tenni, s helyöket egy sereg felsőbb elemi iskolával (Höhere Vorschule) ki lehet pótolni. S mindezt csupán csak a nők természetéhez való alkalmazkodásért kivánja a társadalomtól. Ha a társadalmak és államok ezt a nagy áldozatot meghoznák is, mi következnék ebből ? Dühring szerint az, hogy a felsőbb oktatás körében és az orvosi szakpályákon (sőt a műegyetemi szakban is) a nők a férfiakkal egyenlő számban működnének és versenyeznének. És ez az egész művön átvonuló másik nagy illúzió. Készséggel elismerjük, hogy a nők az elemi oktatásra és az orvosi működés némely fajaira nagyon is alkalmasok, sőt természeti tulajdonságaiknál fogva sok tekintetben alkalmasabbak, mint a férfiak. E tekintetben jószívvel megengedjük, sőt óhajtva-óhajtjuk, hogy minden leendő anya tudjon annyit az élettan, egészségtan és neveléstanból, mennyit majd gyermekeinek testi és lelki épségben leendő fentartása, illetőleg nevelése megkíván. Azonban a felsőbb oktatás és a magasabb szakpályák utjain, a nők a férfiakkal, organikus és szellemi különbségeik miatt, sohasem haladhatnak. A két fél közti verseny azért nem jöhet itt komolyan szóba, mert a férfi és a nő testi szervezete össze nem mérhető mennyiségek, mert a gyakori változásoknak alávetett női organizmus, a magasabb stúdiumokkal járó erőfeszítéseket nagy romlás nélkül nem bírhatja meg. A magasabb tudományok követelte tulcsigázás, a nőnél az anyává lehetést rontja meg, mint ezt az Egyesült-Államok kiváló orvosai és physiologjai (Clarké, Mitchell, Allén stb.) statisztikai adatokkal kimutatták. Sőt ha eljöhetne is majd az az idő, hogy a nők az ő testi és szellemi szervezetökre irt különbségeket kiirthatnák, akkor sem lehetnének a férfiak versenytársai, hanem oly féle más lények, mint a nemnélküli rovarok (vagy mint Gasparin A. mondá »ce quelque chose de monstrueux, cet etre répugnant, qui déja parait a notre horizon"), melyeknek a társadalomban csak alárendelt szerepök lehet. FELMÉRI LAJOS. TÁRCA. Számadás az 1877-ik év folytán szerkesztőségünknél begyült kegyes adományokról. Bátky István volt oroszi ref. lelkész özvegye ós árvái részére : Egy nő Makóról 5 frt, Gadnay Károly 2 frt, Kovács József 1 frt 75 kr., Tóth Lajos 1 frt, Kiss Kálmán 1 frt, Papp Lajos 1 frt, Gaál György gyűjt. 14 frt, Vári Szabó Sám. 5 frt. Szilágyi Gábor 1 frt. Összesen 31 frt 75 kr. A bpesti prot. árvaházra : Kármán József 3 frt, Németh Zsigmond 1 frt, Ritter Károly gyűjt. 4 frt, Gecsei Péter gyűjt. 4 frt, Széles Endre 2 frt, Papp József a makói egyh. részéről 6 frt, Sárkány Sám. gyűjt. 6 frt 50 kr., Borsy Géza 4 frt, Csorba Farkas 1 frt, Berg> mann Lajos gyűjt. 3 frt, Gózon Gyula gyűjt. 3 frt 36 kr., Decsy Károly gyűjt. 2 frt, Ercsey Samu gyűjt. 13 frt, Szobi Pál gyűjt. 50 kr., Schnell Károly maga
